Ónodi-Szűcs folytatja

(...) – Korábban teljes offenzíváról beszélt, csakhogy az új egészségügyi rendszer kialakításának irányába tartó flottájának a zászlóshajóját, a kancelláriákat végzetes támadás érte. A kórházigazgatók egyszerűen elsüllyesztették.
– Természetesen tisztában voltam vele, hogy ahogyan a Bankszövetséget nem lehet megnyerni a bankadónak, a Kórházszövetséget sem a kórházigazgatók jogosítványait jelentősen megnyirbáló kancelláriáknak. De bíztam abban, hogy az intézményvezetők is belátják, hogy ez egy jó lehetőség az ellátórendszer hatékonyabbá tételére, hiszen a források bővülnek, és ők is meg akarják mutatni, hogy nem önmagukért, hanem a betegekért dolgoznak.

– Ősszel már Lázár János is nyíltan a kórházigazgatók mellett állt ki.
– A stratégiai kabinet, amelyet a Miniszterelnökséget vezető miniszter irányít, egyetértett azzal, hogy egy erős egészségügyi ellátásszervezői modellre van szükség. Azzal azonban, hogy ez ne térségi, hanem megyei határok mentén szerveződjön, én nem tudtam azonosulni, mert sérült volna az eredeti koncepció. Szeretném világossá tenni: a kórházak működését a betegek hatékonyabb és szervezettebb ellátása érdekében át fogjuk alakítani. Hogy pontosan milyen módon és mennyi idő alatt, azon még dolgozunk, de minden olyan lépést meg fogunk tenni, ami ebbe az irányba vezet. A kórházak állami fenntartásban vannak, és korántsem használtunk ki még minden lehetőséget az észszerűbb és hatékonyabb működés érdekében, ami mint fenntartónak a kezünkben van.

– Vagyis nem adja fel?
– Az nem jellemző rám, de az okok sem szűntek meg, amelyek a változtatást szükségessé teszik. Így ha nem mehetek be az ajtón, megyek az ablakon.

– Beiktatása után azt mondta, a kormányfő teljes támogatásáról biztosította. Ezek szerint bízik abban, hogy Orbán Viktor továbbra is igényt tart a munkájára?
– Arra van ígéretem, hogy a közeljövőben lesz lehetőségem találkozni a miniszterelnök úrral, és megbeszélni, hogyan tovább.

– A politika a választások előtt általában behúzza a kéziféket, nem megy bele kétes kimenetelű játszmákba. Pedig lehet, hogy az egészségügyben mégiscsak hozzá kellene látni egy alaposabb rendteremtéshez, mert ha nem tesznek semmit, a bajok csak fokozódnak. Az azért mégiscsak skandalum, hogy a kórházakban olyan ritkán takarítanak, hogy három nap után találnak meg egy holttestet egy nyilvános mosdóban. Talán a kormányfő is jogosan kérdezi majd meg, mi folyik itt.
– Neki is azt fogom mondani, amit önnek, hogy ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie, és én azért küzdök, hogy ne is történjen. Ne felejtsük el, még nincs eredménye a hatósági vizsgálatnak, így egyelőre mindenki csak találgat arról, hogy mióta volt ott az elhunyt. De a takarítás a kórházakban nem lehet pénzkérdés. (...)

A teljes interjú bérkorrekcióval, ápolókkal, törzskartonnal, fővárosi állapotokkal