hirdetés
2024. november. 05., kedd - Imre.

Ónodi: "Sehol sincsen beteg ellátatlanul"

Rendet tenne, csak jön az ellenállás; és nem az orvoshiány miatt van káosz az egészségügyben – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán a Mandinernek.

Eredetileg az orvoshiányról szóló riportunkhoz kerestük meg, de ha már interjú, akkor legyen nagyinterjú.
 
Orvoshiány? Milyen orvoshiány? 
 
Miért, nincs?
 
Amit a lakosság érzékel, az orvoshiányként érzékelhető. Az a kérdés, hogy ez mit is jelent. Ha abból indulunk ki, hogy amikor én végeztem az egyetemen, akkor kevesebb orvos volt Magyarországon, mint most, és többen éltünk az országban egymillió fővel…
 
Akkor a mi hibánk, hogy túl sokat betegeskedünk, vagy legalábbis túl sokat járunk orvoshoz?
 
Nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy milyen a lakosság érzete az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatban.
 
Hát azt látjuk, hogy ha bemegyünk egy kórházba, akkor káosz van.
 
Ennek mi köze az orvoshiányhoz?
 
Akkor mihez van köze?
 
Én pont annak köszönhetem, hogy itt lehetek, hogy 2011-ben és 2012-ben írtam két tanulmányt, amelyek azt vizsgálták, hogy a magyar lakosságnak milyen az egészségügyi fogyasztása. Ebből az derült ki, hogy jelentős eltérések vannak a különböző kistérségek között, akár egymástól öt-tíz kilométerre is. Illetve, azt is kimutattuk, hogy amit a lakosság az egészségügyi alapból elfogyaszt, annak szinte semmi köze nincs ahhoz, ami az ő igénye. A magyar lakosság egészségügyi fogyasztása semmilyen egészségi állapotot leíró paraméterrel nem korrelál. Ez azt jelenti, hogy nem egy keresleti piacról beszélünk, hanem kínálatiról.
 
Tehát Mari néni városában, ha ortopédus van és tüdőgyógyász nincs, akkor Mari néninek a lába fog fájni, és nem köhögni fog?
 
Sarkítva, de valószínűleg pontosan ez fog történni.
 
Ez hogy lehet?
 
Ez úgy lehetséges, hogy olyan információs aszimmetria van a beteg és az orvos között, hogy a beteg nem biztos, hogy tudja, mi történik vele. De ez a fajta aszimmetria fennáll a világ minden pontján. Az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, mindenütt.
 
Meg a járóbeteg-rendelésre esetleg elmegy Mari néni akkor is, ha nincs is nagyon baja, csak beszélgetni akar. Műtétre azért már talán nem.
 
A betegek nem feltétlenül tudják, ha feleslegesen foglalnak le egy orvost. Az orvosképzés része, hogy kezelni tudja az ilyen eseteket. Ha egy váróterem tele van, az nem biztosan annak a következménye, hogy nincs elég orvos.
 
Akkor most azt mondja a kormány egészségügyi államtitkára, hogy igazából nincs is baj az egészségügyben, hanem a betegekkel van a baj?
 
Nem, nem ezt mondtam. Van egy helyzet, amit meg kellene oldani. De amikor valamit látunk, akkor az nem biztosan elegendő információ arra, hogy abból állításokat is megfogalmazzunk. Hogy egy váróterem tele van, az nem biztosan annak a következménye, hogy nincs elég orvos. Elképzelhető, hogy nincs rendbe téve a szabályozás vagy területileg vannak különbségek, vagy mit tudom én, ezeket kéne végig nézni. Az én dolgom az lenne, hogy rendet tegyek.
 
Például olyanokat látunk néha, hogy bemegy az ember az ügyeletre, és azt látja, hogy alig áll a lábán az orvos, olyan fáradt.
 
Azt kerüljük már el, hogy van a szegény orvos, meg van a szemét államtitkár. Ez egy összetettebb kérdés. Elképzelhető, hogy valami miatt valóban hosszabb ideig kellett a kórházban lennie, de sajnos az is, hogy például magánrendelésről ment ügyelni. Akkor is én vagyok a szemét államtitkár?
 
Akkor mi a válasza ennek a kormánynak? Önök a szabályozók: hogyan kellene egyensúlyt teremteni a közellátás és a magánrendelés között?
 
Nyugodtan nézzen körül, és nézze meg, hogy ki jár Trabanttal, aki orvos! Ebben a rendszerben a rendetlenség mentén mindenki szenved: az orvos is, a szakdolgozó is és a beteg is. A baj ott van, hogy amikor én megpróbálok rendet teremteni egy-egy ügy mentén, akkor jön az ellenállás.
 
(forrás: mandiner.hu)

Könyveink