Esznek, ahogy jut
Mi kerül a szegény ember asztalára? – ennek járt utána néhány baranyai faluban a Népszabadság szerzője.
„Szilvi – Mitrovics Péterné – kenyérsütéssel kezdi a napot. A dél-baranyai Alsószentmártonban szinte valamennyi családban így indul a reggel. Az 1200 lelkes, romák lakta faluban talán ha tíz embernek van „rendes” állása, a többiek közmunkából, segélyből, napszámból jutnak pénzhez. Mindez épphogy elég a mindennapi betevőre, így az errefelé pogácsának – másutt bodagnak – hívott cigánykenyér sütése általános.
A pogácsa olcsóbb, mint bolti testvére, s mivel a rövid dagasztás és kelesztés miatt sűrűbb és telítőbb is annál, a házi sütés havi 4-5 ezer forint megtakarítást jelent egy családnak. Utóbbi kalkulációt már Szilvi osztja meg velem. Az ő kenyerének kilója kijön 120 forintból, a bolti 195-220, a família havi 40 kilót eszik meg a pogácsából – ha bolti kenyeret vennének, 45 fogyna.
Mitrovicsék nyolcan élnek az 1996-ban, főleg szocpolból épített, háromszobás házban: Szilvi meg a párja, két iskolás gyerek és két felnőtt fiú, akik egyikének már van felesége és gyermeke. A családfő közmunkás egy állattartó telepen, a többi felnőttnek csupán a segély biztos. A família 180 ezerből gazdálkodik. Fizetéskor egy helybéli – kétezer forintért – beviszi Mitrovicsékat Siklósra vásárolni. Amikor kitolják a púpozva megrakott kocsijukat a szupermarketből, a vásárlók közül sokan arra gondolnak, de jól megy „egyeseknek”, holott erről szó sincs: azzal, hogy az alapvető élelmiszerekre ilyenkor elköltenek 70 ezer forintot, megspórolnak 15-20 ezret, mivel a helyi üzlet és a mozgóbolt jóval drágább.
Szilviék mindenből a legolcsóbbat veszik. Felvágottból a legkedvezőbb áron kínált párizsit, margarinból azt, aminek fél kilója 340 forint, sajtból meg olyat, aminek az íze nem is emlékeztet a sajtra. Gyümölcsöt novembertől júniusig havonta egyszer-kétszer vesznek, paprikát, paradicsomot, uborkát legfeljebb egyszer. A gyerekeknek minőségi csoki csak fizetésnapon jut, másféle meg hetente. Tejből a másfél százalékost veszik, joghurtra, kefirre nincs igénye a gyerekeknek, a túrós sütit viszont nagyon szeretik – abból havonta egyet sütnek. Szörpből a legolcsóbb kerül az asztalra, az, amiben nincs más, csak cukor, víz és festékanyag. Vitamint sosem vesznek. Húsból – ha csak tehetik – a sertést választják, a kirántott hús a sláger és a pörkölt tésztával. Marhára, halra nem is gondolnak. Gyakorta van bab, lencse és sárgaborsó. Ha két hét után fogytán a pénz, jön a csirkepörkölt far-hátból” – olvasható a nol.hu-n.
