Hazai egészségügy: a lét a tét

Szerencsésebb, uniós társaiktól eltérően a magyaroknak alacsonyabb a születéskor várható élettartama, kevesebb esztendőt töltenek el egészségben, s ha a Széll Kálmán Tervben illetve a Konvergencia Programban foglaltakra gondolunk, úgy tűnik, a jövőben inkább másolt mint sem eredeti molekulájú gyógyszereket szedhetnek, hiszen épp 120 milliárd forintot készülnek kivonni a gyógyszerek ártámogatására szánt kasszából. S ha már megbetegszenek, kétszer meggondolják azt is, hogy táppénzre menjenek, mert ezen az ágon is takarékoskodni kényszerül elegendő bevétel híján az egészségpénztár. Mindezzel együtt még mindig igaz – bár egyre kevésbé! – az a sokat emlegetett egészségpolitikusi frázis, miszerint a magyar egészségügy egyszerre szegény és pazarló.

Legalábbis ez derült ki a Magyar Tudományos Akadémián megtartott szakmai konzultáción. Miközben nálunk 100 ezer lakosra 705 kórházi ágy jut, az Európai Unió átlagában csak 562, miközben egy 2008-as adat szerint Magyarországon 0,7 CT jut 100 ezer lakosra, az uniós átlag viszont 1,8, bár van olyan tagország is, ahol ez az arány eléri a 3,5. A fenti adatokat dr. Erőss György a Philips Magyarország egészségügyi szektorának orvosigazgatója említette, aki elrémisztő példaként azt is elmesélte: akadt hazai CT, amelyeik négy évig állt egy raktárban. Ez a peremfeltételek hiányával magyarázható, tette hozzá, míg azonban a korszerű berendezések beszerzése és használatba vétele döntés és pénz kérdése, egyre komolyabb gondot okoz a szakemberek hiánya, akiknek pótlása szinte lehetetlen.

A helyzet jellemzéseként két adatot említett a Semmelweis Egyetem stratégiai főigazgatója, Stubnya Gusztáv: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2006 óta nem fogadott be a finanszírozásba egyetlen új gyógyító eljárást sem, s van olyan nagyteljesítményű, korszerű MR berendezés, amely egyetlen vizsgálatot sem végzett az elmúlt négy évben állami – pontosabban egészségpénztári – finanszírozásban.

Holott voltak és vannak hasznos, kézzel fogható eredményt produkáló kezdeményezések. Ilyen például az úgynevezett budapesti modell, amelynek jegyében minden szívinfarktusos beteget azonnal katéteres központba szállítanak. Ennek tudható be, hogy míg 1993-ban 15 ezren haltak meg szívinfarktusban, 2009-re ez a szám 7800-ra csökkent. Megelégedésre azonban – tette hozzá dr. Maurovich-Horvát Pál kardiológus – semmi okunk, hiszen az infarktusos esetek száma – 25 ezer évente – még mindig 5-6-szor több az uniós átlagnál. A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának orvosa szerint hátrányunk a megelőzés elmaradottságából adódik. Maurovich doktor szerint annak jótékony hatása például, hogy elfogadták a nem-dohányzók védelméről szóló törvény újabb fejezetét, már jövő február-márciusban érezteti jótékony hatását a kardiológiai szakrendeléseken. Egy kérdésre válaszolva viszont azt is kifejtette, hogy érthetetlen miért akarják mérsékelni a koleszterincsökkentők támogatását, amikor épp az Egyesült Államok példája mutatja, milyen jelentős szerepe van e készítményeknek a szívinfarktus megelőzésében, többek között azzal, hogy stabilizálja az érfalakat.

Az SE Kardiológiai Központjában nemrég átadott szív CT mint cseppben a tenger mutatja a hazai viszonyok ellenmondásosságát. Bár a gépi diagnózis révén jelentős finanszírozási összeget lehetne megtakarítani, hiszen nincs szükség kórházi tartózkodással járó katéteres beavatkozásra, megtakarítható az egyszer használatos eszköz ára, miközben a betegeknek is sokkal könnyebb – s rizikó mentesebb – részt venni egy gépi vizsgálaton, mint felfeküdni a műtőasztalra, működésének finanszírozása némi gazdálkodási varázslással történik. Az érdeklődésre jellemzően a szív CT-n a legközelebbi kiadható vizsgálati időpont 2012 január eleje. Ahogy az már általában a magyar egészségügyben szokás.