Higgyünk-e a transzdermális magnézium-pótlásban?

Az orális magnéziumpótlás jelentősége hosszú ideje vitathatatlan. A magnézium sóinak (pl. magnézium-citrát, -szulfát, - orotát) különféle formái (pl. tabletta, oldat) gyógyszerként, illetve étrend-kiegészítőként érhetők el a gyógyszertárakban. Egy ideje megjelentek – elsősorban az interneten – a spray vagy gél formájában, külsőleg alkalmazott, magnézium-sókat tartalmazó csodaszerek is. Ezeket a bőrre juttatandó, a magnéziumot koncentrált sóoldatként tartalmazó rendszereket sok esetben „olajként” hirdetik, és a reklámokban a szervezet magnézium-hiányának gyors rendezése mellett a transzdermális bevitel jelentette kedvező mellékhatás-profil is megjelenik.

Mivel a bőrre juttatott készítményben a magnézium ionos formában van jelen, a nagy hidrát-burokkal rendelkező, kétszeresen pozitív töltéssel bíró ionoknak diffúzió révén gyakorlatilag nincs esélyük átjutni a bőr lipofil karakterű biofizikai barrierjén. Ennek értelmében a celluláris magnézium-felvétel megvalósítására csak a diffúzión kívüli egyéb folyamatok, pl. a speciális transzporterek közreműködésével megvalósuló aktív transzport révén lehet lehetőség. Ismerve azt, hogy a stratum corneum elhalt sejtjei funkcióképes magnézium-transzportereket nem tartalmaznak, a reszorpcióra csak az izzadságmirigyek, illetve a szőrtüszők révén nyílhat mód; ezek a bőrképletek azonban a bőrfelület mindössze 0,1-1 százalékát teszik ki.

Kivételes esetként lehet tekinteni a különféle bőrbetegségekkel járó állapotokra, amikor például az atopiás dermatitisz vagy a pszoriázis miatt a bőr fiziológiás struktúrája megváltozik, vagy amikor a magas külső hőmérséklet hatására a bőr külső rétege „felpuhul”, a bőrpermeabilitás növekedéséhez vezetve.

A magnézium-olajat magáénak valló természetgyógyász, dr. Norman Shealy nevéhez köthetők az első, transzdermális magnézium-bevitellel kapcsolatos információk. Szerinte transzdermális úton mindössze 4-6 hét alatt korrigálható a szervezet magnézium-hiánya, miközben ugyanez az orális magnézium-bevitellel 4-12 hónapot vesz igénybe. Megjegyzendő azonban, hogy a megállapítás hátterében álló vizsgálatok eredményei nem fellelhetők. Hasonlóképpen, a birminghami szakember, dr. Rosemary Waring vizsgálatának eredményei sem jelentek meg lektorált folyóiratban, mindössze az Epsom-sót gyártó cég (Epsom Salt Council) honlapján jelentek meg azok a számok, amik a hét napon át tartó, napi 12 perces 50-55 fokos magnézium-szulfátos (Epsom-sós) vízben fürdés eredményeit, a szérum-magnézium-szint emelkedést számszerűsítik.

A mérleg másik serpenyőjében áll több, tudományos folyóiratban publikált közlemény, amik szerint a transzdermális magnézium-bevitel nem vezet eredményre. A jelenlegi, szakmailag hiteles forrásokat tekintve a transzdermális magnéziumpótlás hatásossága nem megalapozott, írja a lap.