Megvan a módszer a melanóma terjedésének előrejelzésére

A Cancer Cell július 12-i számában arról számolnak be, hogy azonosítottak olyan rákgéneket, amelyek felruházzák a tumort a metasztázisok képzésének lehetőségével – a melanómák vizsgálata kapcsán hat olyan rendellenes gént találtak, amelyek mind a rák keletkezésében, mind a metasztázisok létrejöttében szerepet játszanak. E gének egyike, az ACP5 emberi melanómákban is felhasználható a metasztázisképződés előrejelzésére.

„A korai stádiumú melanómákat általában sebészi úton távolítják el, azonban az olyan betegek mintegy 10 százalékában, akiket rákmentesnek vélnek, metasztázisok alakulnak ki, és a betegség halállal végződik” – mondta dr. Lynda Chin professzor, a Harvard Egyetem orvoskarának dermatológusa, a vizsgálat vezetője. „Vizsgálatunk célja olyan gének azonosítása volt a ráksejtekben, amelyek jelzik, hogy mely betegekben nagy a metasztázis kockázata.”

A hat, metasztázissal kapcsolatos gén kimutatása „fontos lépés abba az irányba, hogy prognosztikus teszteket dolgozzanak ki, amelyek kimutatják, hogy mely korai stádiumú tumorokban nagy a metasztázis rizikója, és ennek megfelelően kezeljék ezeket” – tette hozzá dr. Chin.

Ahhoz, hogy áttét jöjjön létre, a tumorsejteknek rendelkezniük kell specifikus túlélési képességekkel: ki kell tudniuk szakadni normál környezetükből, a véráramba vagy a nyirokáramba kell jutniuk, s meg kell tudniuk telepedni, növekedniük és szaporodniuk kell a távoli szervben, majd ki kell alakítaniuk saját vérellátásukat. E képességek mindegyike a génekben lezajló változásoknak tudható be, illetve a gének aktiválódásának, illetve deaktiválódásának.

Korábban az volt az elterjedt felfogás, hogy a tumorsejtek fokozatosan tesznek szert malignus tulajdonságaikra, ahogyan a genetikai hibák felhalmozódnak: először a korlát nélküli szaporodás képessége alakul ki bennük, majd az, hogy nem pusztulnak el időben, hogy el tudnak szakadni a szomszédos sejtektől stb. Chin és munkatársai vizsgálata ellentmond ennek az elképzelésnek, mivel világosan kimutatták, hogy egyes tumorsejtek már fejlődésük kezdeti szakaszában rendelkeznek azokkal a genetikai tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik az áttétek képződését.

E gének azonosításához a munkacsoport genetikailag módosított egerek kétféle csoportját használta fel. Az egyikben a melanóma soha nem ad áttétet, a másikban viszont mindig. Amikor összehasonlították a kétféle melanómát, 360 olyan gént mutattak ki, amelyek eltértek egymástól.

A következő lépésben azonosítani kívánták ezek közül azokat a géneket amelyek aktívan részt vesznek az áttétek képződésében. Különösen azokat a géneket keresték, amelyek felruházzák a sejteket azzal a képességgel, hogy beszűrjék a szomszédos szöveteket, mivel az áttétképződés első lépése a melanóma esetében az, hogy lehatol a bőr alatti mélyebb rétegekbe.

Ezzel a szűréssel 11 gént sikerült kimutatniuk, amelyek közvetlenül befolyásolták a ráksejtek invazív tulajdonságát. Mivel azonban a kísérleti modellek nem mindig tükrözik pontosan, hogy mi zajlik le a betegekben, ezután humán melanóma mintákban vizsgálták e gének aktivitását. Közülük 6 esetében bizonyosodott be, hogy aktivitásuk növekedése szoros kapcsolatban van a malignitással és a metasztázisok kialakulásával.

„Kimutattuk, hogy mind a 6 rendellenes gén onkogén, azaz a normális melanocita sejteket rákos melanóma sejtekké alakítják át. Ezenkívül, azokban a betegekben, akikben aktív ez a hat gén, nagy valószínűséggel metasztázis jön létre” – mondta dr. Chin.

Ezután a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy felhasználhatók-e ezek a gének biomarkerként, a melanóma terjedési hajlamának jelzőjeként. A kérdés megválaszolásához az egyik gént, az ACP5-öt mélyebben megvizsgálták. Egy kísérletsorozatban, amelyben laboratóriumi sejtvonalakban és egérbe ültetett humán melanómákban vizsgálták a gént, azt találták, hogy hiperaktív ACP5 esetén sokkal nagyobb volt az áttétképződés valószínűsége, mint akkor, ha normális volt a gén.

„Bebizonyítottuk, hogy ezek a gének nem csupán lazán korrelálnak a melanóma metasztázisainak kialakulásával, hanem funkcionális szerepük van a metasztatizáló sejtté válásban” – jegyezte meg dr. Chin. Az ilyen gének nemcsak prognosztikai tesztek céljára használhatók fel, hanem a metasztázisképződés elleni kezelések célpontjai is lehetnek.