Vitára bocsátották a finanszírozási protokollokat

Négy évvel ezelőtt született az a rendelet, amely a főbb betegségcsoportok finanszírozási protokolljainak elkészítését szabályozza. S bár szakmai körökben gyakorta hallani azt a kritikát, hogy az egészségügyet finanszírozó OEP igyekszik „magasabb rendűnek beállítani” a finanszírozási protokollokat a kezelések módját meghatározó szakmai irányelveknél, a rendelet értelmében nem kell feltétlenül annyi finanszírozási protokollnak készülnie, mint ahány szakmai irányelvnek. Fontosnak inkább a nagy költséggel járó, a népegészségügyi szempontból vagy a költséghatékonyság növelése szempontjából jelentős beavatkozások esetén tartják szükségesnek az ellenőrzést is elősegítő finanszírozási protokollok meglétét. Azok ugyanis egységes, átlátható szerkezetben mutatják be azt, hogy egy adott betegség diagnosztikai és terápiás lépései finanszírozói szempontból miként követik egymást.

Mint azt az Orvostovábbképző Szemlében dr. Varga Péter, az OEP főosztályvezetője nemrégiben megjegyezte: a jogszabály adta lehetőség azt a paradigmaváltást jelzi, amelynek alapján az egészségbiztosító tudatosabb szolgáltatásvásárlóként képviseli a biztosítottak érdekeit egyrészt úgy, hogy az alulkezeléseket igyekszik kiküszöbölni, másrészt úgy, hogy az Egészségbiztosítási Alap gondos gazdájaként gátat szab az indokolatlan túlkezeléseknek. A finanszírozási eljárásrendnek fontos része a protokollra épülő ellenőrzési szempontok meghatározása is. További újdonság, hogy a protokollt egy, a döntési pontokat bemutató folyamatábra teszi könnyen átláthatóvá.

Idén áprilisban 46 finanszírozási protokoll előkészítése kezdődött meg az OEP munkaterve és az eljárásrendek szerkesztéséről és egyeztetéséről szóló 13/2009 (IV.22) EüM rendelet alapján. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2013-ra 19 hatályos eljárásrend felülvizsgálatát, és további 27 tervezet elkészítését, illetve már korábban készült tervezet felülvizsgálatát vállalta. Az újabb protokollkészítési folyamatba az OEP már a társadalmi egyeztetés fázisában biztosította a bekapcsolódást a miniszter tanácsadó testületeként ismert Egészségügyi Szakmai Kollégiumnak; a munka során a szakmai kollégium elnöke a főbb betegségcsoportok esetén hivatalos szakmai kapcsolattartókat jelölt ki.

Az új gyógyszerek soron kívüli befogadása miatt a Hepatitis C vírus okozta krónikus májgyulladás diagnosztikája és terápiájának módosított finanszírozási eljárásrendje soron kívül készült el, és májusában hatályba is lépett. E mellett az egészségügy finanszírozásáért felelős OEP most újabb 28 finanszírozási protokoll-tervezetet bocsátott társadalmi-szakmai egyeztetésre. (Az OEP által társadalmi-szakmai egyeztetésre bocsátott tervezeteket itt tekintheti meg.) Közöttük találjuk a többi közt a sclerosis multiplex, a kemoterápia következtében kialakult vérszegénység, a gyomordaganatok, a világos és nem világos sejtes vesedaganatok, a prosztatadaganatok, a húgyhólyagrák, a Parkinson-betegség, a Hepatitis B vírus okozta krónikus májgyulladás, a reumatoid artritisz, a pikkelysömör, a Crohn-betegség, a nem ST-elevációval járó myocardiális infarktus diagnosztikájának és kezelésének, valamint a stroke megelőzésének és akut ellátásának finanszírozási protokollját.

A tervezett eljárásrendeket az OEP honlapján is közzé tette; a protokoll-tervezetek mellett található e-mailcímekre december 30-ig várják a szakmai észrevételeket. Ezt követően az OEP-nek további másfél hónapja van arra, hogy a véleményeket összesítse, az érdemi észrevételeket a tervezetekbe beépítse, majd megküldje azokat a szaktárcának.

Az OEP-nek eddig 19 finanszírozási protokollja van hatályban; többet ezek közül most módosítani terveznek. (A jelenleg hatályos finanszírozási protokollokat ide kattintva nézheti meg.) Az idei évre tervezett további 17 finanszírozási protokoll az OEP szerint még szakmai műhelymunkát igényel, így azokat csak későbbi időpontban bocsátják társadalmi-szakmai vitára.

