Áprilistól változik a háziorvosi indikátorrendszer is

A közelmúltban elfogadott rendelet az indikátorok mellett módszertani változásokat is tartalmaz. (Száma: 11/2011. (III. 30.) NEFMI rendelet.) Az utóbbiak sorába tartozik, hogy a jövőben kizárólag a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező praxisokat kívánják értékelni, mondván, a kimaradók nagyon sokszor foglalkozás-egészségügyi munkájuk kiegészítéseként, mintegy "melléktevékenységként" háziorvoskodnak.

Az is egyfajta szűkítés, hogy áprilistól kizárólag azokat az indikátorokat értékelik, amelyek az adott praxisban legalább 25 betegre vonatkoztathatók. Így például csak akkor vizsgálják az influenza elleni védőoltásra vonatkozó indikátor teljesítését, ha a praxisban akad legalább negyedszáz, 65 évesnél idősebb páciens.

Változnak a háziorvosi besorolási csoportok is. A jelenlegi igen aprólékosan lebontott rendszert – amelyben külön átlagai voltak a felnőtt, a gyermek és a vegyes praxisoknak, s ezen belül az egyes fővárosi kerületeknek, a megyéknek, a megyéken belül pedig a városoknak, s az egyéb településeknek – egyszerűbb váltja fel, bár a rendeletalkotók szándékai szerint az alapelv érintetlen marad. Ennek jegyében a fővároson belül megszűnik a kerületi bontás, csak a felnőtt, illetve gyermek praxisok rendelkeznek majd saját értékkel, míg vidéken egy csoportba kerülnek a felnőtt és a vegyes praxisok. A megyei bontás azonban megmarad, s változatlanul külön kezelik a megyén belüli városokat az egyéb településektől.

Míg áprilisig havonta változó, mozgó átlagok képezik a viszonyítás alapját, a jövőben néhány indikátornál előre meghatározott célértéket kell majd teljesíteni. Így például előírják, hogy a praxishoz tartozó diabéteszes betegek hány százalékát kell meghatározott időközönként glikált hemoglobin laborvizsgálatra küldeni ahhoz, hogy egy praxis pozitív értékelést kapjon.

Áprilistól indikátoronként listaszerűen felsorolják a praxisok által teljesített értékeket, a legrosszabbaktól a legjobbakig, s mindazok pontot kapnak, akik e teljesítményskála felső negyedébe esnek. Egy indikátor legalább 75 százalékos teljesítésével egy pontot lehet szerezni, tehát a felnőtt és a vegyes praxisok összesen – mivel az indikátorok száma a jelenlegi 12-ről 15-re nő – 15 pontot gyűjthetnek össze. A jutalmazás igen liberális, hiszen már egyetlen pontért is többletpénzhez jut a praxis, míg korábban ehhez az indikátorok minimum 25 százalékában kellett pontot elérni.

Mivel a házi gyermekorvosoknak a korábbi néggyel szemben hat indikátor "jut", így ezek a praxisok egy indikátorral 2,5 pontra tehetnek szert, így gyűjtve össze akár a maximális 15 pontot.

Változatlan marad viszont a finanszírozás módszertana: a negyedévi keretösszeget elosztják az összes pontszámmal, ily módon meghatározva, hogy az adott időszakban hány forintot ér egy pont. Vagyis marad az úgynevezett lebegő kassza eljárás.

Bár a változások az április elsejétől kezdődő teljesítésekre vonatkoznak, a júniusi kifizetésekig megmarad a havonkénti értékelés, javadalmazásra pedig – ugyancsak havi bontásban – a 100 millió forint. Júliustól azonban negyedéves kifizetésre vált az egészségpénztár, és az esztendő második felére összesen 1,5 milliárd forint jut az indikátorrendszer teljesítőinek jutalmazására, azaz negyedévente 750 millió forint osztható fel közöttük.

Mindent figyelnek, amit lehet

A felnőtt és a vegyes háziorvosi praxisoknak a korábbi 12 helyett 15 indikátort állítottak össze a szakértők. Közülük négy vonatkozik gyógyszerekre. Ezek: a savtermelés zavarait és – az inzulinokat kivéve – a vércukorszintet csökkentő medicinák, a renin-angiotenzin rendszerre ható, valamint a lipidszintet módosító készítmények. A fenti gyógyszerekkel kapcsolatos indikátoroknál az elért költséghatékonyságot vizsgálják.

Az orvos-szakmai jelzők közül változatlanul megmarad a 65 éven felüliek influenza elleni átoltottságának, valamint a mammográfiai szűrésen részt vett 45–65 év közötti nők arányának vizsgálata. Az utóbbi esetében azonban figyelembe veszik a szűrőállomások elérhetőségét is, így még megyén belül is más célértéket tűznek ki a városi, illetve a kisebb településeken működő praxisok elé.

A magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelésének arányát két korcsoportban is vizsgálják – 40–54, valamint 55–69 év közöttiek – két külön indikátor segítségével. S ehhez tartozik egy harmadik is, amelynek értékelése során arra várnak választ, hogy a hipertóniában szenvedők közül az elmúlt 12 hónapban mennyien vettek részt a vese károsodását jelző laborvizsgálaton. A jövőben nem egy korcsoportnál, hanem a magas vérnyomásban, illetve a cukorbetegségben szenvedőknél lesz értékelés tárgya a vérzsír-vizsgálaton való részvételi arány. Elemzik az iszkémiás szívbetegek gyógyszeres kezelésének megfelelőségét, vagyis azt, hogy például az infarktuson, koronáriaműtéten, esetleg szívkatéteres tágításon vagy pacemaker beültetésen átesett betegek részesülnek-e megfelelő gyógyszeres kezelésben.

További két indikátor – a diabéteszben szenvedők hány százaléka jut el glikált hemoglobin, illetve szemészeti vizsgálatra – gyakorlatilag változatlan formában megmarad. Az úgynevezett továbbküldési arányt jelenleg is vizsgálják, a jövőben ez annyiban módosul, hogy kizárólag a háziorvosok által szakorvoshoz irányított betegek számát kísérnék figyelemmel. S végül: elemzés tárgya lesz, hogy a felnőtt, illetve vegyes praxisokban miként alakul a 18 éven felüliek esetében az antibiotikum rendelésének aránya.

Az ügyeleti megjelenést is nézik

A korábbi néggyel szemben hat indikátor vonatkozna a házi gyermekorvosi praxisokra, a változtatásokra azonban a szakmai egyesület ajánlásai alapján, azokkal egyetértésben került sor. Így a jövőben nem két, hanem egy éves kor alatti gyermekeknél néznék a pneumococcus, s a két évesnél fiatalabb kicsiknél a meningococcus védőoltással történt átoltottságot. Vizsgálnák a 10–18 év közötti lányok vaspótló kezelését, valamint a 18 év alattiak antibiotikummal történő terápiáját. Az indikátorok között e praxisoknál is szerepel a szakellátásra történő továbbküldés, valamint az ügyeleti ellátásban részesültek arányának vizsgálata.