Jog a halálhoz

Hollandiában és Belgiumban egyaránt 2002 óta legális az eutanázia és az orvos által segített öngyilkosság, Hollandiában egy olyan szervezet is van – Jog a Halálhoz Hollandia -, amelyikhez akkor fordulhatnak a betegek, ha a saját orvosuk megtagadta eutanázia iránti kérelmük végrehajtását. Az amerikai orvosszövetség lapja, a JAMA Internal Medicine legutóbbi számában egy-egy cikk mutatja be a Jog a Halálhoz Hollandia szervezet működése első évének tapasztalatait, illetve a belgiumi eutanázia-esetek 2007 és 2013 közötti alakulását, továbbá a folyóirat három, amerikai szerzők által írt kommentárt is közöl, amelyekben megpróbálják az egyesült államokbeli olvasók számára értelmezni az európai tapasztalatokat.

A hollandiai eutanázia-gyakorlatot elemző, első JAMA-tanulmány - A Study of the First Year of the End-of-Life Clinic for Physician-Assisted Dying in the Netherlands -, amely szabadon olvasható az interneten, beszámol arról, hogy a Jog a Halálhoz Hollandia szervezetet 2012-ben alapították, azzal a céllal, hogy segítsen azoknak, akik esetében minden jogi feltétel teljesül, orvosuk mégsem hajlandó teljesíteni eutanázia iránti kérésüket, a legtöbb esetben azért, mert a betegnek kevésbé szokványos betegsége van, így pl. valamilyen pszichiátriai vagy pszichológiai problémája, demenciája, vagy elege van az élettel járó szenvedésből (tired of living).

A vizsgálat során Marianne C. Snijdewind és munkatársai elemezték a Jog a Halálhoz Hollandiához működése első évében, 2012. március 1. és 2013. március 1. között beérkező kérelmeket. Az egy év során összesen 645 beteg fordult a szervezethez eutanázia vagy orvos által segített öngyilkosság iránti kérelemmel, e kérelmeket a szervezet vagy teljesítette, vagy elutasította, a betegek egy része visszavonta a kérelmét, illetve meghalt a kérelem elbírálása előtt.

A kérelmek 25,1%-át ítélte teljesíthetőnek a szervezet, 46,5%-át elutasította, 19,2%-nyi beteg meghalt az elbírálás előtt, és 9,1% vonta vissza a kérelmét. A testi betegségben szenvedők esetében volt a legnagyobb esélye a kérelem elfogadásának (344 betegből 113 esetében fogadták el a kérelmet; 32,8%), illetve azok esetében, akik kognitív hanyatlásban szenvedtek (56 ilyen betegből 21 esetében fogadták el a kérelmet; 37,5%). A pszichológiai indokkal eutanáziáért folyamodók esetében volt a legkisebb az esélye a kérelem elfogadásának, ez esetben csak a 121 kérelmező 5%-a, 6 beteg esetében fogadták el a kérelmet. Azok esetében, akik azzal indokolták a kérelmüket, hogy elegük van az élettel járó szenvedésből (40 kérelmező), 27,5% kapta meg a segítséget a halálhoz (11 fő).

Az eutanázia 2002-es hollandiai engedélyezése óta évente a halálesetek 1,7–2,8%-a következik be ily módon. Mint a tanulmány szerzői kifejtik, Hollandiában a következő törvényi feltételei vannak az eutanáziának:

• A kezelőorvos véleménye szerint a beteg kérése önkéntes és jól megfontolt.
• A kezelőorvos véleménye szerint a beteg szenvedése elviselhetetlen, és semmi esély nincs arra, hogy a jövőben javuljon a helyzete.
• A beteg számára nincsenek további alternatívák.
• A kezelőorvos konzultált legalább egy másik, független orvossal.

