Régi gyógyszerek új felhasználása:
A glioblasztóma kezelése
Amerikai és dél-koreai kutatók bejelentették, hogy egy olyan új génmutációt fedeztek fel, amely a leggyakoribb rosszindulatú agytumor, a glioblasztóma egyik formájáért felelős. A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem (UCSD) kutatóinak, valamint bostoni és dél-koreai kollégáiknak eredményei a Cancer Research online kiadásában jelentek meg.
Talán a mutáció kimutatásánál is fontosabb, hogy azt is felfedezték: két olyan gyógyszer, amelyeket már másféle rákok kezelésére használnak, jelentősen meghosszabbította azoknak az egereknek a túlélését, amelyek a glioblasztóma e speciális formájának modelljeiként szolgáltak. Ez jó hír lehet a glioblasztómás betegek egy része számára. Az Egyesült Államokban évente több mint 9000 új esetet diagnosztizálnak, és ezek a tumorok agresszívek és rezisztensek a műtétre, a besugárzásra és a kemoterápiára is. A diagnózist követően a medián túlélés csupán 14 hónap.
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy glioblasztóma esetén megváltozik az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR), bár ennek a módosulásnak az oka nem ismert. A mostani kutatás során a glioblasztóma genom adatbázisát elemezve azonosítottak egy exon 27 deléciós mutációt, amely az EGFR karboxil-terminális doménjén található. (Az exon a DNS vagy az RNS azon része, amely egy fehérjét vagy egy peptidet kódol.)
„Úgy látszik, hogy a deléciós mutánsban egy olyan új mechanizmus működik, amely átalakítja a sejtet” – mondta dr. Frank Furnari, a kutatás egyik résztvevője. Kimutatták, hogy az eddig ismeretlen EGFR deléciós mutáció hatására a sejtátalakulás mind in vitro, mind in vivo végbemegy, és az állatokban glioblasztóma alakul ki.
Ezután két olyan gyógyszerrel próbálták meg kezelni a daganatot, amelyek az EGFR-re hatnak: a cetuximab nevű monoklonális antitesttel és az erlotinibbel, amely egy kismolekulájú gátlószer. A cetuximab jelenleg a metasztatikus kolorektális rák és a fej és a nyak szkvamózus sejtes karcinómájának kezelésére van törzskönyvezve, az erlotinib pedig a tüdő- és a hasnyálmirigyrák terápiájára.
Mindkét gyógyszer hatásosan csökkentette az onkogén EGFR deléciós mutánsok tumorsejtté alakulását. Különösen a cetuximab hosszabbította meg ilyen daganatok esetében az állatok túlélését. Mindazonáltal egyik gyógyszerrel kapcsolatban sem lehet zavartalan sikertörténetről beszélni. Egyik sem hatékony minden glioblasztómás betegben és mellékhatásaik vannak (például kiütés, hasmenés). Hatásmechanizmusuk hasonló: mindkettő az EGFR fehérjéhez kötődik és gátolja annak aktivitását.
Dr. Santosh Keshari, a vizsgálat egyik munkatársa elmondta: amikor korábban ezekkel a gyógyszerekkel próbálták kezelni a glioblasztómát, a válaszarány nagyon kicsi volt. Most viszont már tudni lehet, hogy a deléciós mutánsok reagálnak a legjobban a cetuximabra és az erlotinibre. Ha ezzel már régebben is tisztában lettek volna, akkor ki tudták volna választani azokat a betegeket, akiknél a legnagyobb a valószínűsége a kezelés sikerének. A kutatócsoport jelenleg egy prospektív, biomarker-alapú klinikai vizsgálatot készít elő ennek igazolására. Ha beigazolódik feltételezésük, megnyílhat az út a személyre szabott kezelés előtt.
