Táplálkozás
Az vagy, amit megeszel
2009. szeptember 13. 12:40
.jpg)
Hogyan befolyásolják a tápanyagok és az élelmiszerek különböző összetevői a gének átíródását, a fehérjék bioszintézisét és az anyagcserét – az ezzel foglalkozó nutrigenomika manapság a táplálkozástudomány legforróbb területe. A cél itt is az egyedi genetikának legmegfelelőbb „környezet”, az egyénre szabott táplálkozás kialakítása, ahogy a farmakogenomika célja is az egyénre szabott gyógyszerezés létrehozása.
Az új évezred tudománya feltérképezi a régi mondás – Az vagy, amit megeszel – molekuláris hátterét, egyre többet tudunk arról, hogyan befolyásolják a táplálék összetevői a gének átíródását, az RNS-ek felépítését és lebontását, illetve a fehérjék szintézisét.
A transzkripcióra jelentősen hatnak az élelmiszerekből felszabaduló zsírsavak, a belőlük létrejövő eikozanoidok (20 szénatomos zsírsavak, a gyulladásos folyamat mediátorai), az ételkészítés során keletkező anyagok, mint a sült hús rákkeltő heterociklusos aminjai, illetve a bélbaktériumok anyagcseretermékei (pl. rövid szénláncú zsírsavak). Sőt azok az anyagok is hatnak a génátíródásra, amelyeknek nincs táplálkozási haszna, mint a fitoösztogének. A bonyolult összefüggésrendszert jelzi, hogy egy komponens lehet protektív az egyik területen, adott időben, és lehet hátrányos egy másiknál – írja Bíró György professzor az Élelmiszervizsgálati Közlemények című folyóiratban. Például a szója fitoösztrogénjei védhetnek az emlőrák ellen különböző életszakaszokban, máskor viszont elősegíthetik a méhrák kialakulását. Az eikozanoidok négy alosztályának (prosztaglandinok, tromboxánok, prosztaciklinek, leukotriének) tagjai is különbözőképpen hathatnak különböző szövetekben.
Az RNS-szintézist és -lebontást befolyásolja többek között a telített zsírsavak aránya, a telítetlen omega6-3-arány, az energiaellátottság, a szelén, a vas, a xenoösztogének (idegen, azaz környezetből származó ösztogének), vagy a növényi szterinek (pl. a kukorica- és szójaolajban). A transzláció és a fehérjék különböző módosítási folyamatai szintén függnek a tápanyagoktól.
A telítetlen omega6 és omega3 zsírsavak közötti helyes arány is a közelmúltban került a táplálkozással foglalkozók figyelmének középpontjába. A zsírsav metil-végét jelölik omegával (a másik a karbonil-vég), és attól függ a számozás, hogy hányadik szénatomon található az első telítetlen kötés, az omega3 zsírsavak esetében például a harmadik és a negyedik szénatom között. A telítetlen kötések helye megszabja a zsírsav tulajdonságait. Az emberi szervezet számára az omega3-as és omega6-os zsírsavak bírnak jelentőséggel, mindkettőből létrejöhetnek a gyulladásos mediátorok, valamint a központi idegrendszeri jelátviteli folyamatokban is részt vesznek, illetve belőlük készülnek az endokannabinoidok. Az omega3-zsírsavak az omega6-osakkal ellentétesen hatnak az inflammáció során: gátolják a gyulladást. Arányuk a táplálékban azért fontos, mert versenyben állnak az átalakító enzimek használatáért, mivel lebontásuk közös úton történik. Az ipari társadalmakban szokásos alacsony omega3-zsírsav-fogyasztás hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához: oki szerepe van a gyulladásos hátterű kórok: a metabolikus szindróma, elhízás, 2-es típusú diabétesz, érelmeszesedés, artritisz, (mell-, vastagbél-, prosztata-) tumor, oszteoporózis, depresszió, krónikus obstruktív tüdőbetegség, asztma kialakulásában. Az omega3-zsírsav-fogyasztás növelése, illetve az ajánlott omega6–omega3-arány (4:1) beállítása hozzájárul ezen betegségek megelőzéséhez, kezeléséhez.
A Magyarországra is jellemző vöröshús-fogyasztás és magas zsírtartalmú étrend 25:1 körüli arányban tartalmazza az omega6 és omega3 zsírsavakat. Őseink nem ehhez szoktak hozzá, a vadászó-gyűjtögető életmód a helyes arányt, a 4:1-et biztosította, a zöldtakarmányon nevelt állatok ma is jobb omega3-forrást jelentenek, mint szemes takarmánnyal etetett társaik. Kiváló omega3-forrás a lenmagolaj (omega6–omega3-arány: 1:3), az olajos halak (lazac, hering, makréla, szardínia), az eper és a brokkoli.
