Érdemes-e drágább prosztatarák-kezelést alkalmazni?
A legutóbbi évtizedben igen népszerűek lettek a prosztatarák kezelésének újabb módjai, amelyek nemcsak újabbak, de jóval drágábbak is a korábbi terápiáknál – erről számolt be a Journal of Clinical Oncology egyik március 14-i online közleménye.
A kutatók becslése szerint a kevésbé invazív műtét és a legújabb besugárzási módszer az Egyesült Államokban évi 350 milló dollárnyi plusz költséggel jár. A nagy kérdés, hogy érnek-e ennyit. „Nincsenek olyan adatok, amelyek igazolnák, hogy ezekkel több életet lehet megmenteni” – mondta a Reutersnek dr. Paul Nguyen, a Dana Farber Rák Intézet dolgozója, a vizsgálat vezetője.
Dr. Nguyen és munkatársai – akiknek vizsgálatát a Honvédelmi Minisztérium és a Harvard Egyetem orvoskara finanszírozta – azt elemezték, hogy 2002 és 2005 között hogyan alakultak a prosztatarák kezelések típusai és költségei. Negyvenötezer olyan személy adatait tekintették át, akiknek terápiáját a Medicare, a 65 éven felüliek egészségügyi ellátását fedező szövetségi biztosító fizette.
2002-ben a műtéten átesett személyeknek csak mintegy 1 százalékát kezelték minimálisan invazív beavatkozással, amikor a sebész több kis metszésen át éri el a prosztatát, nem egyetlen vágással. 2005-re 28 százalékra nőtt az ilyen operációk aránya. A kutatók elemzése szerint a minimálisan invazív műtét pár száz dollárral kerül többe, mint a hagyományos.
Még drámaibb volt a változás a radiológiai kezelés területén. 2002-ben a személyek 28 százaléka részesült intenzitásmodulált besugárzásban, amely egy új, és a feltételezések szerint pontosabb eljárás, mint a konvencionális radiológiai terápiák. Három évvel később már 81 százalékos volt ennek a kezelésnek az aránya. A kutatók becslése szerint az intenzitásmodulált besugárzás 11 000 dollárral többe kerül, mint egy másik, szintén népszerű technika, a 3D konformális besugárzás.
Ezek a számok azonban nem tükrözik teljesen pontosan a helyzetet, mint arra dr. Nguyen felhívta a figyelmet. Egyrészt alulbecsülhetik a költségeket, mivel a vizsgálat nem vette számításba, hogy új eszközöket kell beszerezni és az ellátóknak meg kell tanulniuk a kezelés módszerét. Másrészt viszont hosszú távon túl is becsülhetik a ráfordításokat akkor, ha az új kezelések eredményeként csökken a kórházban töltött napok száma és/vagy kisebbek a más szöveteket érő károsodások. Az újabb radiológiai kezelés például egyes vizsgálatok szerint kisebb mértékben érinti a végbelet.
Dr. Andre Konski, aki a Wayne Állami Egyetem orvoskarán az onkológiai radiológiai osztály vezetője, azt mondta, hogy feltétlenül ki kell deríteni, hogy a drágább kezelések megérik-e az árukat. „Nincsenek korlátlan forrásaink olyan drága kezelésekre, amelyeknek legfeljebb csak marginális hasznuk van” – jelentette ki.