OPNI – zárójelentés

Pillanatnyilag kármentés folyik az egészségügyi reform során megszüntetésre ítélt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI). Lipótmezőről ambivalens döntés született – véli prof. dr. Nagy Zoltán főigazgató, aki nem hiszi, hogy a folyamat visszafordítható.

Professzor úr, kért előzetes engedélyt ehhez az interjúhoz, vagy már nem érvényes a korábbi szabályozás?
 – Nem, azt hiszem, ezt a kérdést a sajtó túldimenzionálta. Az egyik intézeti tiltakozó akció idején Tasnádi Zoltán miniszteri biztos valóban kérte, hogy sajtóanyagok csak a minisztérium jóváhagyásával szülessenek, de azt hiszem, ez csak arra az egy esetre volt érvényes. A minisztérium az akkori feszült légkörben így igyekezett elejét venni egy esetleges konfliktusnak.

 Az ombudsman szerint alkotmánysértés történt, de mi történik ma az intézményben? Ön hozhat még döntéseket, vagy már csak a miniszteri megbízottnak van szerepe?
 – Furcsa helyzetben élünk. Április elsejétől az intézet mint fekvőbeteg- ellátó intézmény megszűntimages/

 Nem is vehetnek fel beteget?
– Fölvehetünk, de csak az utódintézmények jogán. A betegellátás a nyár folyamán kilenc helyre kerül. A pénzügyi elszámolás a Semmelweis Egyetemen, fővárosi kórházakon, illetve az Amerikai úti Idegsebészeti Intézeten keresztül, további szerződések alapján történik, a helyzet tehát kissé komplikált.

  Úgy működnek, mint egy alvállalkozó?
 – Igen, és mindaddig felvesszük a betegeket, amíg ellátásuk fizikailag is átkerül majd az utódintézményekbe.

  Tudják már, hová kerülnek, akiknek nincs hová menniük?
 – Olyan krónikus betegekről van szó – szerencsére nem nagy számban –, akiknek nincs hozzátartozójuk. A Merényi Kórház két krónikus belgyógyászati pavilonjában lesz helyük.

  Ha átépítették. A többi intézmény esetén ugyanez a helyzet, ami sok száz milliós költséget igényelimages/
– Így van, erről én is tudok.

 Ez a legrosszabb forgatókönyv, ami történhetett?
 – Én ezt nem így értékelném. Ha már az OPNI megszűnt és a fővárosi intézmények átvesznek tőlünk feladatokat, nyilván ezek az intézmények szeretnének saját fejlesztési- felújítási céljaikra minél több pénzt megszerezni a minisztériumi forrásokból. Lehetne persze úgy is gondolkodni, hogy ha ezt a forrást az intézetünk megkapta volna, akkor a felújításokat az OPNI-ban is meg lehetett volna csinálniimages/ Az épület tágas, elegáns, de kétségtelen, hogy túl nagyok a terek...

 Ahogyan a kabinetfőnök indokolt, inkább az utcát fűtikimages/
 – Ennyire azért nem gazdaságtalan és a jelenlegi kórházakkal összehasonlítva nem is kiugróan rossz. Azt mondták, hosszú távon nem eléggé  költség-hatékony a működtetése, ezért kell egy modern helyre költöztetni.

 Csakhogy nem hoztak létre más helyen egy új országos intézetet, csak szétdarabolták a régit
 – Arra hivatkozott a minisztérium, hogy van egy európai uniós direktíva, amelynek értelmében a nagy pszichiátriai intézményeket, a régi tébolydákat nem célszerű egyben tartani. A lakóközösségi pszichiátriát kell erősíteni. Ez valóban így is van – ha van hozzá megfelelő szociális védőháló. Az elmebetegek jelentős része ugyanis elmagányosodik, a családoknak nincs kellő teherbíró képességük.

 De Magyarországon a szakma szerint nem épült még ki a megfelelő járóbeteg-ellátó intézményrendszer.
 – Így még mindig az a leghumánusabb, ha egy nagy intézményben látják el a krónikus betegeket.

 Jelenthet megoldást az a legújabb főpolgármesteri elképzelés, hogy egy holding működteti majd a fővárosi intézményeket?
 – Erről nem tudunk semmi konkrétat, tartok tőle, hogy ez csak egy újabb ötlet a sok közül.

 A miniszter első elképzelései között – erre utal Lenkovics Barnabás jelentése is –, még nem szerepelt az OPNI bezárása, arra lényegében csak a közép-magyarországi regionális egyeztetések után bólintott rá a minisztérium. Mi történt közben? Mivel haragították magukra a fővárost?
 – Nem, ezt első perctől kezdve így tervezték. Miniszter úr esetünkben – azt hiszem – taktikai okokból beszélt eleinte csak csökkenő ágyszámokról, miközben azt nem mondta, hogy az intézmény kapacitását máshová helyezi. Tizenöt éve, amióta az intézetben dolgozom, állandóan téma, hogy be kellene zárni. Számos ötlet hangzott el – készült egy saját ingatlanhasznosítási tervünk is. Aszerint az OPNI telephelyén egy új kórházi szárnyat kellene építeni, a főépületet pedig más célra, egészségügyi szolgáltatásra, de nem kórházként használhatnánk. Rácz Jenő minisztersége idején lényegében elfogadta ezt a tervet, de mire a döntés megszületett volna, változott a miniszter személye, és ő már nem támogatta ezt az elképzelést. Az átalakulás alatt végig azért küzdöttem, hogy egy-egy gyógyító team lehetőleg maradjon együtt, hiszen ez egyfajta szakmai kultúrát jelent. A gyógyító közösségek egy részét azonban kénytelenek vagyunk szétszedni, mert töredékosztályok kerülnek ide-oda. Érdekes ugyanakkor, hogy új nagy pszichiátriai egységek alakulnak ki például a Nyírő Gyula vagy a Merényi Kórházban. Kettős arcú, ambivalens döntés született tehát: a nagy pszichiátriai intézmények elleni érvrendszer nem állta meg a helyét, hiszen most újabb tébolydák alakulnak, csak nem a Hűvösvölgyi útonimages/