A Medical Tribune-ben 2012 márciusában szólaltatta meg Belicza Évát, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettesét, a GYEMSZI tanácsadóját, aki egyebek között elmondta: a szakmai irányelvek fejlesztésére, megújítására elindítottak egy programot, ami azt is igényli, hogy az irányelvekkel kapcsolatos rendeletet átírják. (A teljes interjú a Medical Tribune-ben olvasható) A korábbi 485 irányelv közül mintegy 400 érvényét veszítette 2011 végén, de a szaktárca újfent meghosszabbította azok érvényességét. Abban egyeztek meg a szakmával és a tárcával, hogy áttekintetik a tagozatokkal a hozzájuk tartozó irányelveket, és a tagozatok meghatározzák, melyek azok, amelyeket azonnal hatályon kívül kell helyezni. Az történt ugyanis, hogy a karácsony előtti kapkodásban véletlenül olyan irányelveket is megújítottak, amelyek már évekkel ezelőtt lejártak, s azóta új született helyettük. Ezen túlmenően a tagozatok azt is meghatározzák, hogy az aktuális irányelvek közül melyiket kívánják megújítani, illetve a következő években milyen új irányelvek elkészítése indokolt.

Arra a felvetésre, hogy van értelmük egyáltalán a kezelési irányelveknek és a helyi szakmai protokolloknak, amikor gazdasági okból ma ezek betarthatatlanok, Belicza Éva azt mondta:

– A gond az, hogy a jelenleg érvényben lévő irányelvek jó része nem valódi irányelv, hanem inkább kimásolt tankönyvfejezet. Megkértük a tanácsokat, hogy mindenütt jelöljenek ki egy személyt, aki ennek a felelőse lesz. Jelenleg a fogalmak szintjén igyekszünk tiszta képet kialakítani, és velük együttműködve az irányelv szerkezetét és tartalmát koncepcionálisan összeállítani. Az irányelveket a tanácsok írják meg, a tagozatok fogadják el és végül a tárca kihirdeti. Az a véleményünk, hogy a jelenlegi négyszázból legyen inkább hetven, de azok legyenek jók, algoritmizálhatók; olyan ajánlások, amelyek az adott társadalmi, gazdasági, kulturális környezetben megvalósíthatók. Ott lesznek az irányelvben az evidenciák, és ha ezek közül nem a legjobbnak tekinthetőt ajánlja majd a szakma, akkor meg is magyarázza, hogy miért. Nem muszáj a legdrágább eljárásokat bevezetnünk; az a cél, hogy a megfinanszírozható, de mégis hatásos terápiák kerüljenek be az ajánlásokba, amelyek szemben a mai gyakorlattal, összhangban vannak az egészségbiztosítónál alkalmazott finanszírozási protokollokkal is. A finanszírozásinál magasabb rendű szakmai irányelveknek ugyanakkor nem csak az a céljuk, hogy a legjobb gyakorlatra tegyenek ajánlást. Segítségükkel az is elérhető, és ez talán a fontosabb, hogy országszerte egységesen lássák el a betegeket. Mindez hatékonyabbá teszi az ellátást, hiszen ki lehet védeni az indokolatlan, párhuzamos kezeléseket, és jót tesz a betegbiztonságnak is, hiszen világossá válik, hogy egyik terápiás lépés után minek kell(ene) következnie...

Sélleiné Márki Mária, az OEP főigazgatója idén januárban beszélt a finanszírozási protokollokról a MedicalOnline-nak, érzékeltetve a többi közt a folyamat időigényességét.

Mint közölte, feltett szándéka, hogy megnyerje a döntéshozókat a finanszírozási protokollok ügyének annak érdekében, hogy a szakmapolitikai és költségvetési keretek betartása ne a 43-as rendelet állandó módosításával valósuljon meg. A finanszírozási protokollokon keresztül szerinte sokkal inkább megteremthető a szakmaiság és a rendelkezésünkre álló financiális keretek közötti összhang. A finanszírozási protokoll ugyanis a szakmai protokollra épül, amihez az OEP hozzáteszi, hogy milyen vizsgálatokat, terápiákat, milyen feltételek megléte esetén finanszíroz. Sélleiné szerint „ez tisztességes, mindenki számára átlátható és érthető körülményeket teremtene”, bár mint mondta, tisztában van azzal, hogy „a finanszírozási protokollok története hosszú folyamat, amely lépésről-lépésre valósítható meg és a szakmával való folyamatos konzultáció jellemzi.”