Újabb eltitkolt gyógyszerhatások

Egy, a JAMA Psychiatry című szaklapban megjelent elemzés szerint igencsak kétséges az az egyre elterjedtebb gyakorlat, miszerint második generációs antipszichotikumokkal próbálják kezelni a szorongásos kórképeket. A Reporting Bias in Clinical Trials Investigating the Efficacy of Second-Generation Antidepressants in the Treatment of Anxiety Disorders - A Report of 2 Meta-analyses című írás megállapítja, hogy azok a tanulmányok, amelyek ezen szerek szorongás-kezelésében történő felhasználását javasolják, többféle publikációs torzításban és az eredmények elferdítésében is vétkesek. A szerzők - Annelieke M. Roest és munkatársai – hozzáteszik: habár a második generációs antipszichotikumoknak továbbra is lehet szerepük a szorongás kezelésében, a hatásosságukat eltúlozták, sőt egyes esetekben ezeknek a szereknek – amik a világ leggyakrabban felírt orvosságai közé tartoznak - nincs szignifikánsan jobb hatásuk, mint a placebónak.

Az amerikai és holland kutatók következtetései szerint a publikációs torzítások már csak azért is súlyosnak minősülnek, mivel olyan dupla vak, placebo kontrollált vizsgálatokkal kapcsolatosak, amelyek eredményeit az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) vizsgálta felül. Ha az FDA pozitívnak ítélte egy tanulmány eredményeit, azokat 5-ször nagyobb eséllyel publikálták, mint amikor az FDA ítélete nem volt pozitív.

Annelieke Roest és munkatársai az eredmények elferdítését is több publikáció esetében figyelték meg – e publikációk túlhangsúlyozták a szerek hatásával kapcsolatos pozitív eredményeket a negatív eredmények rovására. Némelyik publikáció még akkor is a szerek hasznosságára következtetett, amikor maga a publikáció inszignifikáns eredményeket közölt.

Mint Erick Turner, aJAMA Psychiatry-elemzés vezető szerzője elmondja, eredményeik ugyanazt mutatják, mint az ugyanezen szerekkel kapcsolatos korábbi felülvizsgálatok, amelyek a második generációs antipszichotikumok, továbbá az antipszichotikumok major depresszióban történő felhasználását elemezték: ha a klinikai vizsgálatok haszontalanságukat mutatják ki, azt nem fogjuk megtudni a kollégák által lektorált (peer reviewed) szakirodalomból. Annelieke Roest és munkatársai szerint mindez oda vezet, hogy az orvosok téves elképzelésekkel rendelkeznek azokkal a szerekkel kapcsolatban, amiket felírnak a betegeiknek.

Erick Turner szerint a peer review folyamata megengedi, sőt talán még bátorítja is az ilyenfajta hibák elkövetését, és nem pusztán a pszichiátria területén: a teljes orvosi és tudományos szakirodalomra jellemzők az efféle publikációs torzítások.

Craig Williams, aJAMA Psychiatry-elemzés egyik szerzője kifejti: a torzítások ellenére némelyik antidepresszáns hasznos lehet a szorongásos kórképek kezelésében, azonban kevesebb bizonyíték támasztja alá a hasznosságukat, mint amit a megjelent publikációk sugallnak, és valószínűleg alábecsüljük káros hatásaikat. Az aggodalmat tovább fokozza, hogy ezeket a szereket egyre nagyobb arányban írják fel a pszichiátria területén kevésbé járatos házi orvosok is, egyre többféle kórképben (pl. generalizált szorongás, pánikbetegség, poszttraumatikus stresszbetegség).

A kutatók elemzésük elvégzéséhez összehasonlították az FDA-nak benyújtott bizonyítékokat a szakirodalomban megjelent eredményekkel, és azt találták, hogy a szerek hatástalanságával kapcsolatos adatokat tendenciaszerűen nem publikálták vagy igyekeztek a hatástalanságról elterelni a figyelmet. Mivel a pozitív eredményeket inkább publikálták, és azok nagyobb tudományos figyelemben részesültek, a következtetések manipuláltak vagy eltúlzottak voltak, és ahhoz vezettek, hogy többet adtak el az adott szerekből, teszi hozzá Annelieke Roest.

Egyetlen klinikai vizsgálat sem megfelelő

A JAMA Dermatology tanulmánya az első meta-analízis, ami a finasteride nevű, a benignus prosztatamegnagyobbodás és a férfias típusú kopaszodás kezelésében használatos szer klinikai vizsgálatainak biztonságossági adatait tekinti át (az 5α-reduktáz-inhibitor finasteride megakadályozza, hogy a tesztoszteron a hajas fejbőrben és a férfi nemi szervekben a jóval potensebb 5α-dihidrotesztoszteronná alakuljon). Az Adverse Event Reporting in Clinical Trials of Finasteride for Androgenic Alopecia című tanulmány megállapítja: a 34 klinikai vizsgálat között egy sincs, amelyik megfelelő módon számolna be a finasteride biztonságosságáról, megfelelő információt szolgáltatna szexuális mellékhatásainak súlyosságáról, gyakoriságáról és reverzibilitásáról. A szer klinikai vizsgálatairól beszámoló publikációk toxicitással kapcsolatos információi nagyon limitáltak, rossz minőségűek és szisztematikusan torzítottak.

A JAMA Dermatology-cikk szerzői, Steven M. Belknap és munkatársai kifejtik: a publikált vizsgálatok válasz nélkül hagyják a legfontosabb kérdéseket, úgymint mennyire biztonságos a finasteride, mi az esélye, hogy használatának következtében szexuális diszfunkció alakul ki, ha kialakul a diszfunkció, az milyen súlyos lehet, továbbá mi az esélye, hogy a kialakult diszfunkció irreverzibilis. A kutatók felteszik a kérdést: vajon ezek az információk rendelkezésre állnak, de nem publikálták őket? Vagy egyszerűen úgy végezték el a szer klinikai vizsgálatait, hogy ezekre az alapvető kérdésekre nem tudnak választ adni?

Belknap és munkatársainak elemzése egy nagyobb vizsgálat része – RADAR: Research on Adverse Drug Events and Reports -, ami a mellékhatások publikálását veszi górcső alá, és megállapítja: a klinikai vizsgálatok során és eredményeik publikálása esetén tipikus, hogy a vágyott hatások nagyobb figyelmet kapnak, és a toxikus hatásokat kevésbé tanulmányozzák.