Új gyógyszer a diabéteszes vesebetegségre
A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem (UCSD) orvoskara, a Mayo Klinika és az amerikai Országos Egészségügyi Intézetek (NIH) kutatói ígéretes eredményeket közöltek egy klinikai tanulmányról, amelyben a pirfenidont, egy kísérleti antifibrotikus és gyulladásgátló szert próbáltak ki diabéteszes nefropátiás betegekben. A vizsgálatot a Journal of the American Society of Nephrology április 21-i számában publikálták.
A végstádiumú vesebetegségnek a diabéteszes nefropátia a leggyakoribb oka az Egyesült Államokban. Gyakori szövődménye a cukorbetegségnek a vese sejtjeinek károsodása a magas vércukorszint miatt.
„Ennek az exploratív vizsgálatnak az volt a drámai eredménye, hogy a megfelelő dózisú pirfenidon nemcsak megállította a vesekárosodás folyamatát, hanem még javította is a vesefunkciót ezekben a betegekben” – mondta dr. Kumar Sharma professzor (UCSD), a kutatás vezetője.
A krónikus vesebetegség elsősorban a vese fibrózisa miatt progrediál végstádiumú vesebetegséggé, amikor már csak dialízissel tartható életben a beteg. A fibrózis, a hegesedés tönkreteszi a glomerulusok és a tubulusok apró vérereit.
A transzformáló növekedési faktor béta (transforming growth factor beta, TGF-β) egy fehérje, amely sok sejtszintű folyamatot szabályoz, köztük az extracelluláris mátrix felhalmozódását is. A diabéteszes vesében a szabályozatlan vércukor és magas vérnyomás stimulálja a TGF-β-t, és ez idézi elő a vese fibrotikus elváltozását.
„Ezidáig csak olyan szerekkel tudtuk kezelni a diabéteszes nefropátiát, amelyek csökkentik a vérnyomást, illetve a vércukorszintet” – mondta dr. Sharma. A pirfenidon viszont a TGF-β-t blokkolja, és ennek hatására gátlódnak a vesefibrózis kialakulásában szerepet játszó növekedési faktorok.
Az UCSD kutatói korábban drámai javulást tapasztaltak a diabéteszes vesebetegség egérmodelljében, s az ezzel kapcsolatos eredményeket két éve tették közzé a JASN-ban. Állatkísérletben már négyhetes kezelés hatására csökkent a mátrix akkumulációja.
A mostani randomizált, kettős-vak vizsgálatba 77 diabéteszes nefropátiás beteget vontak be, akiket három csoportra osztottak: az egyik csoport nagy adag pirfenidont (2400 mg), a másik kis adag pirfenidont (1200 mg) kapott, s a harmadik csoport placebót.
A vesefunkció alakulását a becsült glomerulus filtrációs rátával (eGFR) jellemezték. Az egy évig tartó kezelés hatására jelentős javulást tapasztaltak a kis dózisú pirfenidont kapó csoportban. A nagy dózis alkalmazása nem járt haszonnal; ez azt sugallja, hogy a nagyobb adagokat ez a populáció nem tolerálja.
Dr. Sharma szerint a következő lépés egy nagyobb klinikai vizsgálat elvégzése és azoknak a személyre jellemző biomarkereknek a kimutatása, amelyek előrejelezhetik, hogy mely betegek várhatnak javulást a kezeléstől. „Ez a szer másféle fibrotikus vesebetegségekben is hasznos lehet” – mondta.
Dr. Jeffrey B. Kopp azt mondta, hogy korábban már kimutatták, hogy a pirfenidon egy másik krónikus vesebetegségben, a fokális szegmentális glomeruloszklerózisban lassítja a vesefunkció progresszív romlását. Az, hogy most a leggyakoribb krónikus vesebetegségben, a diabéteszes nefropátiában is hasznosnak bizonyult, azt jelzi, hogy a pirfenidont feltehetően a betegségek széles körében érdemes alkalmazni a vesefunkció fenntartása végett.