Védőoltások gyulladásos bélbetegségben: felnőtt betegekre vonatkozó ajánlások

A gyulladásos bélbetegség (IBD) immunmediált kórkép, melynek kezelésében immunszuppresszív terápia is gyakran szükségessé válik. A fenntartó kezelés sokszor immunmodulátorok, biológikumok vagy ezek kombinációjának hosszútávú alkalmazásával jár. Immunszupprimált státuszuk miatt az ilyen kezelésben részesülő betegek fogékonyabbak a fertőzések iránt, melyek közül azonban kellő körültekintéssel és megfelelő időben adott védőoltással jónéhány megelőzhető, mint pl. a hepatitis B, a pneumococcus szepszis vagy a disszeminált herpes zoster fertőzés. Mindezek ellenére az IBD-s betegekre inkább az alul-immunizáltság jellemző, melynek oka egyrészt az erre a populációra vonatkozó, speciális oltási előírások hiánya, másrészt az immunkompromittált személyek oltásának biztonságosságával kapcsolatos tévhitek, de a gasztroenterológus és a háziorvos szerepének tisztázatlansága, valamint az is szerepet játszhat az oltások elmaradásában, hogy a kezelőorvos nincs tisztában az IBD-s betegek vakcinációjának jelentőségével.

Az IBD-ben szenvedők rendszerint az egészséges populációra vonatkozó útmutatók szerint olthatók, az élő kórokozót tartalmazó oltások beadása ugyanakkor ellenjavallt immunszuppresszió esetén. Az elsősorban a Centers for Disease Control and Prevention és az Advisory Committee on Immunization Practices ajánlásain alapuló összefoglalónk 1. táblázatában láthatók a felnőtt IBD-s betegek oltásának ütemezésére vonatkozó ajánlások, míg a védőoltások időzítése és hatásossága szempontjából az is alapvető fontosságú, hogy maga az IBD ill. a terápia hatására miként változik az elérhető immunválasz.

1. táblázat. Vakcináció gyulladásos bélbetegségben (kivonat)

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy az IBD-ben szenvedő betegek, beleértve az immunszuppresszív kezelésben részesülőket is, nagy valószínűséggel megfelelő immunválaszt fognak produkálni a védőoltások után, de még abban az esetben is, ha a válasz szuboptimális, elégséges immunitás alakulhat ki az adott betegséggel szemben. Az egyes oltásokat külön-külön tekintve elmondható, hogy:

1, A pneumococcus elleni vakcinára adott választ vizsgálati eredmények szerint sem maga az IBD, sem az immunmodulátorral folytatott monoterápia nem befolyásolja hátrányosan, a TNF-gátló azonban önmagában és más immunszuppresszív szerrel kombinációban adva is jelentős mértékben gyengíti a védőoltásra adott immunválaszt ill. csökkenti a reszponderek arányát.

2, Az influenza elleni védőoltás a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint biztonságos és jól tolerálható IBD-s betegek körében. Immunszupprimált státusztól függetlenül az A vírus ellen megfelelő immunválasz érhető el az évenkénti oltással, míg a B vírussal szemben gyengül a válasz IBD-ben, különösen immunszuppresszió, de legfőképpen kombinált kezelés esetén.

3, Jóllehet a tetanusz oltás utáni immunválaszt értékelő vizsgálatokban ellentmondásos eredmények születtek, a tetanusz elleni oltást immunstátusztól függetlenül minden IBD-s betegnek meg kell kapnia. Mivel a pertussziszkomponensre adott válasz immunmodulátor kezelés mellett csökkentnek tűnik, a Tdap oltást lehetőség szerint az immunmodulátor kezelés megkezdése előtt kell beadni.

4, A humán papillomavirus elleni oltás (HPV4) biztonságos és immunogén a legtöbb IBD-ben szenvedő nő esetében, még immunszuppresszív kezelés mellett is.

5, A meningococcus elleni oltás immunogenitásának értékelésére nem végeztek vizsgálatot kifejezetten IBD-s betegek körében.

6, Hepatitis B és hepatitis A oltás minden, korábban nem oltott, veszélyeztetettnek minősülő felnőtt IBD-s beteg számára ajánlott. A HBV oltás immunogenitása IBD-ben elmarad az egészségeseknél tapasztalttól, és az oltást lehetőleg az immunszuppresszív kezelés megkezdése előtt, már a diagnózis felállításakor érdemes beadni. A hepatitis A vakcina általánosságban biztonságosnak és jól tolerálhatónak, hatásosnak mondható.

7, Varicella immunitás szempontjából minden beteget ajánlatos kiértékelni az IBD diagnózisának felállítása után, és az immunitást nem mutatókat még az immunkezelés megkezdése előtt legalább 3 héttel beoltani. Immunszupprimált betegeknél az élő vírust tartalmazó oltás ellenjavallt.

8, A herpes zoster elleni oltás bizonyos szintű immunszuppresszió felett ellenjavallt. Az övsömör védőoltás utáni incidenciájának csökkenését retrospektív vizsgálat igazolja.

9, MMR vakcina csak legalább 6 héttel az immunszuppresszív kezelés megkezdése előtt adható, és teljesen ellenjavallt immunszupprimált betegeknél.

Az immunszupprimált beteggel egy háztartásban élők rendszerint az általános ajánlások szerint oltandók, élő vírust tartalmazó oltás esetében természetesen az érintkezési szabályok szigorú betartásával. Ha az IBD-ben szenvedő beteg külföldre utazik, célszerű utazási betegségek szakorvosával vagy infektológussal konzultálnia. Szintén külön megfontolások alapján kell dönteni terhes ill. szoptató nők oltásáról, és itt megemlítendő, hogy immunszupprimált anyák gyermekeinek oltásakor is kellő körültekintés indokolt.

A megfontoltan és időben adott védőoltások tehát segítenek az IBD-s betegek fertőzéseinek megelőzésében. Az aggodalmakkal és tévhitekkel ellentétben e betegek többségénél megfelelő immunválasz alakul ki a vakcinációt követően, ám ideális esetben az oltások beadására még az immunszuppresszív kezelés megkezdése előtt érdemes sort keríteni.

(Forrás: Chaudrey K, Salvaggio M, Ahmed A, Mahmood S, Ali T. Updates in vaccination: Recommendations for adult inflammatory bowel disease patients. World J Gastroenterol. 2015 Mar 21; 21(11): 3184–3196.)