Tanulságos jogi esetek

Amikor ismert műtéti kockázat miatt indítanak pert

Három jellemző helyzet:

1. Bélperforáció laparoszkópia során

Egy 60 éves michigani asszony, akinek a kórelőzményében több kismedencei műtét – többek között a belső nemi szervek eltávolítása – szerepelt, hasi és alhasi fájdalmakra panaszkodott. A panasz megszüntetése érdekében a nőgyógyász diagnosztikus laparoszkópiát végzett. A beavatkozás során azonban bélsérülés történt, hashártyagyulladás alakult ki, és a bélfal helyreállítása céljából nyílt hasi műtétre volt szükség. Sebfertőzés, valamint a műtéti hegekben több sérv alakult ki. A sérvek miatt háromszor kellett műtétet végezni.

Az asszony azért indított pert, mert szerinte az orvos a műtét elvégzése előtt nem megfelelő módon kórismézte, mi okozza a fájdalmat; nyílt hasi műtétet, nem pedig laparoszkópiát kellett volna végeznie, valamint konzultáció és további vizsgálatok céljából általános sebészeti konzíliumot kellett volna kérnie. Véleménye szerint a bélsérülés sem következett volna be, ha a laparoszkópiát megfelelően végzik.

A nőgyógyász szerint a laparoszkópia indokolt volt, a bélsérülés a beavatkozás ismert kockázata. Azzal érvelt, hogy a nyílt műtét nem csökkentette volna a bélsérülés veszélyét, a perforatiót azonnal ellátták, és a beteg a sérülés után meggyógyult. A bíróság felmentő ítéletet hozott.

2. A nervus femoralis sérülése méheltávolítás során

Egy 39 éves kaliforniai asszonynál az uterus alsó részén leiomyomákat észleltek 2005-ben. Az érintett területen a szövet elhalt, prolapsus következett be, emiatt műtétre került sor. A műtét után körülbelül egy héttel fájdalom és vérzés miatt a beteg újra jelentkezett a kórházban. A beteg nőgyógyászát helyettesítő orvos vizsgálatot követően hysterectomiát javasolt, amit el is végzett.

A beavatkozás után a beteg jobb combjának elülső és oldalsó területén zsibbadásra kezdett panaszkodni. A neurológiai konzílium nervus femoralis-károsodást állapított meg. Az asszonynál perzisztáló nervus femoralis-bénulás alakult ki, ami érinti a járását; emiatt fizikoterápiára és rehabilitációra került sor.

A beteg beperelte az orvost, és azt állította, hogy a műtét során az orvos gondatlanul helyezte fel az önfeltáró eszközt, vagy nem korrigálta a beavatkozás során elmozduló kampók helyzetét.

Az orvos tagadta, hogy gondatlanságot követett volna el. Álláspontja szerint a nervus femoralis sérülése a kismedencei műtétek ismert kockázata. Azt is hangsúlyozta, hogy a beteg fennálló panaszainak nem volt szervi alapja, mivel csak kisebb fokú szenzoros és motoros bénulás jelentkezett közvetlenül a műtét utáni időszakban. A bíróság elutasította a keresetet.

3. Laparoszkópiás szövődményt követő haláleset

Egy indianai asszonynál egy kisebb méhűri képlet eltávolítása céljából méhkaparás történt. A beavatkozás során a méhfalon kisméretű perforatiót észleltek. Az uterus falának helyreállítása érdekében ezt követően laparoszkópia történt. A beteget azzal az utasítással küldték haza, hogy vegye fel a kapcsolatot orvosával, amennyiben bármilyen szövődményt észlel.

Amikor a beteg állapota otthon rosszabbodott, férje az orvosi rendelőbe vitte. Innen a kórházba küldték, hogy sürgős műtéttel ellássák a bélsérülést. Az asszonynál bélelhalás következett be, többszervi elégtelenséggel járó septicus shock lépett fel, és a rákövetkező héten meghalt.

Férje beperelte a nőgyógyászt, mivel szerinte az nem észlelte a laparoszkópia során a vékonybélsérülést. Az orvos azzal érvelt, hogy a bélsérülés a laparoszkópos beavatkozás ismert szövődménye, és a beteg figyelmét felhívta, hogy bármilyen panasz esetén jelentkezzen. Amikor a beteg megjelent, a szövődményt felismerte és eredményesen kezelte.

