"Gányolni lehet, de nem ez a cél"
Ahhoz, hogy komoly változásokat lehessen elindítani az egészségügyben, társadalmi, szakmai és politikai konszenzusra van szükség, mondta az Origónak Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter.
– Önkéntesként részt vesz egy egészségügyi szűrőprogram megszervezésében és lebonyolításában. Milyen tapasztalatai vannak?
– Az Egészségfejlesztési Irodával kezdtük el a programot – önkéntes segítőként veszek részt a munkában. Nagyon fontos ez a szűrőprogram, ugyanis rájöttünk arra, hogy a munkaképes korosztály nem feltétlenül jut el szűrővizsgálatokra, pedig ez szükséges lenne az egészségük megőrzéséhez. (...)
– Tanácsadóként is dolgozik – Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó segítője. Most melyek a főbb témák, amelyekben kikéri a tanácsát?
– A főtanácsadó asszonnyal nagyon jó a viszonyunk. Az ő szívügye a hátrányos helyzetű településeken élő emberek egészségügyi helyzete. Ezekben a kérdésekben kéri ki a tanácsomat – és természetesen örömmel állok rendelkezésre. Ezenkívül a Kórházszövetség elnökségének tanácsadó testületét vezetem. De most leginkább a szűrőprogram beindításával és lebonyolításával foglalkozom. (...)
– Egy évvel ezelőtt öt fontos, az egészségügyben tervezett változásról beszéltünk. Ezekből mára semmi sem valósult meg. Az államtitkár néhány napja azt nyilatkozta, hogy azért, mert nem akarják, hogy a 2018-as választások erről szóljanak. Mi a véleménye erről?
– Mindig mindenki a negatív oldalról közelít. Azt pedig senki nem említi, hogy ugyan nem volt benne az államtitkár programjában a bérkérdés, mégis ezen a területen hallatlan előrelépés történt. Nem csupán egy egyszerű béremelésről van szó, hanem olyan megállapodás született, amely előremutató, lehetőséget biztosít a szakdolgozóknak és az orvosoknak is. A programokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy már amikor meghirdették, nyilvánvaló volt, hogy nem lehet azokat egyik napról a másikra megvalósítani. Minden egészségügyi reform előtt nagyon fontos a szakmai-, társadalmi és a politikai konszenzus. Azt is tudomásul kell venni, hogy az egészségügy ugyanolyan, mint az egészség. Amit az ember elrontott 20-30 év alatt, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra „meggyógyítani". Gányolni lehet, de nem ez a cél. Legyen itt szó az alapellátásról, a szociális és egészségügyi ellátás kérdéséről, a fővárosi egészségügyi rendszer vagy a kórházak átalakításáról – ezek mind markáns változások, amelyek során a lakosság összességében nyer, de bizonyos rétegek, csoportok vesztesnek érezhetik magukat. Ez kockázattal jár.
De azt is el kell mondanom, hogy rettenetesen rossz dolog, amikor néhányan demagóg módon közelítik meg az egészségügy átalakításának kérdését. Amikor a legjobb szándékot és a szakmailag legjobban alátámasztott egészségügyi javaslatokat is megtámadják, csak azért, mert más párthoz tartoznak, vagy más érdekek vezérlik.
