Védőnők és házi gyermekorvosok: közös út Tündérországba
Beletörődve, de nem örömmel veszik tudomásul a védőnők, hogy az új kollégiumi rendszerben egy tagozatba sorolták őket a házi gyermekorvosokkal és az iskolaorvosokkal.
E három szakma kibeszélő show-nak is beillő - a Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle által szervezett - konszenzuskonferenciáján azonban végül megtapsolták a tanmesét, amelynek tanulságaként jobb közös szekéren eljutni Tündérországba, mint nézni, hogy az egyiknek táltos paripa, a másiknak meg csak egy gebe jut az utazáshoz.
A három szakma közötti együttműködés fontosságát emelte ki az egészségügyi szaktárca kabinetfőnöke, Beneda Attila aki tájékoztatást adott azokat az apró lépésekről, amelyeket az ágazat jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében mégis igyekszik megtenni a szaktárca. Elindult például a háziorvosok on-line jelentési rendszere, májustól ráadásul a TAJ-szám alapján pontos információt nyerhetnek arról, hogy betegeik – rajtuk kívül – hol, milyen közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatást vettek igénybe, s hatályba lépett az új minőségi indikátor rendszer, s módosul a védőnőket is érintő továbbképzési rendszer.
A szakmapolitikát segítő háttérintézmények újrarendezése nem hagyja érintetlenül az ÁNTSZ szakfelügyeleti és módszertani intézetét sem. A feladatok egy része a megalakuló Országos Népegészségügyi Központhoz, míg a védőnők munkáját alapvetően érintő szakfelügyelő és módszertani rész a több intézmény összevonásával megalakuló GYEMSZI – Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet – égisze alá kerül, ismertette a változások lényegét Paller Judit országos tisztifőorvos.
Az új kollégiumi rendszer struktúráját Velkey György mutatta be a résztvevőknek. A Bethesda Gyermekkórház főigazgatója – egyben az új rendszert kimunkáló munkacsoport vezetője – felelevenítette azt az Állami Számvevőszéknek küldött szakfelügyeleti jelentést, amelyben a 2005-2010 közötti időszak munkáját elemezve épp a fenti szakmák különállását, mint problémát vetették fel. Velkey György úgy vélte, hogy az egy tagozatba sorolás egyrészt az ellátás központú megközelítést tükrözi, másrészt lehetővé tette, hogy a házi gyermekorvoslás önálló szakmaként megjelenjen a kollégiumi rendszerben. Elismerte ugyanakkor, hogy ha akadozik a párbeszéd, ha presztizs szempontok dominálnak, s nem tartják tiszteletben egymás szakmai autonómiáját valóban akadozhat a közös munka.
Csalódásként, presztizs veszteségként élték meg önálló szakmai kollégiumuk megszűnését, hangsúlyozta Csordás Ágnes, akinek szavaiból kiderült, többek között attól tartanak, hogy a tagozaton belüli orvosi „túlsúly” miatt elsikkad majd saját területük. Nem szeretnének alá- és fölérendelt viszonyt, hangsúlyozta a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke, aki szerint az egy tagozatba sorolás nem oldja meg az 1992 óta fennálló strukturális problémákat. Azt nevezetesen, hogy míg a védőnők területi ellátási kötelezettsége megmaradt, a szabad orvosválasztás a doktoroknál ezt lényegében felszámolta. A különbséget tovább erősíti, hogy míg az orvosok vállalkozóként, a védőnők önkormányzati közalkalmazottként dolgoznak.
A Házi Gyermekorvosok Egyesületének képviselői – Póta György és Dolowschiák Annamária – elismerték a fenti tényeket, mi több, ki is egészítették azokat mondván: elkülönült a tanácsadás, hiányzik az egységes szabályozás. A fenti „rendszerbetegségek” terápiájaként team munkát, közös szakmai protokollok, irányelvek – szemlélet - kialakítását, továbbá közös, kompatibilis informatikai rendszer létrehozását, s új, a helyzethez igazodó jogszabályok megfogalmazását javasolták. Példaként említették, hogy a csecsemőtáplálást illetően nem teljesen fedi egymást a védőnők és a házi gyermekorvosok szakmai protokollja, ami hitelességi kérdéseket vett föl. Megoldásként területi gyermek-egészségügyi centrumok létrehozását javasolták, ahol nem a jelenlegi egy orvos – egy védőnő rendszer működne, hanem hat-nyolc orvos dolgozna együtt 14-16 védőnővel.
A túlzott adminisztrációs terheket, a munkát és kapcsolattartást könnyítő informatikai rendszer hiányát vetették fel hozzászólásaikban többek között a védőnők, de volt aki aziránt érdeklődött, vajon milyen elvek szerint történik a területi pótlék szétosztása, mint ahogy szóba került az is, a szakmacsoportonként tervezett továbbképzési rendszerben nehezen megmagyarázható módon a szülésznőkkel sorolták egy csoportba őket.
A bő három órás eszmecsere után a védőnők mellett szép számmal megjelent házi gyermekorvosok együttesen abba maradtak, ha már kollégiumi szinten összeterelte őket az egészségpolitikai akarat, törekednek az együttműködésre. Erre biztatta őket Velkey György is egy rövid tanmesével, mondván: jobb közös szekéren eljutni Tündérországba, mintha az egyiknek csak egy gebe, míg a másiknak táltos paripa jutna. Erre aztán mindenki tapsolt.