Zajkás Gábor, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság főtitkára azt ajánlja, együk a kisméretű tengeri halakat, így elkerülhetjük a nagyobb termetű halakra jellemző nehézfém-felhalmozódást. Az omega3-zsírsavak terápiás hasznát alátámasztandó Zajkás doktor idézi a The Lancetben az ezredfordulón megjelent Gissi-vizsgálat eredményét: 12 ezer, friss szívinfarktusos beteget napi 1 gramm omega3-zsírsavval kezelve a hirtelen szívhalál 45 százalékkal csökkent. Egyéb kutatások tumorellenes, Alzheimer-, Parkinson-kór-ellenes, depresszió-, atópiás dermatitisz-, figyelemhiányos hiperaktivitás-, illetve autizmus-ellenes hatásról számolnak be. A mediterrán-típusú diéta előnyei is részben annak magas omega3-zsírsav-tartalmából származnak – teszi hozzá a táplálkozástudományi szakember.
A gyulladásos mediátorok hálózata az egyik legbonyolultabb az emberi szervezetben, az eikozanoid zsírsavakból létrejövő másik molekulacsalád tagjai, az endokannabinoidok is részt vesznek benne. A Magyar Idegtudományi Társaság XII. Konferenciáján ismertették az endokannabinoid rendszerrel (EC-R) kapcsolatos legújabb eredményeket. Elhangzott, hogy az EC-R az elmúlt évtizedben egyre több kutatót vonz, aminek kapcsán kiderült: ez a rendszer a szervezet szinte minden alapvető életfunkciójában részt vesz, alapvető szerepet játszik az energia-homeosztázis, a cukor- és lipidanyagcsere szabályozásán kívül az immunrendszer működésében, a fájdalomérzés és az érzelmek szabályozásában, a magzati agy fejlődésében, a kortikogenezisben, az idegsejthálózat és az emlékezet kialakításában. A konferencián utaltak Ludányi Ágnes és munkatársainak a Journal of Neuroscience-ben megjelent elméletére is, miszerint az EC-R alulműködése eredményezi az epilepsziát, míg túlműködése az elhízást. Az EC-R gátlásával azonban, mint a közelmúltban visszavont Acomplia esete is mutatja, nem lehet jól működő fogyókúrás szert kifejleszteni. Ennek oka éppen az, hogy az endokannabinoid rendszer komplex működése miatt annak gátlása sok nem kívánt és nem sejtett mellékhatást eredményez.
A transzkripcióra jelentősen hatnak az élelmiszerekből felszabaduló zsírsavak, a belőlük létrejövő eikozanoidok (20 szénatomos zsírsavak, a gyulladásos folyamat mediátorai), az ételkészítés során keletkező anyagok, mint a sült hús rákkeltő heterociklusos aminjai, illetve a bélbaktériumok anyagcseretermékei (pl. rövid szénláncú zsírsavak). Sőt azok az anyagok is hatnak a génátíródásra, amelyeknek nincs táplálkozási haszna, mint a fitoösztogének. A bonyolult összefüggésrendszert jelzi, hogy egy komponens lehet protektív az egyik területen, adott időben, és lehet hátrányos egy másiknál – írja Bíró György professzor az Élelmiszervizsgálati Közlemények című folyóiratban. Például a szója fitoösztrogénjei védhetnek az emlőrák ellen különböző életszakaszokban, máskor viszont elősegíthetik a méhrák kialakulását. Az eikozanoidok négy alosztályának (prosztaglandinok, tromboxánok, prosztaciklinek, leukotriének) tagjai is különbözőképpen hathatnak különböző szövetekben.
Az RNS-szintézist és -lebontást befolyásolja többek között a telített zsírsavak aránya, a telítetlen omega6-3-arány, az energiaellátottság, a szelén, a vas, a xenoösztogének (idegen, azaz környezetből származó ösztogének), vagy a növényi szterinek (pl. a kukorica- és szójaolajban). A transzláció és a fehérjék különböző módosítási folyamatai szintén függnek a tápanyagoktól.
