Kincses: Nekünk kell kitalálni a jövőt!
A mindenkinek egyformán járó és jutó ingyenes ellátás rendszere recseg-ropog, és az egészségügy szép csendben kettészakad, írja az Indexen a Kincses Gyula exállamtitkár.
- "A magánellátók is részesülhetnének közfinanszírozásban"
- "Magyarország nem tud eltartani egy állami és egy magánegészségügyet"
- Türelmet, s pontos tájékoztatást kérnek a betegek
- „Körülbelül 100 milliárd forog ezen a parketten”
- Továbbra is „maszekolnak" az orvosok a közkórházakban
- Normális egészségügy nem épülhet a szentekre!
- Perspektívát és csökkenő árakat látnak a magánegészségügyben
- Valóban kizárja egymást a fenntarthatóság és az állami szerepvállalás?
- Egészségügy: csak a pénz nem segít
A közösségi egészségügy egy egyre rosszabb, véletlenszerű színvonalú szegény-ellátássá züllik, a „rendes emberek”, a tehetősebbek egyre inkább a magánegészségügyet veszik igénybe. Kialakul tehát két, párhuzamos egészségügy, és a kettő között nem nagyon lesz átjárás, illetve csak egy irányban: a szegény nem jut gyors, kulturált ellátáshoz. Amivel tisztában kell lenni: ez nem program, hanem entrópia vagy gravitáció, azaz spontán folyamat, ami mindenképpen végbemegy, ha semmit nem tesz a kormány, véli a szakértő.
Kincses szerint szembesülni kell azzal, hogy az 1972-ben kialakított és ígéreteiben, modelljében azóta is toldozva-foltozva őrzött egészségügyi rendszerünk (teljeskörű, ingyenes, magas színvonalú ellátást egyformán mindenkinek) nem tartható fent.
Fel kell tennünk végre a kérést, hogy mi a jobb? Ha továbbra is azt hazudjuk, hogy közpénzből mindenkinek biztosítunk ingyen mindent (és a többiek megoldják okosban), vagy kimondjuk, hogy a 21. században ez már lehetetlen, és egy új, reális modellt keresünk, amelyikben az állam és az egyén megosztott felelősséget és terheket visel, de egy valóban betartható, és éppen ezért számonkérhető szinten megőrzi az igazságosságot, esélyegyenlőséget.
Annyit tudunk tehát, hogy ez így nem fenntartható, nem is igazságos, ezt végre ki kell mondani, és őszinte vitákon keresztül, tiszta beszéddel keresni kell a megoldást. Nekünk kell kitalálni a jövőt, és az alábbi három pillérre építve:
- Éles vonallal meg kell húzni a közfelelősség határát, azaz meg kell mondani, hogy mi az, ami jár (de az tényleg járjon). Az egészségpolitika ezt hívja az ellátási csomag meghatározásának.
- Meg kell oldani a köz- és magán szabályozott együttélését az egészségügyben, úgy a finanszírozási, mint a szolgáltatási oldalról.
- Ki kell mondani, hogy az egészség nemcsak közfelelősség, hanem ebben az egyénnek is komoly felelőssége van.