A bíróság felmentő ítéletet hozott.

A jogi megítélés háttere

Amikor egy beavatkozást követően fellép egy ismert szövődmény, és emiatt pert indítanak, két fontos kérdés merül fel: a felvilágosításon alapuló beleegyezés hiánya, illetve a szövődmény felismerése és kezelése. Az ilyen ügyekkel szembeni védelem érdekében a dokumentációnak tükröznie kell, hogy a szövődményt időben felismerték és megfelelő módon ellátták. Sok szövődmény gondatlanság nélkül is előfordul, ezek miatt azonban túl gyakran indítanak kártérítési pereket. A leírt esetekben sikeres volt a védelem, az sem szerencsés azonban, hogy pereskedésre egyáltalán sor került.

 Amikor a betegnél váratlanul szövődmény lép fel vagy a kezelés nem eredményes, gyakran feltételezik, hogy valamit elrontottak, és ezért az egészségügyi ellátást végző személyzetet okolják. Így gondatlanság miatt indítanak pert, amikor a vád igazi alapja a tájékoztatáson alapuló beleegyezés folyamata lehetne. A tájékoztatáson alapuló beleegyezés minőségének javítása révén a betegek jobban megértik a kezeléssel járó veszélyeket, és reálisabb képet kaphatnak a kezelés várható eredményéről. Ily módon pedig csökkenteni lehet a jogi lépések valószínűségét akkor, ha az eredmény nem tökéletes.

Konkrét példákat kell használni az előnyök és kockázatok számszerűsítésével; ezeket le kell írni vagy ábrákkal illusztrálni, figyelembe véve a beteg felfogóképességét és kommunikációs szintjét. Nem szabad olyan kifejezéseket használni, mint „kis kockázatú” vagy „nagy valószínűségű”, ugyanis erről nem feltétlenül ugyanazt gondolja a beteg, mint az orvos. Ha a beteg írásos tájékoztatót kap, amely tartalmazza a veszélyeket/előnyöket és az ismert szövődményeket, elkerülhető a beteg eredmény feletti csalódottsága, és kevesebb perre kerül sor ismert szövődmények miatt.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Köldökzsinór-sérülés intrauterin nyomásérzékelő katéter miatt

Egy kentucky-i asszony 2003-ban második gyermekét várta. Terhessége alatt a gondozást szülészorvosa végezte. A terhesség során két alkalommal történt ultrahangvizsgálat, melyek placenta praevia marginalist igazoltak. Terminusban hüvelyi folyás miatt kereste fel a beteg a kórházat. Fájásgyengeség miatt felvették, és fájáserősítés céljából oxytocin adását kezdték el. Intrauterin nyomásérzékelő katétert helyeztek fel, amelyben vért észleltek. Császármetszés mellett döntöttek, a gyermek 45 perccel később jött világra. Apgar értéke 0/0 volt, és bár reanimálták, a gyermek 23 nappal később meghalt.

Az asszony pert indított az őt ellátó személyzet ellen. Azt állította, hogy a halál oka a katéter behelyezése során bekövetkező köldökzsinór-sérülés volt. Szerinte az elöl fekvő lepényt igazoló ultrahanglelet miatt a terhesség nagy kockázatú volt, és császármetszést kellett volna végezni, amellyel elkerülhető lett volna az intrauterin nyomásmérő katéter alkalmazása, így meg lehetett volna előzni a köldökzsinór-sérülést. Azt is állította, hogy amikor a köldökzsinór megsérült, az alperesek nem azonnal hozták világra a magzatot.

Az alperesek szerint a korábbi ultrahangvizsgálat alapján az elöl fekvő lepény marginalis helyzetű volt, ezért úgy vélték, hogy az állapot szövődmények nélkül megszűnik. Szerintük a köldökzsinór sérülése rendellenes anatómiai helyzet eredménye volt, és a magzatot azonnal világra hozták, amikor a katéterben vér jelent meg.

Az ítélet szerint a szülésznek 617 883 dollár kártérítést kell fizetnie.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Indokolatlan volt a laparoszkópia?

Egy negyvenes évei közepén járó marylandi asszony alhasi fájdalom miatt kereste fel nőgyógyászát. Miután az ultrahangvizsgálat petefészektömlőt jelzett, az orvos műtétet javasolt, hogy kiderüljön a fájdalom oka, és szükség esetén el lehessen távolítani a cystát és a petefészkeket. A műtétet követően a betegnél vastagbélsérülést állapítottak meg. Colostomiára és két további műtétre volt szükség vastagbél-elzáródás, recto-vaginalis fistula és hegesedés miatt.

