Mérlegelendő mellékhatások

A gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedők körében a kortikoszteroidok a csak biológiai kezelésben részesülőkhöz képest ötszörösre növelik a vénás tromboembólia kockázatát, állapította meg egy tanulmány, amely a Clinical Gastroenterology and Hepatology című szaklapban jelent meg. Mint az Increased Risk of Venous Thromboembolic Events With Corticosteroid vs Biologic Therapy for Inflammatory Bowel Disease című tanulmány vezető szerzője megjegyzi, ismert, hogy a vénás tromboembólia (mélyvénás trombózis és tüdőembólia) egyébként is gyakoribb az IBD-s betegek körében, azonban ez az első vizsgálat, amely kimutatja, hogy a kortikoszteroid-használat a vénás tromboembólia független kockázati tényezője az IBD-s betegeknél. Peter D.R. Higgins és munkatársai a Truven Health MarketScan adatbázis retrospektív analízisét végezték el, 15.100 beteget monitoroztak 12 hónapon keresztül. 325 vénás tromboembólia történt; a csak kortikoszteroid-kezelésben részesülők esetében ennek aránya 2,25%, a csak biológiai kezelésben részesülők körében 0,44%, a kombinált, kortikoszteroid + biológiai kezelésben részesülők között pedig 2,49%-os volt a vénás tromboembólia kialakulásának aránya.

Hormonális fogamzásgátlók és glióma

A hormonális fogamzásgátlók legalább öt éven keresztül történő használata megduplázza egy ritka agytumor, a glióma kialakulásának kockázatát. A British Journal of Clinical Pharmacology-ban megjelent tanulmány - Hormonal contraceptive use and risk of glioma among younger women a nationwide case-control study - szerint a legnagyobb kockázatot a csak progesztogént tartalmazó minipill jelenti, ennek szedése esetén a kockázatnövekedés 2,4-szeres.

A kutatók - David Gaist és munkatársai - a dán nemzeti egészségügyi regiszter adatait használva azonosították azokat a 15 és 49 év közötti nőket, akik 2000 és 2009 között glióma diagnózist kaptak, majd az így talált 317 eset közül mindegyiket 8 korban hozzáillő, gliómában nem szenvedő nővel hasonlították össze (a vizsgálat elvégzését az motiválta, hogy igen keveset tudunk a glióma okairól). Mint Gaist elmondja, fontos, hogy az eredményüket a megfelelő kontextusban szemléljük: habár szignifikáns asszociációt találtak a hormonális fogamzásgátló-használat és a glióma-kockázat között, a megfelelő páciensek esetében a kockázat-haszon elemzés támogatja a hormonális fogamzásgátlók használatát.

Endokrin diszruptorok és korai menopauza

Azoknál a nőknél, akiknek szervezetében magas az endokrin diszruptor hatású kemikáliák mennyisége, 2–4 évvel korábban kezdődik a menopauza. A petefészek-funkció korai hanyatlása nemcsak a fogamzóképességet befolyásolja hátrányosan, de a szívbetegségek és az oszteoporózis korábbi kialakulásához is vezethet. Korábbi vizsgálatok már kimutatták az endokrin diszruptorok és egyes rákféleségek, valamint a metabolikus szindróma kialakulása, illetve a fiatal lányok korai pubertása közötti kapcsolatot.

A PLOS ONE című szakfolyóiratban megjelent tanulmány - Persistent organic pollutants and early menopause in U.S. women – 111 kemikália vér- és vizeletszintjét vizsgálta, és mint a szerzők megállapítják: kisebb tanulmányok már vizsgálták az endokrin diszruptorok és a menopauza közötti kapcsolatot, azonban ez az első nagyméretű vizsgálat, amely egyébként az Egyesült Államok lakosságának reprezentatív vizsgálata, és az 1999 és 2008 között zajló National Health and Nutrition Examination Survey része volt. A kutatók 31.575 ember, köztük 1.442 menopauzában lévő nő adatait dolgozták fel, a nők közül senki nem részesült hormonpótló terápiában, illetve nem esett át ovárium-eltávolításon.

A vizsgált 111 anyag (dioxinok/furánok, ftalátok, fitoösztrogének, poliklorinált bifenilek, fenolszármazákok, organofoszfát peszticidek, felületaktív anyagok, policiklusos aromás hidrokarbonok) közül 15 vér- és vizeletszintje mutatott szignifikáns összefüggést a menopauza korábbi beköszöntével és a petefészek-funkció potenciálisan veszélyes csökkenésével (9 poliklorinált bifenil, 3 peszticid, 2 ftalát és 1 furán).

A furánok égésmelléktermékek, a ftalátok gyakoriak a háztartási műanyagokban, egyes gyógyszerekben és kozmetikumokban, pl. testápolókban, parfümökben, make up-okban, körömlakkokban, folyékony szappanokban, hajfixálókban, a poliklorinált bifenilek pedig hűtőfolyadékokban.

Mint a vizsgálatot vezető Amber Cooper elmondja, eredményeik, mivel csak az asszociációt vizsgálták, nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést, de ez is alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a veszélyre.

Sok kemikáliával kapcsolatos kitettségünket nem tudjuk befolyásolni, mert azok a talajban, a vízben vagy a levegőben benne vannak, teszi hozzá Cooper, azonban érdemes növelni a tájékozottságunkat azokkal az anyagokkal kapcsolatban, amelyek a háztartásunkban veszélyeztetik az egészségünket, és megtanulni, mely műanyagok, kozmetikumok, háztartási vegyi anyagok vagy élelmiszercsomagoló anyagok ártalmasak, és tudatosan elkerülni azokat.