 Mindez azért érdekes, mert a hódmezővásárhelyi tüntetést leszámítva nincs még egy olyan intézmény, amelynek megmentéséért annyian és annyiféleképpen szót emeltek volna, mint az OPNI-ért – hiába. Ön minek tulajdonítja ezt? Ennyire rossz az érdekérvényesítő képességük? Vagy ennyire erősek mások háttérérdekei?
 – Az egészségügyi reformban azzal számolt az egészségpolitika, hogy a szakma tiltakozni fog, és azt majd úgy lehet interpretálni, hogy az orvosok maradiak, reakciósok, féltik a pénzüket és a hatalmukat. Nem fogadták el, hogy a vélemények mögött szakmai megfontolások húzódnak meg, gyanúsítgatások ellen pedig nehéz védekezni. Az ellenállást azzal söpörték le, hogy tiltakoztok, ezek szerint jó úton járunkimages/

 Lipótmezőt többször hozták már összefüggésbe ingatlanspekulációkkal, tény azonban, hogy az önök kincstár által meghirdetett Völgy utcai ingatlana évek óta eladhatatlan. Önt megkereste valaki, valahonnan?
– Nem, igaz, nem is vagyok ingatlanspekuláns és késő lenne már szakmát váltanom. Az azonban biztos, hogy mielőbb kezdeni kell vele valamit, mert ha az államkincstárra száll és nem lesz funkciója, ugyanúgy jár, mint a többi nem használt épület: tönkremegy.

 Ön szerint milyen döntésnek kellene születnie?
 – Bennem változatlanul felmerül, hogy talán még kórházi épületként is lehetne használni – nem is túl nagy átalakítással.

 Vannak, akik más okot is sejteni vélnek a történtek mögött. Szilágyi Júlia, az Országgyűlési Biztos Hivatalának pszichiáter főtanácsadója például „a hazai pszichiátria szétverésének szándékát.” Már megint a szcientológia?
 – Sosem volt kapcsolatom a szcientológiával, de ismerem elődöm, Veér András küzdelmeit. Tény, hogy a magyar társadalomban mindig volt egyfajta fenntartás a pszichiátriával, a pszichiáterekkel és a pszichiátriai betegekkel szemben. A negatív diszkrimináció, nem állítom, hogy a döntéshozókban is, de gyakran érvényesült, mert mind a betegek, mind a pszichiáterek érdekérvényesítő képessége meglehetősen gyenge.

 Az OPNI bezárása miatt legtöbbször a pszichiátriai betegek helyzetéről esik szó, de mi a helyzet a stroke-osokkal, az ön által létrehozott országos központtal?
 – Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, és ez most nem az „ágyszámok misztikája”. Hiába maradhatna meg a neurológia (stroke, epilepszia, molekuláris neurológia) 120 ágyából 82 az idegsebészeti intézetben is, ha ott csak 55 ágy fér el. Nagy a veszélye, hogy a kisebb ágyszámon működtetett egység funkcióképtelen lesz, és mindez a neurológus stroke-ellátó team szétesését is jelentheti. Azzal, hogy a stroke-rehabilitációs osztály Visegrádra kerül, megszűnik az a komplex ellátás, ami csak nálunk volt az országban. Nem látom reálisnak, hogy ez a folyamat visszafordítható. A szakembergárda 80 százaléka június-júliusig van az épületben, addig mindent megpróbálok, hogy át tudjunk menteni valamit abból, amire az életemet tettem.

  Kollégái tudják már, ki hová kerül, megy-e vagy szükség van rá?
 – Az elmúlt hónapokban folyamatos volt az egyeztetés. A fekvőbeteg- ellátást több helyen saját szakembergárdával és nem a mi orvosainkkal, nővéreinkkel kívánják megoldani. Előfordul, hogy az országos ismertségű osztályvezetőt próbaidőre akarják alkalmazniimages/ Sokan a magánszférában folytatják a pályát, a fiatalok többen külföldön tájékozódnak.

  Lát esélyt arra, hogy előkerül egy alapító okirat vagy egy végrendelet, amelyből kiderülhet, hogy a Schwartzer család úgy ajándékozta az államnak a Lipótmezőt, hogy annak 200 évig a pszichiátriai betegek gyógyulását kell szolgálnia?
 – Egy oldalági leszármazott valóban bejött hozzám a férjével és állították, hogy vannak erre vonatkozó családi dokumentumok, amelyeket átadtak egy neves ügyvédi irodának. Az Orvostörténeti Intézet igazgatójától azonban ennek ellentmondó információkat kaptam. Szerintem ez az egész csak legenda.