A 2012-ben létrehozott, kezdetben magánadományok, majd a biztosítók által finanszírozott Jog a Halálhoz Hollandia (JaGH) egy-egy nővér és orvos alkotta mobil csoportokkal működik, ellenőrzi kérésük jogosságát, és otthonukban látogatja meg a betegeket. Első körben elutasítják azon betegek kérelmét, akik nem járulnak hozzá, hogy a JaGH megtekintse orvosi dokumentációjukat, akik nem hajlandóak a JaGH-hoz intézett kérelmükről beszámolni kezelőorvosuknak, illetve akik esetében azonnal nyilvánvaló, hogy nem felelnek meg a törvényi kritériumoknak. A továbbiakban a JaGH kapcsolatba lép a kezelőorvossal, és megvitatja vele, hogy az miért utasította el a beteg eutanázia iránti kérelmét, és általában többször is felkeresi a beteget otthonában. Amennyiben a JaGH ezek után úgy dönt, hogy valamennyi törvényi feltétel teljesül az adott beteg esetében, kikérik egy független orvosszakértő véleményét (Hollandiában erre van egy külön hivatalos szervezet, a Steun en Consultatie bij Euthanasie), ha az is pozitív, rendeznek egy csoportos értekezletet, amelyen a mobil team nővér és orvos tagja, a JaGH egy további orvosa és egy ügyvéd vesz részt, és ha az értekezlet valamennyi résztvevője egyetért, a beteg kérvényét elfogadják. A szervezethez 2013-ban 749, 2014-ben 1035 kérvény érkezett, a működést 15 mobil teammel kezdte meg, a csapatok száma az első év végére 30-ra, 2014 végére 39-re nőtt.

Mint a tanulmány szerzői kifejtik, általában az előrehaladott rákos betegek folyamodnak a leggyakrabban orvosukhoz eutanáziáért, és ők azok, akiknek a kérelmét az orvosok a leggyakrabban el is fogadják, és épp ezért ez a betegcsoport alulreprezentált a JaGH kérelmezői között (23 vs. 79%). Ezzel ellentétben, a JaGH kérelmezői között az átlagos hollandiai értékhez képest magasabb a 80 évesnél idősebbek aránya (53,7 vs. 24,5%), minden bizonnyal azért, mert a nem életet veszélyeztető multimorbiditásban szenvedő idős betegek számára nehezebb megszerezni kezelőorvosuk beleegyezését az eutanáziához. Mivel Hollandiában a legtöbb eutanáziát a családorvos hajtja végre, a hosszú idejű és jó orvos-beteg kapcsolat alapvetően fontos az ilyen esetekben is - a JaGH-ot leginkább azok keresik meg, akik esetében nincs ilyen hosszú ideje fennálló, jó kapcsolat a családorvossal.

A tanulmány megállapításai szerint a pszichológiai problémákkal küzdőkhöz képest a szomatikus betegek jóval nagyobb eséllyel kapnak engedélyt az eutanáziára, és azok esetében is nagyobb az esély a pozitív döntésre, akik házasok vagy élettársukkal élnek, illetőleg több mint egy gyermekük van, azaz a család támogató véleménye nagy súllyal esik a latba a JaGH döntésénél.

A belgiumi helyzetről beszámoló tanulmány - Sigrid Dierick és munkatársai: Comparison of the Expression and Granting of Requests for Euthanasia in Belgium in 2007 vs 2013 - egy 2013-as, családorvosoknak kiküldött kérdőíves felmérésen alapul, és célja az eutanázia iránti kérelmek indoklásának, illetve azok megadásának és elutasításának 2007 és 2013 között történő változásának bemutatása volt. Az adott időszakban az eutanázia prevalenciája az összes halálesetek 1,9%-áról 4,6%-ra emelkedett, a pozitívan elbírált kérelmek aránya 55,4%-ról 76,7%-ra nőtt. A szerzők végső megállapítása: habár továbbra is a legnagyobb arányban a rákos betegek, a felső fokú végzettségűek és a 80 évesnél fiatalabbak részesülnek eutanáziában, nő azok száma, akik egyéb betegségek miatt folyamodnak és kapnak engedélyt, továbbá nő a 80 évesnél idősebbek és ápolási otthonban élők aránya is.