"Magyarország nem tud eltartani egy állami és egy magánegészségügyet"

(...) Mennyire segítene a kórházak helyzetén az, ha a magánellátást valamilyen formában be lehetne vinni az államiba? Önöknél is volt magánellátás – ez volt az úgynevezett Uzsoki-modell. Hogyan működött? 

Uzsoki-modellnek hívjuk, de valójában már legalább 25 éve működik térítéses betegellátás Magyarországon. 2013 őszétől valóban lehetővé tettük a kórházban a magánellátást. Részben azért hoztuk létre a VIP-osztályt, mert a betegek részéről valós igény volt rá, másrészt szerettük volna tiszta jövedelemhez juttatni az orvosainkat, szakdolgozóinkat. A harmadik ok pedig az volt, hogy meggyőződésem: a betegek a legnagyobb biztonságban a minden profillal és intenzíves háttérrel bíró állami kórházban vannak. Hozzánk eleinte főleg külföldi betegek jöttek, majd fordult a kocka, és egyre inkább nőtt a magyar betegek száma. Aztán 2014 novemberében arról döntött a kormány, hogy nem lehet állami intézményben magánbeteget fogadni, így azóta kizárólag akkor fogadunk magyar beteget, ha valamelyik magánellátótól érkezik hozzánk. 

Pedig – ahogy mondta – igény lenne rá. Ön szerint megváltoztathatják ezt a döntést rövid távon? 

Bízom benne, hogy igen. Az indok akkor az volt, hogy nem keveredhet az állami és a magánellátás. Nekem viszont meggyőződésem, hogy Magyarország nem tud eltartani egy állami és egy magánegészségügyet. Több országban működik gond nélkül együtt, kooperatív rendszerben az állami és a magánszektor. 

Néhány hónapja beszélgettem egy vidéki kórház vezetőjével, akinek van magánrendelője is. Ő azt mondta, hogy fordítsuk meg: ha a beteg a magánellátást választja, az OEP oda, a magánrendelőbe fizesse ki az ellátás költségét, a beteg pedig – aki nyilván évtizedek óta fizeti a tb-t – csak a különbözetet fizesse ki, amennyivel többe kerül a magánellátás. Ezt jó megoldásnak látja?

Persze, működhetne ez a verzió is, de nyilván nem mindegy, hogyan. Én a kiegészítő biztosításban hiszek nagyon. Értve azt a szempontot, hogy az, aki éveken, évtizedeken keresztül fizette a tb-járulékot, és anyagilag nem engedheti meg magának, hogy magánellátókban gyógyuljon, joggal tarthatja visszásnak, ha a jobb anyagi helyzetben élők csak azért, mert tehetősebbek, jobb és gyorsabb egészségügyi ellátást kapnak. Igaza is van. Ő tisztességesen fizette a járulékot, miért nem kaphat hasonló színvonalon ellátást? Lehet ez a biztosítás sávos rendszerű, azaz a befizetett összegnek és a meghatározott feltételeknek megfelelően élvezhet előnyt a biztosított. Nem nagy összegről beszélek, töredéke annak, mint amit egy magánellátónál kifizet a beteg. Fontos hangsúlyozni, hogy a jelenlegi biztosítás jelentené az alapot, a mostani ellátási feltételek mindenki számára biztosítottak lennének továbbra is, azaz a jelenlegi érdekek nem sérülnének. Ehhez persze megfelelő feltételek kellenek az állami ellátókban is, és adott esetben – hogy visszatérjünk az alapkérdésre – a megfelelő színvonalon működő magánegészségügyi ellátók is beszállnának a betegek ellátásába.  Ezzel elérnénk azt, amit a politika szeretne, hiszen biztosítanánk az egyenlőséget mindenki számára, ugyanakkor az egészségügyben jelen lévő szürke-fekete pénzek immár fehéren, az állami rendszeren belül maradhatnának.  Azok a  magánellátók viszont, ahol megfelelő a színvonal és a betegbiztonság, ahol nem spórolnak a betegellátáson, ahol minden adott a magas színvonalú munkához, gond nélkül beszállhatnának a betegellátásba. Ezzel a módszerrel rendet lehetne teremteni abban a folyamatban is, hogy jelenleg a kivizsgálás, majd a rehabilitáció, majd az utógondozás sok esetben az állami ellátókban történik, miközben maga a beavatkozás a nagyon jó körülményeket biztosító magánellátóknál zajlik, de sokszor találkozunk azzal is, hogy a szövődmények időigényes, drága kezelése visszahullik az állami kórházakra. 

Reális lehet rövid távon az, hogy megváltozik a mostani biztosítási rendszer?

Én mindennap drukkolok, hogy hátha ma lesz az a nap, amikor megváltozik a politika álláspontja ezzel kapcsolatban. (...)

A teljes interjú