A telítetlen omega6 és omega3 zsírsavak közötti helyes arány is a közelmúltban került a táplálkozással foglalkozók figyelmének középpontjába. A zsírsav metil-végét jelölik omegával (a másik a karbonil-vég), és attól függ a számozás, hogy hányadik szénatomon található az első telítetlen kötés, az omega3 zsírsavak esetében például a harmadik és a negyedik szénatom között. A telítetlen kötések helye megszabja a zsírsav tulajdonságait. Az emberi szervezet számára az omega3-as és omega6-os zsírsavak bírnak jelentőséggel, mindkettőből létrejöhetnek a gyulladásos mediátorok, valamint a központi idegrendszeri jelátviteli folyamatokban is részt vesznek, illetve belőlük készülnek az endokannabinoidok. Az omega3-zsírsavak az omega6-osakkal ellentétesen hatnak az inflammáció során: gátolják a gyulladást. Arányuk a táplálékban azért fontos, mert versenyben állnak az átalakító enzimek használatáért, mivel lebontásuk közös úton történik. Az ipari társadalmakban szokásos alacsony omega3-zsírsav-fogyasztás hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához: oki szerepe van a gyulladásos hátterű kórok: a metabolikus szindróma, elhízás, 2-es típusú diabétesz, érelmeszesedés, artritisz, (mell-, vastagbél-, prosztata-) tumor, oszteoporózis, depresszió, krónikus obstruktív tüdőbetegség, asztma kialakulásában. Az omega3-zsírsav-fogyasztás növelése, illetve az ajánlott omega6–omega3-arány (4:1) beállítása hozzájárul ezen betegségek megelőzéséhez, kezeléséhez.
A Magyarországra is jellemző vöröshús-fogyasztás és magas zsírtartalmú étrend 25:1 körüli arányban tartalmazza az omega6 és omega3 zsírsavakat. Őseink nem ehhez szoktak hozzá, a vadászó-gyűjtögető életmód a helyes arányt, a 4:1-et biztosította, a zöldtakarmányon nevelt állatok ma is jobb omega3-forrást jelentenek, mint szemes takarmánnyal etetett társaik. Kiváló omega3-forrás a lenmagolaj (omega6–omega3-arány: 1:3), az olajos halak (lazac, hering, makréla, szardínia), az eper és a brokkoli.
Zajkás Gábor, a Magyar Táplálkozástudományi Társaság főtitkára azt ajánlja, együk a kisméretű tengeri halakat, így elkerülhetjük a nagyobb termetű halakra jellemző nehézfém-felhalmozódást. Az omega3-zsírsavak terápiás hasznát alátámasztandó Zajkás doktor idézi a The Lancetben az ezredfordulón megjelent Gissi-vizsgálat eredményét: 12 ezer, friss szívinfarktusos beteget napi 1 gramm omega3-zsírsavval kezelve a hirtelen szívhalál 45 százalékkal csökkent. Egyéb kutatások tumorellenes, Alzheimer-, Parkinson-kór-ellenes, depresszió-, atópiás dermatitisz-, figyelemhiányos hiperaktivitás-, illetve autizmus-ellenes hatásról számolnak be. A mediterrán-típusú diéta előnyei is részben annak magas omega3-zsírsav-tartalmából származnak – teszi hozzá a táplálkozástudományi szakember.
A gyulladásos mediátorok hálózata az egyik legbonyolultabb az emberi szervezetben, az eikozanoid zsírsavakból létrejövő másik molekulacsalád tagjai, az endokannabinoidok is részt vesznek benne. A Magyar Idegtudományi Társaság XII. Konferenciáján ismertették az endokannabinoid rendszerrel (EC-R) kapcsolatos legújabb eredményeket. Elhangzott, hogy az EC-R az elmúlt évtizedben egyre több kutatót vonz, aminek kapcsán kiderült: ez a rendszer a szervezet szinte minden alapvető életfunkciójában részt vesz, alapvető szerepet játszik az energia-homeosztázis, a cukor- és lipidanyagcsere szabályozásán kívül az immunrendszer működésében, a fájdalomérzés és az érzelmek szabályozásában, a magzati agy fejlődésében, a kortikogenezisben, az idegsejthálózat és az emlékezet kialakításában. A konferencián utaltak Ludányi Ágnes és munkatársainak a Journal of Neuroscience-ben megjelent elméletére is, miszerint az EC-R alulműködése eredményezi az epilepsziát, míg túlműködése az elhízást. Az EC-R gátlásával azonban, mint a közelmúltban visszavont Acomplia esete is mutatja, nem lehet jól működő fogyókúrás szert kifejleszteni. Ennek oka éppen az, hogy az endokannabinoid rendszer komplex működése miatt annak gátlása sok nem kívánt és nem sejtett mellékhatást eredményez.
Kazai Anita, Medical Tribune
