Van remény a szektorok szervezett együttműködésére?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) közelmúltban megjelent versenyképességi tanulmánya azt mutatja, mintha a magánegészségügy kezdene a helyére kerülni, hiszen a tanulmány szerzői az ágazatot érintő pontokban fontos szereplőként jelenítik meg. A Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke szerint – megidézve az egykori, aczéli tiltott, tűrt, támogatott (3T) kategóriát – mintha a magánegészségügy tűrtből kezdene támogatottá válni.

Az MNB anyaga Leitner György szerint legalábbis ezt sugallja. Bár jogszabályi szinten ma is létezik szektorsemlegesség, a valóság azonban mást mutat, amennyiben azonban az MNB pontjai megvalósulnak, ez elvezethet a valódi szektorsemlegességhez – említette példaként az elnök. Szerinte az is előfordulhat, hogy a magán- és az állami ellátásra egyszer majd nem zéró összegű játszmaként tekintenek, ahol a szereplők nem egymás kárára és egymás elől vonják el a rendelkezésre álló erőforrásokat, hanem partnerként, egymást erősítve képesek fejlődni.

A magánszolgáltatók olvasata szerint egyébként a nemzeti bankosok anyaga a magánegészségügyhöz való hozzáférés demokratizálódásának irányába mutat, mondván, e szolgáltatások igénybevétele ne csak egy meghatározott – bár évről évre bővülő – réteg kiváltsága legyen, hanem a jelenleginél sokkal több embernek, nagy volumenben váljon elérhetővé. A Primus elnöke úgy véli, a versenyképességi tanulmány egyik legfontosabb, áttörésszerű üzenete, hogy definiálni kell az ellátási alapcsomagot, vagyis azoknak a szolgáltatásoknak a körét, ami a járulékfizetőknek alanyi jogon jár, mert e nélkül akár kiegészítő biztosításban is nehéz gondolkodni.

Illúziók nélkül

A Duna Medical Center (DMC) vezérigazgatójának olvasata szerint úgy az MNB, mint a pénzügyi tárca hasonló témájú tanulmányából kiderül: elillanóban az az illúzió, hogy majd mindenki önként, saját zsebből hajlandó finanszírozni a magánegészségügyben való részvételét. Rendszerszintű szabályozás, illetve ösztönzők nélkül ez nem megy, szögezte le Bartók János, aki ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy akkor indult fejlődésnek a nyugdíjbiztosítási piac, amikor az állam kedvezményeket tett mellé. Addig a magánbiztosítási piac egészségügyi része sem „indul el”, amíg nincs mögötte kedvezmény, illetve, amig e biztosítási termékek értékesítői nem érdekeltek az eladásban.

Fotó: 123rf

A biztosítóknak az is fontos, hogy megfelelő mennyiségű szerződéssel rendelkezzenek, hiszen ebben az esetben sincs másként: minél nagyobb a kockázatközösség annál jobban lehet „porlasztani” a kockázatot, illetve mérsékelni a díjakat. Az MNB anyagában nem véletlenül szerepelnek hangsúlyosan az egészségpénztárak, hiszen ők már most is jelentős tagsággal, s tőkegyűjtő tapasztalattal rendelkeznek, míg a biztosítók valamilyen befektetési formán vagy szolgáltatásvásárláson keresztül formálhatják a piacot. Ez azonban csak akkor működik, ha az említett kedvezmények megjelennek a rendszerben. Attól az elképzeléstől azonban óvva intett a vezérigazgató, hogy az említett feltételek megteremtése után egy kettőre kiépül majd egy magán egészségbiztosítási rendszer, ahhoz évek, sőt, talán évtizedek kellenek.

A nemzeti bankosok a beruházások fontosságával is foglalkoztak, ezzel kapcsolatban Bartók János emlékeztetett, a magánszolgáltatók milliárdokat fordítanak beszerzéseikre, ezek szinten tartására, minőségük megóvására. Az MNB felveti, hogy az egészségpénztárak illetve a biztosítók akár beruházásokkal is hozzájárulhatnak a magánegészségügy erősítéséhez, amit a magánszolgáltatók örömmel fogadnának, hiszen a piac létrejöttekor megfelelő kapacitással kell rendelkezniük.

Tiszta vizet a pohárba

Évről évre nő a magánszolgáltatóknál megjelenő biztosított, vállalati és magánügyfelek száma, s ez a dinamizmus akkor is fennmarad, ha változatlan marad a status quo, fejtette ki a Budai Egészségközpont marketing igazgatója. Kiss András szerint, ha a kormány nem dönt, ezzel lényegében arról dönt, hogy tovább erősödhetnek az utóbbi évek folyamatai, s a nagy szolgáltatók.

Miként gondolkodnak a jelenlegi piaci helyzetben a vállalatok? Többségük számára ma már evidencia az egészségügyről való gondolkodás, a kérdés mostanság sokkal inkább az, hogy milyen módon, milyen konstrukcióban, milyen finanszírozási lehetőségeken keresztül tudja a cég egészségügyi programját megvalósítani. Ehhez persze a jelenlegi munkaerőhelyzet is hozzájárul, hiszen manapság elképesztően nehéz megtalálni és megtartani a képzett szakembereket. Az igazgató szerint abban nem csak Európát, de az Egyesült Államokat is utolértük, hogy a munkavállalók számára a bér mellé másodikként felsorakozott az a kérdés, hogy milyen egészségügyi juttatásokra számíthatnak.

Igaz, az egészségügyi magánszolgáltatók is munkáltatók, s a náluk is emelkedő bérek drágítják a szolgáltatásokat, amelyeket érvényesíteni kell a vállalatokkal szembeni árakban. Ennek ellenére egyetlen cég sem mondta vissza a szerződést, ami szintén a vállalatok elkötelezettségét bizonyítja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a cégek akár a jelenleginél is többet költenének dolgozóik egészségügyére, ha előre, pontosan tudnák, hogy mit tudnak a legkedvezőbb adózási feltételekkel, a lehető legjobb ár-érték aránnyal biztosítani munkavállalóiknak, vagyis: mi lesz 2020 után. Ősszel már tudniuk kell, mire számíthatnak, hogy képesek legyenek választani a különböző konstrukciók között: direktben, biztosításon vagy egészségpénztáron keresztül fizetnek az egészségügyi szolgáltatónak. A helyzet tisztázása azért is fontos, mert közben a biztosítók és az egészségpénztárak ugrásra készen állnak, hogy befektessenek akár a szolgáltatásokba, akár az infrastruktúrába. A szolgáltatók, biztosítók, egészségpénztárak tehát arra várnak, hogy a kormány tiszta vizet töltsön a pohárba. Ez akár azt is jelentheti, hogy minden úgy marad, mint ahogy jelenleg van, de akkor legalább a cégek tudják majd, hogy 2022-ig mire számíthatnak.