Kőnig Róbertet az bántja, amit a média tesz az egészségüggyel
Az egészségügy megítélésén szeretnék változatni – mondja Kőnig Róbert, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Kőnig doki. A gyermeksebész miniszterelnöki biztosként segíti Orbán Viktor munkáját, s hamarosan műsora indul a Mandineren, ennek apropóján beszélgetett vele a lap. (A szöveg a Hotel Lentulai című műsor szerkesztett változata.)
A magyar társadalom szinte szerelmes az orvosokba, elég csak Brinkmann professzorra, Ross doktorra vagy éppen House doktorra gondolni. Melyik karakter áll önhöz a legközelebb?
Beletalált, ugyanis abban, hogy orvos lettem, óriási szerepe volt az akkoriban a tévében futó A klinika sebészének, Brinkmann professzornak. Négyéves voltam, és a sebészprofesszor hatására eldöntöttem, hogy én is ezt a szakmát választom. Kétségtelen, hogy a Vészhelyzetből Ross doktort szintén szerettem, felnőtt fejjel pedig szórakoztatónak találtam House doktor logikai megoldásait és szakmai kreativitását is.
Miniszterelnöki biztosként feladata a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztése. Mit lehet tudni a felkérése körülményeiről?
Néhány hónapja megkeresett Orbán Viktor stábja, majd egy kötetlen beszélgetés indult a miniszterelnökkel, amelyből felkérés lett. Annak, hogy közös nevezőre jutottunk, szerintem alapvetően két oka volt. Egyrészt tíz év alatt lett egy saját brandem, ennyi ideje végzek a médiában betegtájékoztatást, betegedukációs tevékenységet. Alapvetően a gyerekeknek és a szülőknek szánom, de az egész társadalom részére vannak hasznos anyagaim. Másrészről sok helyen dolgozom és dolgoztam korábban itthon és külföldön, magánegészségügyben is; jelenleg az egyik legnagyobb forgalmú gyermeksebészeti és gyermektraumatológiai osztálynak vagyok a helyettes osztályvezetője, és egészségügyi menedzsmenti iskolát is végeztem. Nagy a tapasztalatom tehát a felhasználói térfélen. A miniszterelnök azt mondta: olyanfajta meglátásra van szüksége, amely nem a döntéshozatali, hanem a felhasználói oldalról ered.
Gyanítom, hogy amikor a kormányfő meghallgatta, nem orvosi latinnal akarta lenyűgözni…
Hát ha a miniszterelnökhöz orvosi latinnal állottam volna oda, akkor szerintem okafogyottá vált volna a projektünk. (Nevet) Pont az ellenkezőjét várja tőlem. Arra az alkalomra – amelyet több háttérbeszélgetés előzött meg – a saját könyvemet vittem el neki, amely az Ilyen egy kórház címet viseli, és ugyancsak edukációs céllal született. Azt láttam a szülőkön, a gyerekeken, a pácienseken, hogy a kórház mint intézmény frusztrációt vált ki csupán azért, mert ismeretlen. Ezért azt mondtam, beszéljük át magát az intézményt, a felépítését. Voltak, akik szkeptikusan álltak hozzá: nem lesz túl száraz egy ilyen könyv? De garanciát adtam arra, hogy a csapatommal gondoskodunk róla, hogy ne legyen. Ebből született egy gyerekkönyv, amelyre kedvező visszajelzéseket kaptam. Ezt vittem el a kormányfőnek – neki is vannak unokái, szóval remélem, hogy ott is tetszést arat.
Találkozott a kereslet és a kínálat?
Meggyőződésem, hogy létezik egy nem tudatosult igény a társadalomban. Engem évek óta bánt, hogy az egészségügyet túlzottan negatív színben tüntetik fel a médiában. Tudom, hogy a negatív hír könnyebben terjed, hamarabb kattintanak rá, de szerintem mostanra eljutottunk arra a szintre, ami már árt – az ellátórendszernek és az ellátást igénybe vevőknek is. Az oktatást is féltem ez ügyben. Úgy vélem, hogy e folyamat átfordításában nekem is lehet szerepem, ez erősen motivált a felkérés elfogadásakor. Az egészségügyben csodálatos dolgok történnek, a mi szakmánk fantasztikus hivatás. Csak az árnyoldalt bemutatni kontraproduktív.
A teljes interjút a Mandiner közli.