Van másik… a méhen kívüli terhesség kezelésében
A méhen kívüli terhesség utáni teherbe esési esélyeket latolgató első randomizált vizsgálat szerint e szempontból nincs különbség a gyógyszeres és konzervatív sebészeti kezelés között, illetve a konzervatív és radikális műtét között.
A reproduktív orvoslás vezető európai szaklapjának számító Human Reproduction online kiadásában most közzétett vizsgálatban a méhen kívüli terhesség terápiájában jelenleg alkalmazott három módszert − a metotrexáttal végzett gyógyszeres kezelést, a petevezetéket megtartó konzervatív sebészeti beavatkozást és a petevezeték eltávolításával járó radikális műtétet − hasonlították össze abból a szempontból, hogy a beavatkozás miként befolyásolja a későbbi fogamzóképességet.
A francia kutatók azt találták, hogy a gyógyszeres kezelés és a konzervatív műtét után két évvel nagyjából megegyeztek a teherbe esési esélyek, illetve ugyanez mondható el a sebészeti beavatkozásra szoruló esetekben a konzervatív és a radikális műtét összevetésében is (a gyógyszeres kezelés és a radikális műtét között nem végeztek összehasonlítást).
A szerzők 2005 és 2009 között 17 franciaországi központból 406 nőt vontak be a vizsgálatba, melyet a termékenység és a bőséges aratás görög istennőjéről DEMETER-nek neveztek el. A résztvevőket két csoportba sorolták: 1) kevésbé aktív méhen kívüli terhességek (olyan tényezők megítélése alapján, mint amilyen például petevezeték megrepedésének valószínűsége, az utolsó menstruáció óta eltelt idő, a hormonszintek, a hasüregben folyadék jelenléte, illetve a lakás és a kórház közötti távolság) és 2) aktívabb méhen kívüli terhességek, amikor gyógyszeres kezelés nem alkalmazható, például azért, mert a petevezeték megrepedt vagy számítani kell megrepedésére, és nagyobb az 1) pontban felsorolt tényezők fennállásának esélye.
Az 1) csoport 207 tagja közül véletlen besorolás alapján egyesek gyógyszeres kezelésben részesültek, míg mások konzervatív műtéten estek át, míg a 2) csoport 199 tagja konzervatív vagy radikális műtétre kerülhetett. Két év elteltével a spontán, szabályos (méhűri) terhességek előfordulási aránya a gyógyszeresen kezelt csoportban 67%, a konzervatív műtéten átesett csoportban 71% volt az 1) csoportban. A 2) csoportban a spontán terhességi arány konzervatív műtét után 70%-nak, radikális műtétet követően 64%-nak adódott. Az idézett számadatok nem testesítenek meg szignifikáns különbségeket.
Dr. Perrine Capmas, a párizsi Hôpital Bicêtre szülészeti-nőgyógyászati osztályának szülész-nőgyógyász/sebész szakorvosa szerint: „Ez az első véletlen besorolásos vizsgálat, mely módot nyújt a méhen kívüli terhesség kezelésében alkalmazott módszerek összehasonlítására a későbbi teherbe esési képesség szempontjából. Azt találtuk, hogy a terápia után két évvel nem észlelhető szignifikáns különbség a fertilitás tekintetében attól függően, hogy gyógyszeres kezelés vagy konzervatív műtét, illetve konzervatív vagy radikális műtét történt-e.”
A szerzők eredményeik alapján a következő ajánlásokat fogalmazták meg:
- Kevésbé aktív méhen kívüli terhességben más paramétereket kell tekintetbe venni a terápiás döntés meghozatalakor, mint például az egyes kezelési módszerek javallati körét, illetve terápiás hatékonyságát. Kevésbé aktív méhen kívüli terhességek esetében lehetőség szerint a gyógyszeres kezelést kell előnyben részesíteni, és rá kell kérdezni a beteg preferenciáira is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a gyógyszeres kezeléssel kiküszöbölhetők az anesztéziával és a sebészeti beavatkozással járó kockázatok. Tekintettel azonban arra, hogy a gyógyszeres kezelés és a konzervatív műtét nagyjából megegyező fertilitási esélyeket biztosít, lehetőleg sebészeti kezelést kell végezni azokban az esetekben, amikor a beteg együttműködése várhatóan kívánni valókat hagy maga után.
- Amennyiben műtét szükséges, a méhen kívüli terhesség aktívabb eseteiben nincs szignifikáns különbség a későbbi teherbe esés szempontjából, ezért olyan döntésre kell törekedni, mely megfelelő egyensúlyt teremt a műtét utáni felépülés és a fertilitás megőrzése között.
„Ez azt jelenti, hogy a méhen kívüli terhesség kezelése kapcsán az eddiginél megalapozottabb tanácsokat adhatunk nőbetegeinknek. Amennyiben aktív méhen kívüli terhesség áll fenn, melyben a műtét az egyetlen megoldás, elmondhatjuk, hogy bár első megközelítésben a konzervatív műtétre törekszünk, de előfordulhat, hogy radikálisabb beavatkozásra kényszerülünk. Biztosítani kell azonban betegeinket arról, hogy a későbbi terhesség esélye mindkét beavatkozást követően nagyjából megegyezik. Kevésbé aktív méhen kívüli terhességek esetében tájékoztathatjuk a nőbeteget a rendelkezésre álló kétféle lehetőségről, a gyógyszeres kezelésről és a konzervatív műtétről. Felvilágosíthatjuk őt a műtéti kockázatokról, a gyógyulási időről, egy később esetleges sebészeti beavatkozás szükségességéről, amennyiben első körben gyógyszeres kezelésről születik döntés, illetve arról, hogy a kétféle terápiás módszer nagyjából azonos teherbe esési esélyeket biztosít. Azt is el kell mondanunk, hogy bármelyik kezelést is választjuk, a méhen kívüli terhességre hajlamosító kockázati tényezőket meg kell szüntetni, amennyiben lehetséges, hogy javítsuk a későbbi terhesség sanszát és csökkentsük az ismétlődés valószínűségét. Ennek egyik módja lehet például a dohányzásról való leszokás” – hangsúlyozza a vizsgálat vezetője.
