"A magánellátók is részesülhetnének közfinanszírozásban"
A magán- és a közfinanszírozott ellátórendszer egymás mellett élése mellett tette le a voksát több nagy magánintézmény vezetője azon a konferencián, ahol a hazai magánegészségügy helyzete került terítékre.
- Mi jöhet az OEP szétbombázása után?
- "Magyarország nem tud eltartani egy állami és egy magánegészségügyet"
- Türelmet, s pontos tájékoztatást kérnek a betegek
- „Körülbelül 100 milliárd forog ezen a parketten”
- A biztosítók hozzák a megoldást az egészségügyben?
- Külföldön gyógyulhatnak az egészséges gazdagok
A Budai Egészségközpont ügyvezetője arra emlékeztetett, hogy pénzhiányos helyzetben – amely az állami ellátásra jelenleg is jellemző – szükségszerűen kialakul a másodlagos piac. Papik Kornél szerint ezen a piacon azok a tudatos vásárlók jelennek meg, akik nem akarnak hosszan várakozni a háziorvosuknál, ügyfelekként szeretnének részt venni saját, paraszolvencia-mentes ellátásukban, emellett jobb körülményeket, szabad orvosválasztást akarnak. Az ügyvezető előadása – összehasonlítva a köz- és magánintézményeket – arra is rávilágított, hogy az előbbiek leginkább gúzsba kötve próbálnak táncolni, hiszen nemcsak a mozgásterüket keríti körbe az intézményre szabott teljesítményvolumen-korlát (tvk), de áraik is előre megszabottak. Nincsenek persze páholyban a kereslet-kínálat hullámzásának kitett magánszolgáltatók sem, helyzetük annyival könnyebb, hogy nem terheli őket a területi ellátási kötelezettség, maguk döntik el, hogy mely szakmákban kínálják szolgáltatásaikat, s nem köti őket a közalkalmazotti törvény sem, hiszen a Munka Törvénykönyve határozza meg alkalmazottaik szerződésének tartalmát.
A közellátás felesleges kapacitásait ki kell használni, más kérdés – tette hozzá Papik –, hogy ha megfelelő struktúrában működne az állami intézményrendszer, feltehetően nem kellene számolni e felesleggel. S bár üdvözölnék, ha az állami kórházak magánellátásra is vállalkozhatnának, pontos szabályozás és ellenőrzés mellett szerinte a magánellátók is részesülhetnének közfinanszírozásban.
Az eltérő magánvállalkozói koncepcióra is mutattak példát az előadók. A Róbert Károly Magánkórház más nagy egészségügyi vállalkozásoktól eltérően vállalati modellt képvisel. Ez az ügyvezető szerint lépésről-lépésre történő építkezést, fejlesztést jelent, hiszen egy-egy szakma elindítása a vállalkozás keretein belül jelentős tőkeinvesztíciót kíván. Ez az összeg szolgáltatásonként 30–50 millió forint. Továbblépni pedig, szögezte le Lantos Gabriella, alapos piackutatás után lehet. Kitért a lakásrendelőkre is, amelyek működése azért jelent versenyhátrányt a nagy szolgáltatóknak, mert míg ez utóbbiak az adóhatóság látóterében dolgoznak, a kis rendelők nemcsak a NAV, de egyetlen más hatóság ingerküszöbét sem érik el. Hiába ajánl egy nagy vállalkozás havi 350 ezer forintos fizetést egy műtősnőnek – ami nettóban legfeljebb 180 ezret jelent –, ha a lakásrendelőben zsebbe kaphat 250 ezret, említette példaként.
A korábban már megjelenésének hírével jelentős szakmai izgalmat keltő Duna Medical Center egészen más utat jár be. A 3,5 milliárd forintos befektetéssel elindított járóbeteg szakrendelő mellett épül a kórházi részleg is. A tervek szerint, derült ki Schiszler István igazgató szavaiból, jövő év végén szeretnék átadni a 18–20 milliárd forintos befektetést jelentő intézményt. S ha ez az összeg soknak tűnik, valójában eltörpül a Debrecentől karnyújtásnyira lévő Nyíradony határában felépült Borostyán Med Hotel mellett, ahová szeptembertől várják a gyógyulni vágyókat. Igaz, nem csak a hazai látogatókra számítanak, derült ki az orvosi részlegért felelős G. Kiss Gyula szavaiból, hanem román, orosz és ukrán betegekre is.
Bár annak idején az üzleti biztosítók nagy reményeket fűztek a 2012-es törvénymódosításhoz, amely lehetővé tette, hogy a munkaadók adómentesen vásároljanak dolgozóiknak egészségbiztosítást, a várt fellendülés elmaradt. E piac nagyjából jelenleg is csak 10 milliárdot „ér”, ismerte el Mezei György, az Union Biztosító vezető termékmenedzsere. Valójában három jelentősebb ügyfélkörrel számolhatnak: a multinacionális cégek dolgozóival, a tíz fő alatti kisvállalkozások alkalmazottaival, bár ezt a szegmenst az adókedvezmény működteti, s végül a cafeteria keretében egészségbiztosítást kérőkkel. Ez utóbbiak száma azonban meglepően csekély, egy ezer főt foglalkoztató vállalatnál legfeljebb 10–20-an választják ezt a lehetőséget.
Ma még talán jobb az önkéntes egészségpénztárak helyzete, ám ha a cafeteriából – mint hírlik – valóban kikerül a nyugdíj- és az egészségbiztosítás, úgy ez a ma még 53 milliárd forintos bevétel – amelynek 75 százalékát a munkáltatók fizetik – a felére csökkenhet, vázolta a nem túl optimista jövőt Váradi Péter, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége elnökségének tagja.