Lesz igazságos egészségügy?

HáziPatika.com: A különbségek az egészségügyi szolgáltatásokban nyilvánvalóak, de honnan fakadnak? Miért alakult ki az egyenlőtlenség?

Pogátsa Zoltán: "A skandinávok azt mondják, hogy a korrupció tulajdonképpen az állami szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés kompenzációja. Azért van korrupció, mert az emberek azt érzékelik, hogy alaphelyzetben nem érik el a létező állami szolgáltatásokat, amelyekre igényük volna. Magyar példával, a budapesti Kútvölgyi kórház igen jól felszerelt, ahol sokan szívesen gyógyíttatnák magukat, de hasonló színvonalat csak kevés helyen találni, mert a kórházak jelentős része alulfinanszírozott és gyengén szolgáltat. Ezért nem akarnak ilyen helyre menni, hanem azon kezdenek gondolkodni, hogy milyen megoldást alkalmazva juthatnak be a jó, sokkal biztonságosabb ellátást kínáló kórházba.

Ez arra kényszeríti a társadalmat, hogy folyamatosan korrupciót alkalmazzon, összeköttetéseket keressen, honorálja a szívességeket. Ez egy tipikus hiánygazdasági helyzet, amely növeli az emberek érzetét, hogy csak korrupcióval lehet érvényesülni. Továbbá, ha nagy korrupciót látnak, akkor könnyebben eltűrik: elnézőbbek a politikusokkal, köztisztviselőkkel is, hiszen ilyenféle ügyeknek maguk is részesei. Az egészségügy egyenlőtlensége, igazságtalansága ezért különösen káros az egész társadalomra.

Ráadásul akinek nincsenek összeköttetései, kimarad a jó ellátásból. Tulajdonképpen az ország legnagyobb része kimarad. Adataink vannak róla, hogy az egészségügyi rendszer elképesztő egyenlőtlensége miatt az egész társadalom szenved. Azok is, akik megkapják a jó ellátásokat, mert rosszabb lesz az ország általános egészségügyi állapota. Ez pedig jelentősen rontja a versenyképességünket, hiszen hátráltatja a foglalkoztathatóságot, negatívan befolyásolja, hogy mekkora hozzáadott értéket termelő munkahelyeket tudunk fenntartani, így kevesebb lesz miatta az országban megtermelt GDP és az elosztható jövedelem. Azaz egy ilyen rendszer áttételesen azokra is nagyon negatív hatással van, akik a helyzet látszólagos kedvezményezettjei.

H.P.: Ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor miért tartunk fenn egy olyan rendszert, amely lefelé húzza az életszínvonalat, a GDP-termelést, és rosszul érzik magukat, akik kapcsolatba kerülnek vele, sőt mostanában egyenesen félnek tőle?

P. Z.: Az elmúlt 27 évben a magyarok többsége úgy gondolkodott az egészségügyről, hogy az egy szerviz, ahová bemennek, ha már nagyon betegek, és ott megjavítják őket,erre pedig annyit lehet költeni, amennyi megmarad minden más fontos dolog finanszírozása után. Erre azt mondják a közgazdászok, hogy az egészségügy egy úgynevezett reziduális alrendszer, ahogy az oktatás, a szociálpolitika és a többi hasonló, embereket érintő terület is. Azaz a polgárok oldaláról a szervizszemlélet, a finanszírozás oldaláról a maradékelv érvényesült. Ehhez képest Nyugat- és Észak-Európában az egészségügyre úgy gondolnak, mint befektetésre. És nem csak akkor kell befektetni az emberbe, amikor már beteg, hanem akkor is, amikor még egészséges.

A teljes interjú