Integrált diagnosztikai cégek, fogászati és pán-európai szemészeti láncok
Magán- és közellátás: több évtizede tart a kormányzati vajúdás
A jövőbeni kormányzati döntéstől függetlenül 3-4 szolgáltatói csoport fogja uralni a hazai magán-egészségügyet, ha viszont olyan politikai döntés születik, amelynek eredményeként a magánszolgáltatók is részesülhetnek az állami finanszírozásból, akkor hatalmas ugrás következik be – hangzott el a többi közt a Portfolio november 6-ai konferenciáján.
- Varga Péter Pál tárgyal az Emmi-vel
- "Ha eldobunk egy követ, eltalálunk egy egészségközpontot"
- Új negatív csúcs a magyar egészségügyben
- Felére lassult tavaly a magánklinikák növekedése
- Új magánrendelőt nyitott a Budai Egészségközpont
- Újabb egészségügyi magánszolgáltatót vásárolt fel az Affidea
- Új tagokkal bővült a Primus
- Nagy ütemben tisztul az egészségügyi szektor
Romániában nagyon erős a magán-egészségügyi szektor, 9 milliárd eurónyi egészségügyi kiadásból 1,8 milliárd euró a magánköltés, magas a zsebből fizetett szolgáltatások aránya. Másfél millió munkavállaló veszi igénybe a MedLife szolgáltatásait, a romániai orvosok 5 százalékát foglalkoztatják, 200 millió euró az éves forgalmuk, 7500 alkalmazottal és 12 kórházzal rendelkeznek. Bevételeik 20 százaléka jön állami forrásból, 60 százalék magánzsebből – sorolta Mihai Marcu elnök vezérigazgató a Portfolio Private Health Forum 2019 konferenciáján. Magyarországon befektetési lehetőséget keresnek, mivel nálunk olcsóbbak a biokémiai tesztek, ezért laboratóriumi együttműködésre törekednek. Szakmai befektetőként már részt vesznek a hazai magánegészségügyi ellátásban, most egy második magyarországi klinika megnyitását tervezik, s felvásárlási lehetőséget is keresnek.
Rohanni vagy pacifikálni?
A Budai Egészségközpont (BEK) megalapítója a magánegészségügyi piac két markáns trendjére hívta fel a figyelmet: a magánszolgáltatások iránti folyamatosan növekvő igény eredményeként egy év alatt 30–35 százalékkal nőtt az orvosok által alapított kisvállalkozások száma. Mindeközben egyfajta koncentráció is útjára indult, az egészségügyi magánszolgáltatások piacán is megkezdődtek a fel- és kivásárlások, ami Varga Péter Pál szerint a többi közt a minőségi magánszolgáltatások iránti igény növekedésével magyarázható.
A BEK – mint kiderült – azzal a „keser-édes” dilemmával vív, hogy tovább folytassa-e az előre rohanást, vagy időnként lassítva pacifikálja a már megszerzett területeket. Árbevétele idén elérheti akár a 9 milliárd forintot, s jövőre – változatlan dinamizmus mellett – ez akár 10-10,5 milliárdra is nőhet. A vállalkozás vezetőinek a munkaerő-helyzet és a bérpolitika azért itt is feladja a leckét, hiszen a személyi jellegű ráfordítások a korábbi 1,5 milliárdról mára 4,9 milliárdra nőttek, tehát a bérspirál itt is hat. Stratégiai célként a járóbeteg-ellátás fejlesztését, illetve a saját kórház létrehozását nevezte meg az alapító, aki egyébként a köz- és magánellátás viszonyának kormányzati rendezéséhez nem fűz túl sok reményt, mondván: e témában a kormányzati vajúdás több évtizede tart.
4 trillió dollár
A befektetők az egészségügyet tartják jelenleg az egyik legígéretesebb piacnak, fejtette ki Végh Attila, a Fidelity Internationál vagyonkezelő partnere, aki korábban az öt országban 260 kórházat működtető Capiót vezette. Kelet-Európa ebből a szempontból különösen izgalmas, hiszen a régió országai egy olyan konjuktura közepén-végén tartanak, amelyre talán nem is volt példa a történelmükben, s amelynek eredményeként a 3–5 százalékos GDP növekedés, a középosztály jövedelmének emelkedése révén a legtöbb egészségügyi szolgáltató 20–30 százalékos profitnövekedést ért el, ami nagyon kevés iparágról mondható el.
A jó hír mellett azért vannak bizonytalansági tényezők is: a Brexit lassíthatja a befektetéseket, Németországban immár két negyedévben csökkent a GDP, s ez a recesszió nyilván Kelet-Európát sem hagyja érintetlenül, Olaszország államadóssága eléri a GDP 130 százalékát, s nem segíti az üzletet az USA-Kína között kibontakozó kereskedelmi háború sem. Mindezek ellenére tavaly 4000 milliárd dollárt fektettek az egészségügybe.
Európai szinten is rekord méretű befektetések történtek az ágazatba. Azok a szorzók – összegek – amelyekért elkelt egy-egy cég, igen magasak, bár az utóbbi időben némileg csökkentek. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, bár változatlanul biztos, de a korábbinál kisebb mértékű e vállalkozások növekedése, a 150 millió dollárnál nagyobb értéket képviselő cégeknél a korábbival szemben már csak 7–10-szeres szorzóval számolnak. Magyarországon egyébként még nincs olyan magánszolgáltató, aki elérné ezt a méretet.
