Nődokik: edukatív, informatív videók a közösségi médiában
Csirzó Ádám, Czébely-Lénárt András és Baradács István nem akar klasszikus influenszer lenni, ízig-vérig orvosok maradnak. A Forbes kérdezte őket.
Három fiatal nőgyógyász, akik segíteni akarnak, ehhez pedig a rendelőn kívül a közösségi médiát is segítségül hívják. A Nődokik edukatív, informatív, néhol humoros, de mindenképpen közérthető videói rövid idő alatt értek el több százezres nézettséget, már több mint 110 ezer követővel rendelkeznek az Instagramon és a TikTokon.
Csirzó Ádám, Czébely-Lénárt András és Baradács István célja annyi, hogy a nők és férfiak számára is érthetővé tegyék a női test működését, elmagyarázzák a normális és a nem normális közti különbséget és segítsenek abban, mikor érdemes orvoshoz fordulni.
Közben meg persze jól is érzik magukat, hiszen kollégákból lett jóbarátok ők. Akik valószínűleg akkor is együtt töltenének jó pár plusz órát munka után, ha nem lenne a Nődokik. Az, hogy együtt érzik jól magukat, nemcsak az interjún, hanem a videóikból is átjön.
Egyelőre nem terveznek közös magánpraxist. Az állami szektorban dolgoznak mindhárman, közben kutatnak és tanítanak is. Minden idejüket kitölti a gyógyítás és a Nődokik, de gyakran érzik már fél év után is, hogy a közösségi médiás létezés kezd túlnőni rajtuk.
Fiatalok vagytok, négy éve praktizáltok nőgyógyászként, fél éve indult a Nődokik. Ez egy jó lehetőség arra, hogy megmutassátok, bizonyítsátok a tudásotokat, ezzel bizalmat építve a páciensekben. Cél volt ez? Ki profitál belőle többet? Ti vagy a követők?
Csirzó Ádám: Ciki vagy nem ciki, nem voltunk ennyire tudatosak. Az volt bennünk, hogy fiatalok vagyunk, rengeteg az energiánk, alkossunk valamit. Lehet, hogy ötven évesen már nem lesz meg ez a drive, hogy belevágjunk egy ilyenbe. Mert ez sok energiát, időt is igényel.
Czébely-Lénárt András: Amikor elindultunk, csak volt egy alapötletünk, aköré elkezdtünk felépíteni egy koncepciót.
Baradács István: Jelenleg Magyarországon nem hoz magával szakmai megbecsülést az, ha valaki kimegy a nyilvánosság elé, sőt. A strictebb, alá-fölérendelt szakmákban, mint amilyen az orvoslás is, jellemzően inkább az ellenszél jön. De azért mi itt ülünk és csináljuk.
De van, aki a videók miatt jön hozzátok?
Ádám: Inkább az gyakoribb, hogy valaki érkezik mondjuk ügyeletbe és egyszer csak megjegyzi, hogy látott minket és tetszenek neki a videók. Nekem nagy félelmem, hogy azért jönnek hozzám, mert láttak a neten. Jöjjenek azért, mert hallotta a barátnőjétől, hogy jól kezeltem, sikeresen megoperáltam, minden rendben vele, azóta gyereke van. Szakmai meggyőződésből jöjjön. De más légkört teremt, hogy azzal, hogy látta a videókat, ismerősnek tűnünk. Egyfajta biztonságérzetet adhat a páciensnek.
Andris: A lényeg, hogy mindez nem adhat okot szakmai megpihenésre. Az, hogy megvan egy közvetlenebb viszony, csak lelki pluszt ad. Szakmai szempontból semmit.
Hallotok ilyen hangokat, hogy miért ti beszéltek ezekről a dolgokról, túl tapasztalatlanok vagytok ehhez? Hogy az egy-két generációval felettetek lévők többet tudnának mondani?
Ádám: Ha a kollégákat kérdeznéd, hogy mit gondolnak erről a három srácról, akkor egy részük azt mondaná, hogy „na, ők megcsinálták, tök jól beleálltak, agilisak”. Aztán van a másik oldal, aki azt gondolja, hogy „aranyosak, de jobban kellene csinálni. Mit akarnak itt?” De általában azok, akik ezt mondják, nem tesznek semmit, nem mutatják meg, „hogyan kell jobban”.
András: Fontos, hogy mi nem a szakmát akarjuk megváltani, mi a laikusokhoz szólunk. Azt pedig könnyű belátni, hogy az egyetem és szakképzés után jobban értünk ezekhez a témákhoz az egészségfejlesztés területén, mint egy nem egészségügyis ember. Lehet, hogy lehet ezekről a témákról sokkal többet beszélni, de itt nem a teljes részletesség a lényeg.
Ádám: De ne is pozícionáljuk ezt ennyire alul, hiszen mind a hármunk munkája három részből tevődik össze: gyógyításból, kutatásból, oktatásból. Mindhárman PhD képzést is csinálunk amellett, hogy Budapest kiemelt intézményeiben dolgozunk. Részt veszünk a nálunk fiatalabbak oktatásában is, ezért számunkra nem új dolog, hogy jól szemléltetve tanítsunk.
István: Közérthetően kell beszélni, úgy, ahogy arra az embereknek szükségük van. Nyilván fontos, hogy a legfrissebb kutatások hol járnak a daganatos betegségek kezelésében, de nem feltétlenül erről kell oktatóvideót látniuk az embereknek a neten.
Van a szakmából érkező kritikának olyan háttere, hogy sokan úgy gondolják, a páciens inkább menjen el orvoshoz és egy konzultáció alatt tegye fel inkább a kérdéseit?
Ádám: A videóink inkább arra jók, hogy felgyújtsák a lámpát, hogy kiderüljön, hogy valamilyen problémával kapcsolatban el kell menni orvoshoz vagy szűrésre. Vagy hogy éppenséggel az illető megnyugodjon, hogy normális, amit tapasztal. A tanácsokkal eddig juthatunk el, nem árusítjuk ki a szakmát. De igen, ha valamiben edukálsz nagy plénum előtt és ingyen, akkor van, aki úgy érezheti, hogy kiveszel pénzt a zsebéből.
István: Mi ezt ingyen csináljuk, rajtunk nincs fogás. Ráadásul efölött a gondolkodás felett, hogy „nálunk van a tudás”, már eljárt az idő. Ahogy régen többek között azért is volt az orvoslás nyelve a latin, hogy a közember ne értse. A misztifikálás miatt. A magyar gyakorlatban ez még mindig benne van.
András: A mi generációnk már másként kommunikál. A velünk egykorú kollégákkal változik ez.
A teljes interjút a Forbes közli.