A nőgyógyász ellen indított per során az asszony azt állította, hogy a beavatkozás szükségtelen volt, és a bélsérülés gondatlanság miatt következett be.

Az orvos érvelése szerint a műtétre szükség volt a fájdalom okának kiderítésére és kezelésére. Szerinte a perforatio nem a beavatkozás során lépett fel, hanem a beteg diverticulitise miatt következett be.

Az esküdtszék 3,5 millió dolláros kártérítést ítélt meg, azonban ez az összeg 702 000 dollárra mérséklődött, mivel ebben az államban felső határt szabnak a nem vagyoni kártérítésnek.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Erb-féle bénulást okozott a magzat méretének pontatlan becslése

Egy New Jersey állambeli asszonynál 2002-ben ultrahangvizsgálatra került sor a 39. terhességi héten, és a radiológus a magzat méretét 4000 grammra becsülte. Egy héttel később a beteg szakképesített szülésznő felügyelete mellett hüvelyi úton szült, vállelakadás következett be, és az újszülöttnél Erb-féle bénulás alakult ki. A születési súly 5650 gramm volt.

A beteg beperelte a radiológust azzal a váddal, hogy gondatlanul alulbecsülte a magzat méretét. Emiatt az ügyeletes orvos hüvelyi szülés mellett döntött császármetszés helyett. A beteg a szülésznő ellen is pert indított amiatt, hogy túl nagy erőt alkalmazott a szülés során, miután a vállelakadással szembesült.

Peren kívüli egyezség született 1,2 millió dolláros kártérítésről, ennek a 60%-át a szülésznőnek, 40%-át a radiológusnak kell megfizetnie.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Kismedencei tályog késedelmes felismerése

Egy 44 éves texasi asszony 2004-ben hüvelyi úton szült. A szülés után körülbelül 24 órával a szeméremcsont környékén fájdalmat észlelt, és járási nehézség jelentkezett nála. A szülész symphysiolysist állapított meg.

Az asszonyt a szülés után három nappal hazaengedték, majd két nappal később a rendelőben ismételten symphysiolysist észleltek nála. Két nap múlva kihívta a mentőket, és súlyos hát- és jobb lábszárfájdalom miatt került vissza a kórházba. A kismedencei röntgenfelvétel megerősítette a symphysiolysist, az MR-vizsgálat pedig a jobb oldalon a musculus iliopsoas területén folyadékgyülemet mutatott ki. Ischiast állapítottak meg, és neurológushoz utalták a beteget.

Orvosaival két újabb alkalommal találkozott, akik a szülést követő 15. napig fertőzésre utaló tünetet nem észleltek. Ekkor azonban láz, émelygés, hányás, hidegrázás, fejfájás és egyéb tünetek jelentkeztek. A CT-vizsgálat kismedencei tályogot igazolt. A beteg ízületi fájdalomra panaszkodott, melynek hátterében bacteriális endocarditist és septicus arthritist diagnosztizáltak. Sikeres szívműtétre került sor.

Az asszony beperelte a szülészeket. Azzal vádolta őket, hogy a tályogot későn ismerték fel, és emiatt következett be az ízületi gyulladás. Ez gátolja a nőt a munkában és hozzájárul depressziójához.

Az orvosok érvelése szerint a beteg öröklötten hajlamos a symphysiolysisre, és a kismedencei tályog a szülés után alakult ki.

A bíróság felmentő ítéletet hozott.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Késlekedés a császármetszéssel

Egy nevadai asszony 1995-ben 9 órája elfolyt magzatvíz és kevesebb magzatmozgás miatt kereste fel a kórházat. Három órával később, amikor felvételre került a szülőszobára, meconiumos magzatvizet észleltek. A magzati szívfrekvencia-görbe nem mutatott variabilitást. Három órával később császármetszést végeztek.

Az újszülött újraélesztésre szorult, intubálták, hypoxiás agykárosodást és tartósan fennmaradó értelmi fogyatékosságot állapítottak meg nála. A most 12 éves gyermek egyszerű kérdésekre sem tud válaszolni, nem tud olvasni, és könnyen zavarttá válik.