Pán-európai szemészet
Európa-szerte igen izgalmas befektetői terület a laboratórium és a képalkotó diagnosztika, az Unilabot, a Synlabot valószínűleg eladják, az esetleges akvizíciót hatalmas érdeklődés övezi, mint ahogy azt is, hogy a labor- és a képalkotó diagnosztika összevonásával lehet-e integrált diagnosztikai cégeket létrehozni, ami egy egészen új területet nyithatna meg. Érdekes a szemészet és a fogászat, ezeken a területeken talán a legnagyobb az értékelési verseny. Európában mind a mai napig tart a fogászati láncok létrejötte, sokszor húszszoros (EBITDA) szorzón kelnek el a cégek. Kezdetét vette a szemészeti láncok kialakulása, a felvásárlások azt mutatják, hogy lesznek pán-európai láncok, amelyek elsősorban szürkehályog és lézeres kezelésekben lesznek igen magas színvonalú és költséghatékony szolgáltatók. Fontosak továbbá a digitális egészségügyi befektetések, az e területen működő cégek közül nem egy unikornis státuszba lépett, vagyis a cég értékelése meghaladja az 1 milliárd dollárt.
A legjelentősebb befektetők a legnagyobb európai magán-egészségügyi szolgáltatók, a private equity házak, s az infrastruktúra alapok, amelyek a szomszédos országokban már mind jelen vannak. A hazai piac legnagyobb hátránya az egészségügyi liberalizáció hiánya. Ami a magyar piac jövőjét illeti, Végh Attila szerint a jövőbeni kormányzati döntéstől függetlenül 3-4 szolgáltatói csoport fogja uralni a hazai magán-egészségügyet, ha viszont olyan politikai döntés születik, amelynek eredményeként a magánszolgáltatók is részesülhetnek az állami finanszírozásból, akkor hatalmas ugrás következik be.
Tipródó szolgáltatók
Arra kérdésre, hogy a jövőben milyen – külföldi pénzügyi vagy külföldi szakmai befektető, esetleg magyar pénzügyi vagy magyar szakmai befektető – invesztíciója révén fejlődik majd a magán-egészségügyi piac, megoszlott a szakemberek véleménye. Az erről szóló kerekasztal beszélgetés résztvevői közül volt, aki az organikus fejlődést preferálta (Kirschner András, Swiss Medical), más a szakmai befektetők mellett tette le a voksát (Csermely Gyula, Rózsakert Medical Center), s volt, aki szerint a fejlődés mindig más és más helyzetet hoz, a vállalkozásokat többnyire szakmai befektetők hozzák létre, ám az elért fejlődés egy meghatározott pontján magyar, majd egy újabb ugrást követően külföldi pénzügyi befektetők jelennek meg (Papik Kornél, Dr. Rose).
A sokszor kritizált lakásrendelőkhöz is eltérően viszonyultak a megkérdezettek, Papik Kornél szerint például igenis van helyük az ég alatt, amennyiben nem lépik túl a kompetenciájukból adódó kereteket. A Swiss Medical 196 lakásrendelővel áll kapcsolatban, ahonnan szakellátásra érkeznek hozzájuk a betegek, majd ezt követően gondozásra, utókezelésre visszairányítják az érintetteket. S persze van olyan szakma – például az ortopédiai műtéteket végző Emineo Magánkórház –, ahol a szakma jellegéből adódóan indifferens e téma, míg Csermely Gyula úgy vélte: a lakásrendelők száma – különösen az egyszakmásoké – drámain csökken.
Budapest mérete és súlya miatt „fejnehéz” az ország, s ez alaposan rányomja bélyegét a vidéki és fővárosi szolgáltatók kapcsolatára. Ennek ellenére – vélték többen is – jelentős méretű magánszolgáltatók jelentek meg vidéken, különösen az egyetemi központok környékén, nem függetlenül a rendelkezésre álló szakemberektől. Bár az a paradox helyzet állt elő, hogy ezek megalakulási és továbbélési esélye – s ez már nem csak a klinikai központok, hanem egy-egy igen jelentős vidéki állami egészségügyi intézmény környékére is vonatkozik –, attól függ, hogy ők mit „engednek meg” a vállalkozni szándékozóknak, illetve a megalakuló magánszolgálatóknak. Az adott piacot ugyanis az állami szektor uralja.
A magán- és az állami ellátórendszer hosszabb távú viszonyát illetően Papik Kornél úgy vélte, hogy először a közfinanszírozott egészségügyet kell rendbe tenni, s ha végre rend lenne, a két szektor is rendben lenne. A magánegészségügy Leitner György (Affidea) szerint ma még a tűrt kategóriába tartozik, s mióta politikai megrendelés született a magán- és az állami ellátás szétválasztásáról, mindenki ennek megvalósításán tipródik. Holott a két rendszer igenis képes lenne együttműködni, vannak köztük szinergiák.
Korlátos betegáramlás
Az izraeli egészségügyi rendszert, ahol 1995-ig a lakosságnak csak 25–30 százaléka rendelkezett egészségbiztosítással, Yaron Savoray szakértő mutatta be. Ma mindenki részese a közfinanszírozott állami rendszernek, amit részben a bérek 5 százalékát kitevő járulékból finanszíroznak. Négy betegalapot hoztak létre, a lakosok választhatnak, hogy melyikbe akarnak tartozni, s szabadon átmehetnek egyikből a másikba, hiszen az állami rendszeren belül a fejkvóta alapon finanszírozott alapok versenyeznek egymással. Izraelben a GDP 7-7,5 százalékát fordítják az egészségügyre, amelynek legfontosabb szegmense a lakóhelyközeli közösségi ellátás, a kórházi struktúrát erősen kézben tartják, az elmúlt 15 évben alig nőtt a kórházi ágyak száma. Kézben tartják a magánszolgáltatásokat is, korlátozzák a magánszolgáltatások óraszámát, s az állami ellátást igénybe vevő beteg fél évig nem mehet át a magánszolgáltatóhoz. Vagyis korlátozzák a két rendszer közötti betegáramlást.