2021. május. 16., vasárnap - Mózes, Botond.
hirdetés
hirdetés

Javaslatcsomag a kevesebb amputációért

Szakmai javaslatcsomag készült a lábamputációk számának csökkentésére, népegészségügyi fókusszal, írja a WebOrvos.

Az alsóvégtagi érbetegek hazai ellátásának egyenetlenségét, hiányosságait sajnos pontosan mutatja egy fiatal, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő férfi tragikus esete: egyik lábát meg tudták menteni, mert időben orvoshoz került, a másikat nem, mert elakadt valahol az ellátórendszerben. Vaszkuláris centrumok kialakítása, széles körű szakmai összefogás, a modern orvostechnikai eljárásokhoz szükséges finanszírozás biztosítása tudna fordítani a magas számú lábamputációk miatti rendkívül rossz helyzeten. Így összegezhető a „Mentsük meg a lábakat” népegészségügyi orientációjú szakmai program bemutatását célzó legutóbbi META ülés.

Az egészséggazdaságtani társaság és a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság közös rendezvényén a júliusban készült és az EMMI-nek benyújtott szakmai javaslatcsomag került fókuszba, számol be a WebOrvos. A dokumentum a minimál-invazív ellátások szerepének növelését szorgalmazza az alsóvégtagi verőér betegek, különösen a kritikus végtagi iszkémiás esetek (critical limb ischemia – CLI) kezelésében az amputációk számának csökkentése, a betegek túlélésének és életminőségének javítása érdekében.

Tragikus vezető szerepünk van az európai amputációs statisztikákban, ugyanis hazánkban messze a legmagasabb a combot és a lábszárt érintő major amputációk száma: az európai átlag 2,5-szerese, ráadásul nálunk a legfiatalabbak az amputáción átesett betegek, idézte a szakirodalmi adatokat dr. Szeberin Zoltán érsebész szakorvos. A Semmelweis Egyetem érsebészeti profilvezetője úgy vélte, ez már akkora ellátási gond, amely túlnőtt a szakmán.

Három éve már letettek egy javaslatot a szakállamtitkárság asztalára, ám semmi nem történt, s azóta rengeteget fejlődött az orvostechnika, mondta dr. Dózsa Csaba. A Miskolci Egyetem egészségügyi közgazdásza szerint jó precedensként szolgál az innovatív kardiológiai centrumok kialakítása, a neurointervenciós eljárások befogadása, ám egyelőre áll a CLI megfelelően szervezett, finanszírozott ellátása. Triviális, hogy prioritást kell adni a területnek, szögezte le Dózsa Csaba, aki szerint öt-hét év alatt jelentős eredményeket lehetne elérni. Bemutatta, mily hatalmas különbségek vannak a hazai intézmények között, ugyanis van, ahol csak amputálnak – ez is mutatja, mennyire nincs esélyegyenlőség a betegellátásban. A megfelelő finanszírozási kód hiányában torz és hiányos a terület finanszírozása, leginkább is az úgynevezett „kötegelt” finanszírozásra lenne szükség, amely nem egy beavatkozásért, hanem komplex ellátásért fizet az eredményesség alapján. Nem egy-egy szűk keresztmetszet jellemzi az ellátást, ahogy másoknál ez megmutatkozik, hanem az egész CLI ellátás szűk keresztmetszetű. Ösztönző környezet szükséges a lábmegtartó műtétek elvégzéséhez és a rehabilitációhoz, szükség van az orvosok megfelelő tájékoztatására, a betegedukációra. Az országban alig akad vaszkuláris team, ráadásul ezt a fogalmat az orvosok mind másképp értelmezik. Ezek a teamek tudnának minél több, a komplex ellátás érdekében szükséges szakembert összefogni, s tudnák a munkájukat összehangolni.

(forrás: WebOrvos)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Csak Kásler Miklós Facebook-posztjából lehet tudni, hogy önköltséges PCR-tesztre kötelezik azokat a tervezhető műtétre váró betegeket, akik nem tudnak felmutatni védettségi igazolványt, noha egy ilyen feltételt csak jogszabályban szabadna előírni.

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.