A beteg beperelte a kórházat és az ellátását végző orvosokat, mivel szerinte a kórházi személyzet nem értesítette szülészorvosát arról, hogy megérkezett a kórházba, illetve nem került sor időben a császármetszésre.

A védelem álláspontja szerint a beteg megérkezésekor nem volt arra utaló jel, hogy a magzat állapota nem kielégítő. Szerintük a magzatot ért károsodás már méhen belül bekövetkezett, és a magzat már károsodott, amikor az anyát felvették a kórházba. Ezért nem lett volna kedvezőbb a kimenetel akkor sem, ha a szülésre korábban sor kerül. Az állítást azzal támasztották alá, hogy a méhlepény kórbonctani vizsgálata alapján valószínűleg már napokkal a kórházba való felvételt megelőzően vérzéses endovasculitis alakult ki.

A bíróság 5 millió dolláros kártérítés fizetésére kötelezte a kórházat és az ápolónőket.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Sphincter-károsodás fogóműtét miatt

Egy 31 éves pennsylvaniai asszonynál a szülés során fogót alkalmaztak 2003-ban. Negyedfokú gátsérülés alakult ki, ezt követően székrekedése lépett fel, és a székletürítést nehezen tudta kontrollálni. Képtelen volt nemi életet élni. Kilenc hónappal később helyreállító műtétre került sor.

A beteg beperelte a szülést vezető orvost, arra hivatkozva, hogy továbbra is székelési nehézségekkel küzd, valamint problémái vannak a közösülés során. Szerinte a fogóműtét nem volt megfelelő döntés, túl korán alkalmazták, akkor, amikor a magzat vezérpontja az interspinalis síkon még csak 2 cm-rel jutott túl.

A nőgyógyász állította, hogy nem járt el gondatlanul, a gátsérülés a hüvelyi szülés ismert szövődménye, amely fogóműtét nélkül is bekövetkezhet. Véleménye szerint a betegnek jelenleg nincsenek problémái. A felek, miközben az esküdtszék ítélethozatal céljából visszavonult, megállapodtak abban, hogy a kártérítési összeg milyen tartományban mozoghat.

Az esküdtszék 1 726 000 dolláros kártérítést ítélt meg az asszony számára.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July

Infantilis cerebralis paresis a műtő késlekedése miatt

Egy illinoisi asszony 1999 végén, terminus után két nappal fájásokkal jelentkezett a kórházban. A terhesgondozást a családorvos végezte. A beteg oxytocint kapott, de körülbelül 9 óra múlva észlelték, hogy a szülés nem halad, a magzati szívfrekvencia variabilitása beszűkült, és decelerációk jelentkeznek. Egy szülész ekkor felvetette a császármetszés lehetőségét, de azt javasolta, hogy várjanak még egy órát, hogy lássák, halad-e a szülés. Röviddel ezután azonban a méhizomzat hyperstimulatiója következett be, magzati tachycardia jelentkezett, ezért császármetszés mellett döntöttek.

A gyermek a döntés meghozatala után körülbelül 50 perccel jött világra. Hypoxiás ischaemiás agykárosodást szenvedett, mind a négy végtagot érintő spasticus cerebralis paresist állapítottak meg nála. A gyermek tolószékhez kötött, csak gyomorszondán át lehet táplálni, viszont értelmi képességei normálisak, és speciális technológia révén kommunikálni is képes.

A szülést követő per során a vád az volt, hogy az ápolást végző személyzet nem állította le az oxytocin adását, és mivel a császármetszésre a döntést követően körülbelül 50 perccel került sor, nem biztosított időben szabad műtőt a beavatkozás elvégzésére.

Az esküdtszék a betegnek 12 millió dolláros kártérítést ítélt meg, mivel úgy találta, hogy a nővérek mulasztása miatt nem állt időben rendelkezésre a műtő. Mivel korábban a szülést vezető orvossal és a kórházzal peren kívüli megállapodás született, hogy a fizetendő összeg felső határa 1,6 millió, illetve 3 millió dollár lehet, a kártérítési összeg 4,6 millió dollárra csökkent. A peren kívüli megállapodás miatt az ítélet a családorvost és munkatársait kötelezte a fennmaradó 7,4 millió dollár megfizetésére.

Contemporary OB/GYN • Vol. 53, No. 7 / 2009 July