Már jobban ismerik jogaikat a betegek

 

Számos műtéti beavatkozásnak lehet valamilyen elkerülhetetlen szövődménye, anélkül, hogy az orvos hibázna. Egy daganat eltávolítása során például sérülhet az ideg, a szövet. Mondhatja azt a beteg, hogyha tudta volna, hogy a műtét ilyen szövődménnyel jár, akkor nem vállalta volna a beavatkozást. De hivatkozhat arra is, hogy nem volt tisztában az alternatív gyógymódokkal. Ha létezett volna másik kezelés, ami nem jár sebészeti beavatkozással, de hasonlóan eredményes, akkor választhatta volna azt is. Előfordulhat, hogy duzzanatot vesznek észre a beteg testén és műtéti úton eltávolítják. A műtéttel viszont egy súlyosabb következményt okoznak, például bénulást. Ha az orvos egy úgynevezett biopsziás vizsgálattal kezdte volna, amely során mintát vesznek a daganatból, és kiderül, hogy jóindulatú elváltozásról van szó, elkerülhető lett volna a műtét. Vagy mondjuk egy pajzsmirigy-műtét, ami a hangszálak sérüléséhez vezethet, miközben egyéb kezeléssel is gyógyíthatták volna a pajzsmirigy-túltengést. Tipikus probléma, hogy a beteg nem kap kellő felvilágosítást, hogy nem csak a műtét a megoldás, de a műtétnek több a kockázata, mintha más kezeléseket választana.

 

 

Az egészségügyi intézménynek dokumentációs kötelezettsége van, a kezelés teljes folyamatát dokumentálnia kell. Egy egészségügyi kártérítési perben a betegtől vagy a beteg hozzátartozójától nem várható el, hogy szakmai ismeretekkel rendelkezzen. Nem tudhatja, hogy miért alakult ki ez a nem várt szövődmény vagy az egészségromlás, ő csak annyit észlel, hogy igénybe vett egy egészségügyi szolgáltatást, és nem az lett az eredménye, amit ő várt. De a hiba okát, a károkozás folyamatát találgatni sem tudja. Ezért alakult ki az orvosi kártérítési perekben az a sajátos megközelítés, hogy a betegnek csak annyit kell bizonyítania, hogy igénybe vette az egészségügyi szolgáltatást. Innentől az egészségügyi szolgáltatóra, a kórházra hárul annak bizonyítása, hogy az eljárás megfelelt a szakmai szabályoknak, a gondosság követelményének. Ezt gyakorlatilag csak úgy tudja bizonyítani, ha teljeskörűen dokumentálja az egész folyamatot a beteg felvételétől a beteg elbocsátásáig. Amennyiben a dokumentációban lévő hiány esetleg kapcsolatban állhat az egészségkárosodással, a kórház a gondosságát nem tudja igazolni. Ha például egy gyermek fejlődési rendellenességét a szülés során fellépő oxigénhiányos állapot okozza, de a szülés idején a magzati szívhangot figyelő készülék nem működött, akkor a kórház nem tudja azt bizonyítani, hogy a magzat állapotát gondosan megfigyelték. Arra is van példa, hogy ugyan teljes körű a dokumentáció, de olvashatatlan benne egy bejegyzés, és a kórház emiatt nem tudja bizonyítani a teljes körű gondos eljárást.

 

 

Az orvosi kártérítési perekben vagyoni és nem vagyoni sérelmek fordulnak elő. A vagyoni sérelmek mérhetők: munkabér kiesés, utazási költségek, élelmezési többletköltség, kezelések, segítség igénybevétele. A nem vagyoni sérelmek, tehát egy egészségromlás, vagy egy hozzátartozó elvesztése mennyire nehezítette meg az érintettek életét, objektív eszközökkel nem mérhetők, hiszen ahány eset, annyi élethelyzet. A sérelemdíjat nem lehet pontosan számszerűsíteni, nem lehet megmondani, hogy mondjuk egy hozzátartozó elvesztését milyen összegben kell kompenzálni. A sérelemdíj mértékének meghatározása egy nagyon körültekintő bírói mérlegelés eredménye. (...)