Műhibaperek: lenne központilag is teendő
Továbbra sem az orvosszakmai tévedések, hanem a dokumentáció hiányosságai miatt marasztalják el leginkább a bíróságok a kórházakat.
A kórházi műhibaperek okait elemezték szakemberek annak a vizsgálatnak a során, amely a 2010–2016 közötti időszakban hozott bírósági vizsgálati anyagok és ítéletek áttekintésével zajlott tavaly, és amelynek eredményeiről dr. Berecz János, a Szigetvári Kórház főigazgatója számolt be az IME egészségügyi szaklap minapi konferenciáján.
A 82, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) fenntartásában lévő egészségügyi szolgáltató 803 ügyének áttekintése rámutatott, hogy 2010 és 2014 között emelkedett a peres ügyek száma, 2015-ben aztán némi visszaesés volt megfigyelhető, évente átlagosan mintegy 150–180 per detektálható. Az ÁEEK hat területi igazgatósága közül az ügyek túlnyomó többsége (49,2 százalék) a közép-magyarországi régióhoz és Budapesthez köthető, az összügyszám mindössze 6,9 százaléka csapódik le a dél-alföldi régióban.
Sérelemdíjként, kártérítésként 2011–13 között összesen mintegy 2,8 milliárd forintot fizettek ki az intézmények évente, a 2015-ös visszaesés (összesen 1,9 milliárd forint) valószínűleg a peres ügyek számának csökkenésével magyarázható. Átlagosan 12 millió forint megfizetésére kötelezték az intézményeket a bíróságok, az ügyek mintegy 70–80 százalékát ítélik meg a felperes (beteg) javára. Az utóbbi 2-3 évben a pertárgyérték drasztikusan emelkedett, Berecz János szerint akár 100 millió forint feletti összeggel is számolhat a kórház.
A legtöbb peres ügyet a szülészet-nőgyógyászati beavatkozások során bekövetkező nemkívánatos események miatt kezdeményezték, mind esetszám (23,9 százalék), mind perérték (30,9 százalék) tekintetében ez a szakterület a dobogós. Legritkábban az onkológiai műhibák kerülnek a bíróságok elé, az összes ügy mindössze 1,3 százaléka.
A dokumentáció hiánya, vagy nem megfelelő tartalma önmagában megalapozza az elmarasztaló ítéletet, még akkor is, ha nincs összefüggés a bekövetkezett káresemény és az orvosi beavatkozás között – fogalmazta meg alapvető tételként Berecz János, hozzátéve, hogy minden esetben az alperes intézménynek kell bizonyítania, hogy eleget tett a dokumentációs kötelezettségről szóló jogszabály követelményeinek. Azonban az elemzés azt igazolja, hogy nem csupán az írott szabályoknak, hanem a bírói gyakorlatban kialakuló elvárásoknak is meg kell felelni. A kellően részletes tájékoztatás megtörténtét, terjedelmét is rögzíteni kell, ugyanakkor az elemzés arra is rámutatott, hogy a túlzottan részletekbe menő felvilágosítás akár hátrányt is okozhat a per során. Kiderült az is, hogy hiába a centralizált felügyelet, a kórházakban más és más tartalommal készülnek el a betegtájékoztatók.
A jogerősen megítélt kártérítési összegek több mint negyedét a dokumentáció hiányosságából eredő összegek teszik ki, ezen azonban Berecz János szerint központi intézkedésekkel javítani lehetne. Mint javasolta, az ÁEEK-nak központi adatbázisban, betegségcsoportonként összeállított tájékoztatókat kellene biztosítania a közfinanszírozott intézményei számára, ahol a beteg TAJ-száma alapján lehetne személyre szóló betegtájékoztató ívet generálni, az ehhez tartozó beleegyező nyilatkozattal együtt. Úgy vélte, ezzel radikálisan lehetne javítani az esetarányokat.
| Ismeretlen adatok, elmaradt intézkedések |
|
A műhibaperekhez kapcsolódó költségek mérséklését az állami kórházfenntartó is célul tűzte ki korábban. Az intézmények felelősségbiztosításának egységesítésére központi közbeszerzés nyomán egyetlen biztosítótársaságot jelöltek ki 2016-ban. Arra a kérdésre, hogy ennek nyomán változott-e e a kórházak által fizetendő éves biztosítási díj, illetve magasabb lett-e a biztosító által vállalt rész a kártérítési/sérelemdíj összegéből, korábban már kérdeztük a kórházfenntartót, ám válaszokat akkor sem kaptunk. A szolgáltatók egyébként – portfóliójuktól függően – 5-10 millió forintot fizetnek a felelősségbiztosítási díjként. A kórházak az elmarasztaló ítéletek nyomán önrészt fizetnek, amelyet a betegellátásra fordítandó pénzből kell kigazdálkodniuk, ami sok esetben nehézségeket okoz, még akkor is, ha a folyamatban lévő peres ügy költségeit előre tervezik a költségvetésükben. Az összeg továbbporlasztására nemigen van lehetőségük, legfeljebb peres úton abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a munkavállaló hibájából következett be a kár. Mivel az ÁEEK nem teszi közzé, hogy évente hány per indul a szolgáltatók ellen, és ezek összességében milyen terhet rónak a fenntartásában lévő intézményekre, a legutóbbi fellelhető összesített adat 2014-re vonatkozik. Akkor 300-400 pert detektáltak évente, ezek költségvonzata mintegy 4-5 milliárd forintot tett ki. Az ÁEEK-ban korábban felmerült, hogy a közös fenntartáshoz kapcsolódóan a fenntartó biztosít jogi képviseletet az intézményeinek, azonban hiába kérdeztük korábban, nem válaszoltak arra sem, hogy kialakult-e az egységes jogi képviseleti rendszer. A permegelőzés terén számos intézkedés bevezetését is tervezték az ÁEEK-ban, például azt, hogy valamennyi közfinanszírozott intézmény belső eljárásrendjében kötelezően bevezetik a Nem várt Események Kezelésére vonatkozó Eljárásrendet(NEKED), hiszen a nemzetközi kutatások rámutattak, hogy minden tízedik kórházi bennfekvésre jut egy nemkívánatos esemény, ezek 30 százaléka súlyos következményekkel járhat. Minderről azonban a tervek 2015-ben történt bejelentése óta semmit nem tudni. |
