hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Háttérjátszmák: messze még a vég

Állítólag mindössze négyen voltak jelen azon a megbeszélésen, ahol eldőlt, Budapest állami kézbe adja négy egészségügyi intézményét. Bár a főváros hétfői közgyűlésének napirendjéről az utolsó pillanatban visszavonták az egészségügyet érintő előterjesztéseket, még mindig nem tudni, miként végződik az ágazatot rendbe tenni szándékozó koncepciók harca. Egyelőre úgy tűnik, ez nem is a szakmán, hanem a Fidesz frakción belül dől majd el.

Tarlós szempontjából és szakmailag is érthető

A minden izében recsegő-ropogó fővárost pénz nélkül is talpra állítani kényszerülő Tarlós István nem csinál rossz vásárt, amikor Budapest tucatnyi egészségügyi intézményéből négyet állami tulajdonba ad. Az Egyesített Szent István – Szent László Kórház, a Heim Pál Gyermekkórház, a Központi Stomatológiai Intézet valamint a Péterfy Sándor utcai Kórház és Baleseti Központ együttesen a főváros egészségügyi költségvetésének 41,6 százalékát jelenti. Budapest 2009-ben 96,3 milliárd forintot fordított a tulajdonában lévő 12 kórház illetve intézmény fenntartására. Ebből a fenti négy 40 milliárdot képvisel, miközben a négyből három adósságállományát tekintve budapesti toplistásnak számít. Más kérdés, hogy bejelenteni nyilván könnyebb volt az átadás tervét, mint idővel végrehajtani, ami – tekintettel a különböző törvényi előírásokra – hosszú hónapokig elhúzódhat, miközben azt sem tudni, ki, s miből rendezi majd az intézmények adósságát. A pénz híján is csodatételre kárhoztatott főpolgármester szempontjából tehát logikus lépés az állami tulajdonba adás.

Szakmai szempontból is nehéz kifogásokat találni. A Heim Pál Gyermekkórház például – a szintén fővárosban található, ám az egyházi kezelésben lévő Bethesdát kivéve – az ország egyetlen önálló gyermekkórháza, számos szakterületen országos intézményként működve. Ez részben igaz a Péterfyre illetve a 2007-ben hozzácsatolt Baleseti Központra is. Ebben a hatalmas, 1358 ágyon gyógyító intézményben található az ország egyetlen toxikológiai központja, miközben a rendezetlen területi ellátási kötelezettség okán a Baleseti Központ az ország bármely pontjáról köteles ambuláns betegeket fölvenni, s ahová egyébként gyakorta utalnak át sérülteket számos társintézményből is. A sok pénzért felújított és rendbe tett, a sok szakmás Péterfyvel jelentős háttérbázisra szert tett egykori OBSI (Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet) helyzete évek óta rendezésre szorul. Hasonlóan nagy "falat" az egyesített Szent István – Szent László – 1787 ágy! – ahol az országban egyetlenként zajlik a HIV fertőzöttek illetve AIDS betegek ellátása, amely többek között az ország egyik hematológiai központja, s ahol sok évtizedes hagyománya van nem csak a kontinens szerte ismert, hanem a különleges, például trópusi fertőző betegségek kezelésének. A többiekhez képest ugyan nagyságrendekkel kisebb volument képvisel a Stomatológiai Intézet, ám ellátási területe épp úgy az egész ország – mivel akár beutaló nélkül is fogadniuk kell minden jelentkező beteget – akárcsak egy-egy szakterületen három, átadásra szánt "társa".

Akkor most Semmelweis-terv vagy holdingok?

A sokakat izgató kérdés azonban most inkább az, vajon e négy intézmény jövője miként illeszkedik az egészségügy átalakításának koncepciója körül zajló vitához. A szakminisztérium által kidolgozott, nagytérségi betegút szervezésre épülő Semmelweis-tervé vagy az egyes megyék által, már korábban létrehozott holdingoké a jövő? Fű alatt és fű felett hónapok óta zajlik a két tábor "harca", amelynek sajátos pikantériát az ad, hogy mindez egyetlen párton, a Fideszen belül történik.

Sokáig úgy tűnt, hogy a jelentős politikusi hátországgal bíró megyék – Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, a holding szervezés útján elindult Jász-Nagykun-Szolnok – állnak nyerésre a szakmát képviselő Szócska Miklós szakállamtitkár vezette csapattal szemben. Az egyik nagy kérdés épp Budapest jövője volt, ahol a Fideszen belüli állítólag jelentős lobbierőt képviselő Pesti Imre tette le a voksát a fővárosi egészségügyi holding létrehozása mellett. Az országon átívelő összefogást mi sem mutatja jobban, mint hogy a tervek kimunkálásában szorosan együttműködtek a Szabolcs megyeiekkel, eleve elkerülendő a későbbi, gyakorlati buktatókat.

Csere után az állás 2-1

A budapesti holdingpártiak azonban elveszítették legerősebb emberüket, amikor Pesti elvállalta a fővárosi kormányhivatal vezetését. S bár Tarlós mellett a főpolgármester helyettesi székben Pesti egyik legmegbízhatóbb embere, Szentes Tamás került, az utóbbi helyét azonban a főváros egészségügyi bizottságának élén rajtaütés szerűen a Szócska-féle kabinet egyik oszlopos tagja, Velkey György vette át. Ezzel úgy tűnik, az államtitkárság lépéselőnybe került. Legalábbis Budapesten.

A nagytérségi, regionális szintű betegút szervezés jövője azonban csak részben dőlhet el a fővárosban. Kialakításának esélyét részben az rontja, hogy szembe megy a régiók helyett újból megyékre alapozott közigazgatási rendszerrel, s ezt az adut nyilván kijátsszák Szócskáék ellen a holdingot már működtető – vagy épp kialakító – megyéket képviselő nagyhatalmú fideszes politikusok.

Megvárják mit lép Pesti

Városházi hírek szerint Tarlós István és Pesti Imre kapcsolata nem volt épp feszültség mentes, de a kérdés, amely döntésre vár nyilván nem azon múlik, hogy ki kit kedvel vagy sem. Mivel pénz sem a központi, sem a budapesti kasszában nincs, a kérdés sokkal inkább az, miként lehet a lehető legkisebb ráfordítással oly módon rendbe tenni a főváros – s az ország – egészségügyi rendszerét, hogy az megfelelő minőségben, a biztosítottak megelégedésére legyen képes a betegek ellátására.

A MedicalOnline kérdésére, hogy vajon mi indokolta a négy intézmény "rajtaütésszerű" átadását, az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes, Szentes Tamás nem kívánt válaszolni, magukat megnevezni nem kívánó városházi politikusok pedig azzal hárítottak, hogy megvárják, mit lép Pesti Imre.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink