Semmivé teszi-e a magány a testgyakorlás jó hatását?
Érdekes probléma, hogy miként hat a szociális kapcsolat arra, hogy a testgyakorlás következtében milyen változások zajlanak le bennünk.
Erre a kérdésre kerestek választ egy elegáns kísérletsorozatban nemrég a Princeton Egyetemen. A kutatók egy korábbi vizsgálatot akartak megismételni, amelynek során egerek szabadon használhattak egy mókuskereket, és ennek hatására erőteljes neurogenezis indult meg az agyukban, új idegsejtek keletkeztek. Emellett a rágcsálók intelliganciatesztjeit is jobban oldották meg, mint azok az egerek, amelyeknek nem volt lehetőségük mókuskerekezni.
A princetoni kutatók meglepetésére, amikor ugyanezt a kísérletet patkányokon végezték el, amelyek élettanilag valamivel közelebb állnak az emberekhez, a kerékhajtás nem vezetett neurogenezishez, a patkányok agyára egyáltalán nem hatott a testgyakorlás – számolt be az eredményről dr. Alexis Stranahan, a tanulmány vezető kutatója.
Mikor magyarázatot kerestek erre a furcsa jelenségre, azt is számításba vették, hogy az egerek és patkányok tartása másféle volt: míg az egereket csoportosan tartották, a patkányok külön-külön ketrecekben éltek. Ismert, hogy a vad patkányok társas lények, szeretnek együtt lenni. A kutatók arra gondoltak, hogy talán az izoláció miatt nem érvényesült az agyban a testgyakorlás jó hatása, valamilyen sejtszintű mechanizmusnak betudhatóan.
Ennek a feltevésnek a vizsgálatát úgy végezték, hogy fiatal hím patkányok egy részét egyenként helyezték el, másik részüket pedig hármas csoportokban. A patkányok felének lehetővé tették a mókuskerék használatát, s valamennyi rágcsáló élt is ezzel a lehetőséggel. Erőteljes és gyors neurogenezist, az idegsejtek és kapcsolataik megszaporodását azonban csak a csoportosan tartott állatokban tapasztalták, az izolált patkányokban csak több hét múltán indult meg a neurogenezis. Vagyis a szociális izoláció drámaian gátolta és lassította ezt a folyamatot.
Egy ezt követő kísérletben a Houstoni Egyetem kutatói nőstény patkányokon ismételték meg a kísérletet, amelyek még inkább szociálisak, mint a hímek. Az eredmény ugyanaz volt, mint a hím patkányok esetében, bár mind az izolált, mind a csoportosan tartott állatok ugyanannyit használták a kereket.
Mint dr. Stranahan elmondta, egyelőre rejtélyes, hogy milyen módon befolyásolja a testgyakorlás az agyra gyakorolt hatást. Felmerül az a lehetőség, hogy mivel a szociális izoláció a stressz egy formája, aminek hatására a rágcsálókban főleg kortikoszteron, az emberekben kortizol választódik ki, a stresszhormonok akadályozhatták meg a neurogenezist. (A stresszhormonok ilyetén hatása már régóta ismert.)
És mi történik a magányos emberekkel, csökken-e bennük is a testgyakorlás idegsejt-szaporító hatása? Nem tudhatjuk, mivel hasonló kísérletet emberen nem lehet végezni (a rágcsálókat a neurogenezis felmérése céljából meg kellett ölni). Azt azonban számos epidemiológiai vizsgálat támasztja alá, hogy a magánynak emberben is számos kognitív következménye van, és hozzájárul például a stroke és az Alzheimer-kór kialakulásához.
