Ijesztő műhibák az orvos szemszögéből
A túlterhelt egészségügyi dolgozók és orvosok munkája közben sokszor csak a szerencsén múlik, hogy a páciens gyógyultan távozik a kórházból – írja a life.hu.
- Három évre ítéltek egy nőgyógyászt
- Mi is emberek vagyunk
- A bíróság elutasította a kórház védekezését
- Szülészeti (v)iszonyok
- "A saját fiamat sem operáltam volna másként"
- Orvos a betegnek: „pillanatnyilag csak életlen szike van”
- Jogászok, orvosok és felelősség
- Miért vágták le Laura lábát?
- Hogyan mondjam el NEKED?
A műhibapereknél gyakran hallani, hogy az áldozatok hozzátartozói tehetetlenek, mert a szakvélemények általában nem az orvost teszik felelőssé. Az orvosok szemszögéből viszont egészen másként néz ki a dolog.
"Az az alapvető hiba, hogy mi orvosok nem vagyunk jogászok. A legtöbb per, amit orvosok ellen megnyernek, mindig valahol a nem helyes dokumentáció hibája, mi pedig sokszor nem tudjuk, mi az a jogilag fontos információ, amit vizsgálat közben le kell írnunk. A bíróságon aztán azzal tudják megfogni az orvost, hogy nem helyesen dokumentált, és sok olyan esetet láttam, ahol az üggyel össze nem függő dokumentációs hiba miatt veszett el a per. Ráadásul az orvosszakértők közül sok egyáltalán nem is praktizál, és így állapítja meg a szakvéleményét.
Amennyiben viszont az orvos valóban elkövetett egy hibát – nemcsak jogilag, hanem szakmailag –, azt el kell ismernie. Olyan orvost, aki a mulasztása után büszkén állt volna, nagyon ritkán látni. Azt pedig, hogy odamegy-e a hozzátartozókhoz bocsánatot kérni, sokszor nem is ő dönti el, hiszen a perben a jogász mondja meg pontosan, mit csináljon az orvos.
Nagyon sok múlik a kommunikáción is, és a hibák nagy része ezen csúszik el. Ha minden orvos megpróbálna a beteggel kommunikálni, és jó előre tájékoztatná a várható szövődményekről, illetve azok jelentkezésekor is megtenné ezt, akkor némelyik ilyen eset elkerülhető lenne. Vannak azonban az osztályokon 'besúgók', akik egy szövődmény vagy esetleges hiba hírére telefonálnak az erre szakosodott ügyvédeknek, akik sokszor a kórház előtt már névjegykártyával várják a beteget.
Nálunk most, három évvel a gyermeke halála után jelentkezett egy asszony, hogy ötmillió forint kártérítést követel azért, mert 23-24 hétre született csecsemője a leggondosabb orvosi és koraszülött intenzív osztályi kezelés ellenére sajnos meghalt. Tényleg szó szerint mindent megtettünk a kicsiért, küzdöttünk, de nem sikerült életben tartanunk, s az anya három évig egyáltalán nem jelentkezett, csak most, hogy fizessünk – gondolom, megtalálta egy ügyvéd."
Az orvosok mulasztásainak okai között azonban nemcsak a túlterheltség áll: "Persze a túlhajszoltságra is lehet fogni a hibákat, hiszen hazánkban egy orvos csak akkor él meg, ha két vagy három munkahelye van egyszerre. De akkor külföldön, ahol rendesen meg vannak fizetve, és maximum 8-10 órát dolgoznak naponta, miért történnek műhibák? Azt is figyelembe kell venni, hogy a hiba sosem egyéni dolog: nemcsak az adott orvos, hanem egy csapat dolgozik, és ritkán dönt csak egyvalaki. De tudomásul kell venni, hogy rajtunk kívüli okokból is lehetnek szövődmények. Minden szakember hibázik, egyesek nem is keveset, de míg egy építőmester helyrehozhatja, amit elrontott, erre nekünk sokszor már nincs lehetőségünk. Nincs biztos védelem, csak nálunk, mivel életekről van szó, a minimálisra kell csökkenteni a hibákat."
