Titkolják, mi lesz a kórházrendszerrel
Ma ugyan véget ér Szócska Miklós második "országjáró" körútja, lényegében még mindig titkos, hogy mit történik a kórházrendszerrel jövőre. Az egészségügyi államtitkár "érintettnek" csak a szakma egyes képviselőit tekinti, és amíg őket nem tájékoztatta, addig semmiféle konkrétumot nem árulnak el a rendszerreformról.
- Szócska: A beteg adott térségen belül mozoghat szabadon
- Funkciót váltó kórházak
- Útban a börtönegészségügy felé
- Májustól lesz új fekvőbeteg-ellátási rend az egészségügyben (frissítve)
- A gyógyturizmusba szállhatnának be az üzleti biztosítók
- Ne ragaszkodjon senki foggal-körömmel a romkórházhoz!
- Szócska: figyelnek az esetleges vagyonmentésre
- Török Krisztina nem számít nagy ellenállásra az átalakításkor
Alig néhány hete kezdődött, ma pedig befejeződik Szócska Miklós országjárása, amelyen az intézmények vezetőivel, fenntartóival ismertette az egészségügyi ellátórendszer átalakításának, azaz az országos kórházállamosítási láznak a részleteit. A megbeszéléseken az államtitkár az általa "érintettnek" nevezett vezetőket tájékoztatta a menetrendről: januárban a fővárosi és megyei kórházak, 2013-ig pedig az összes hazai fekvőbeteg-ellátó intézmény állami tulajdonba kerül (az önkormányzatok csak a járóbeteg-ellátásért lehetnek felelősek). Hogy a rendszer átalakítása után mely intézmények maradnak meg, nem derült ki a találkozókon, arról azonban már korábban lehetett hallani, hogy zárt ajtók mögött zajlanak a tárgyalások egyes kórházak sorsáról.
Az már június 1-jén kiderült: nyolc térségre osztják az országot, kijelölve az egyenként 1-1,6 millió lakos ellátásáért felelős körzeteket, amelyeken belül minden szinten el kell látni a helyieket, sőt, jövő májustól csak az adott körzeten belül választhatják meg "szabadon" orvosukat a betegek. A körzeteknek lesz egy térségi központja, azaz egy csúcskórháza, de megmaradnak az országos intézmények és a megyei kórházak is, vélhetően egy-egy szakterületre specializálódott fekvőbeteg-ellátó intézményekként.
A városi kórházakra ennél jóval komolyabb áldozat vár; a kabinet persze néhányat megőriz, más kisebb intézmények aktív ágyait azonban megszüntetik, helyükbe krónikus vagy hosszú idejű ápolási osztályokat hoznak létre. Ahol ez nem működik, ott a városi kórházak kényszerűen egynapos beavatkozásokra, illetve járóbeteg szakrendelésre válthatják profiljukat, vagy bezárnak.
Könnyen problémát okozhat, hogy bár közeledik az év vége, továbbra sem tudják az emberek, mely intézményekben látják majd el őket. Újabb kérdés, hogy az újfajta körzetesítés milyen pluszterhekkel jár majd a betegek számára, hiszen már az is biztos, hogy esetenként messzebbre kell utazni. Mindezzel azonban nem is lenne baj, ha ezt követően minőségi ellátásban részesülne a paciens. Jövőre azonban jelentős veszteséggel számol az egészségügy, így kórházfejlesztésre csak uniós forrásokból, valamint a várható kórházbezárások után eladott ingatlanokból lesz lehetőség. Ehhez képest már jövőre megszűnne a szabad orvos- és intézményválasztás, hiszen az csak a lakóhellyel azonos térségben áll majd a beteg rendelkezésére. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy fővárosi, pesti lakos Budára nem mehet ellátásért, és fordítva, kivéve, ha "jelentősen" rövidebb idő alatt jut el a másik intézményhez, vagy éppen fizet.