Szülészeti (v)iszonyok

Nem volt még a Geréb Ágnessel szembeni eljáráshoz fogható ügy kórházi műhiba kapcsán. A bába elleni eljárás viszont egy pillanat alatt előtérbe helyezte az otthonszülés több évtizedes, uniós szabályokkal is szembemenő, rendezetlen jogi helyzetét. A kormányzat ezt gyorsított tempóval igyekezett orvosolni.

Ennek következtében 2011 áprilisa óta a nők már legálisan is választhatják az otthonszülést. Az azóta felállt két bábaszolgáltató kisebb csinnadrattával vonult be a sajtóba, az egyetemen beindult az otthonszülés szeminárium, folyamatban van az otthonszüléseknél használatos protokoll elfogadása, aminek kidolgozásába bábákat is bevontak. Elviekben mindenki elégedett lehet, hiszen a korábbi, törvényen kívüli helyzet rendeződött. Soha nem történt még ilyen gyorsan ennyi pozitív intézkedés az otthon szülés érdekében.

De maradt sok megoldatlan probléma. Az egyik a szakmai felelősségi rendszer kérdése, ami Geréb Ágnes perénél is fontos elem volt. A bírósági eljárásokban ugyanis kizárólag kórházi orvosok adnak szakvéleményt, miközben ők nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal az otthon szülés terén. A szakmai hibák büntetőügyként való kezelése pedig egyenesen kriminalizálja az otthonszülést.

A bábákkal szemben indított perekre a több évtizedes jogszabályi hiátuson túl azért is kerülhetett sor, mert nincsen kialakult rendszere a szakmai felelősségre vonásnak, így minden bábaügy a büntetőbíróságon landol.

A magyar szülészeti rendszer jellemzője, hogy az egészségügyi világszervezet, a WHO által támogatott gyakorlat ellenére nem különül el a szülészet orvosi és bábai modellje annak ellenére, hogy a két szakma eltérő felkészültséget és hozzáállást feltételez. Míg a szülésznő/bába szerepe a normális lefolyású várandósság és szülés támogatása, ami ez esetben nem kíván semmilyen speciális beavatkozást, az orvos feladata, hogy probléma esetén a lehető leghamarabb elvégezze a szükséges beavatkozásokat. A normális lefolyású, hosszú órákon át tartó vajúdásnál az orvosnak nincs semmilyen szerepe. Bár van néhány kórház nálunk is, ahol e gyakorlat szerint dolgoznak és orvos csak komplikáció esetén lép színre, ez ritkaságszámba megy.

A magyar szülészet ugyanis patriarchális és paternalista. A szülésznők a szülész-nőgyógyász szakma alárendeltjeiként dolgoznak. Nem véletlen, hogy a bírósági pereknél kirendelt igazságügyi szakértők között kizárólag szülész-nőgyógyász orvosok vannak (akik többnyire férfiak), szülésznő/bába szakértő nem is létezik.

Az egészségügyi kultúránk része, hogy a várandós nőket betegként kezelik. Sem a szülés előtt, sem a szülés alatt nem kapják meg a szükséges információkat ahhoz, hogy tudatos döntést hozhassanak arról, hol, melyik kórházban és hogyan akarnak szülni. Általános tudatlanság van abban a tekintetben is, hogy melyik beavatkozásnak mi a következménye, miért nem jó például a tervezett császármetszés, milyenek a választott kórház mutatói, vagy egyáltalán, mik a jogai és lehetőségei a szülő nőnek.

Az azóta megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-es adatai szerint a magyar szülészetek rémesen rossz állapotban vannak. Harminc százalékukban még mindig kötelező a borotválás, húsz százalékukban a beöntés, holott ezeknek semmi orvosi alapjuk nincs, sőt, előbbi csak növeli a fertőzésveszélyt. Még mindig sok szülészeten (62-ből 42 helyen) végeznek első szülő nők esetében is rutinszerűen gátmetszést, 35 intézményben pedig csak a vajúdás pozíciója választható meg, a szülésé nem, ami nyilvánvalóan az orvos kényelmét szolgálja.

A kórházi műhibaperekről nincsenek pontos adatok, a bírósági statisztika évente pár száz befejezett kártérítési perről tesz említést, amiben nincsenek benne az el sem indult ügyek vagy a peren kívüli megállapodások. Míg az utóbbi években a bábapereknek köszönhetően a nyilvánosság előtt éles viták zajlottak arról, hogy biztonságos-e az otthonszülés, a nem túl élvonalbeli szülészeti viszonyokat senki sem vizsgálta. Ideje lenne ezekkel is foglalkozni.

A teljes cikk