Kulcs a járvány megelőzéséhez
2008. január 01. 00:00
Megtalálták az influenzavírus emberek közötti terjedését befolyásoló faktort, azt a sejtfelszíni molekulát, amely meghatározza a vírus behatolási képességét a felső légúti nyálkahártyák sejtjeibe. Cambridge-i kutatók január 6-án tették közzé, hogy milyen változásokon kell átmennie a H5N1 madárinfluenza- vírusnak ahhoz, hogy emberi járványt okozzon. Az eddigi néhány száz fertőzött ellenére az emberek közötti átvitel ma még behatárolt: a járványhoz az orr és a torok nyálkahártyáját kellene megfertőznie a vírusnak (ez után már cseppfertőzéssel terjesztenénk a kórokozót) a légutak mélyebben fekvő sejtjei helyett. A vírus kötőfehérjéje – a törzsenként változó hemagglutinin – segítségével a sejtfelszíni cukormolekulákhoz (glikánokhoz) kapcsolódva juthat a sejtekbe. A proteinglikán kötődések vizsgálatából kiderült: a kapcsolódás kémiailag azonos, de a glikánok formája különböző.
A légúti sejtek glikánjainak két fő változata a rövid, tölcsér alakú, valamint a hosszú esernyőszerű. Míg a humán vírusok hemagglutininjei a felső légutak hosszú glikánjaihoz kapcsolódnak, a H5N1 vírusoké elsősorban az alsó légutak tölcsér alakú glikánjaihoz kötődnek. Ezek szerint ahhoz, hogy a H5N1 emberi járványt okozzon, úgy kell adaptálódnia, hogy illeszkedjen a felső légutak esernyő alakú glikánjaihoz.
Az új ismeretek birtokában stratégiákat dolgozhatunk ki a mutációk követésére és új terápiás célpontokat tűzhetünk ki, alaposabban megismerhetjük a glikánokat és változataikat – állapítják meg következtetéseikben a kutatók.
A légúti sejtek glikánjainak két fő változata a rövid, tölcsér alakú, valamint a hosszú esernyőszerű. Míg a humán vírusok hemagglutininjei a felső légutak hosszú glikánjaihoz kapcsolódnak, a H5N1 vírusoké elsősorban az alsó légutak tölcsér alakú glikánjaihoz kötődnek. Ezek szerint ahhoz, hogy a H5N1 emberi járványt okozzon, úgy kell adaptálódnia, hogy illeszkedjen a felső légutak esernyő alakú glikánjaihoz.
Az új ismeretek birtokában stratégiákat dolgozhatunk ki a mutációk követésére és új terápiás célpontokat tűzhetünk ki, alaposabban megismerhetjük a glikánokat és változataikat – állapítják meg következtetéseikben a kutatók.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
