2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

Az autonóm funkciók preklinikai és klinikai vizsgálata embereknél

Az autonóm diszfunkció az életmód megváltoztatásával (elsősorban fizikai aktivitással) vagy eszközös beavatkozásokkal módosítható vagy visszájára fordítható. Az állapot felmérésének módszerei széles határok között változhatnak, kezdve a szívfrekvencia egyszerű mérésétől a komplexebb és invazívabb technikákig, mint amilyen például a mikroneurográfia vagy a noradrenalin spillover.

hirdetés

Az autonóm diszfunkció számos gyakori megbetegedés, például a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a szívelégtelenség jellemzője. A diszfunkció mértéke oki korrelációt mutat a felsorolt kórképek morbiditásával és mortalitásával. Az autonóm diszfunkció az életmód megváltoztatásával (elsősorban fizikai aktivitással) vagy eszközös beavatkozásokkal módosítható vagy visszájára fordítható. Az állapot felmérésének módszerei széles határok között változhatnak, kezdve a szívfrekvencia egyszerű mérésétől a komplexebb és invazívabb technikákig, mint amilyen például a mikroneurográfia vagy a noradrenalin spillover. Az invazívabb módszerek általában csak speciális kutatólaboratóriumokban állnak rendelkezésre, míg a klinikai gyakorlatban többnyire nem elérhetők.

 

Szívfrekvencia

A szívfrekvencia mérése az autonóm funkció felmérésének legegyszerűbb, pontos és egyértelmű módja, mely nagy populációkban vagy epidemiológiai vizsgálatokban történő végzésre is alkalmas. Populáció szintjén általánosságban az mondható, hogy a nyugalmi szívfrekvencia magasabb morbiditással és mortalitással társul mind nem válogatott populációkban, mind pedig valamely alapbetegségben szenvedők körében. Ezen túlmenően, a hosszabb időn át követett személyek csoportjában a nyugalmi szívfrekvencia emelkedése az ischaemiás szívbetegség okozta, illetve a bármely okból bekövetkező halálozás fokozott kockázatát vonja maga után. Ráadásul fokozott mortalitást vetít előre az is, ha fizikai terhelést követően lassan áll helyre a szívfrekvencia.

Nagy dózisú béta-adrenerg blokkolók alkalmazásával csak kismértékben (5-10/perc értékkel) csökkenthető a nyugalmi szívfrekvencia, miközben a muszkarinreceptorok atropinnal történő blokádja sokkal nagyobb mértékben növeli meg a nyugalmi szívfrekvenciát. A fenti megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a nyugalmi szívfrekvenciát tipikusan a vagus-tónus határozza meg, és a vagus-tónus csökkenésének patofiziológiai jelentősége lehet, mivel normális körülmények között mérsékelheti az életveszélyes szívritmuszavarok rizikóját.

 

A szívfrekvencia variabilitása

A szívfrekvenciához hasonlóan a szívfrekvencia variabilitása is szoros összefüggést mutat a morbiditással és mortalitással. A variabilitás kiindulási értékének csökkenése vagy a variabilitás eltűnése rossz kimeneteleket vetít előre mind a kardiovaszkuláris eredetű, mind a bármely okból bekövetkező  halálozás szempontjából. Megfelelő fizikai aktivitással megelőzhető a szívfrekvencia variabilitásának életkorral összefüggő csökkenése. Fontos megjegyezni, hogy muszkarinantagonisták kis dózisával paradox vagotóniás hatások válthatók ki, mely ugyancsak helyreállítja a vagus-tónust például szívelégtelenségben, ám jelenleg az ilyenfajta kezelés klinikai eredményeiről nem áll rendelkezésre nagy randomizált vizsgálatok tapasztalatai és a kisebb vizsgálatok adatai pedig korlátozottak és ellentmondásosak.

Akárhogyan is van, a szívfrekvencia variabilitása nagyban tükrözi a vagus-tónus változásait. A szívfrekvencia variabilitása korrelációt mutat számos kórállapot kimenetelével, függetlenül a háttérben meghúzódó mechanizmusoktól.

 

Plazma katekolamin koncentráció

A plazma katekolaminszintjeinek mérése viszonylag egyszerű módszer, és a katekolaminok koncentrációja korrelációt mutatott számos kórkép  kimenetelével. Ennek talán leginkább szembetűnő példája a plazma-katekolaminok (különösen a noradrenalin) és a pangásos szívelégtelenség kimeneteleinek összefüggése: a magasabb noradrenalinszint a szívelégtelenség kimenetelének rosszabbodásával társult, ami megerősítette az igen hatékony béta-blokkoló szerek alkalmazásának fontosságát szívelégtelenség eseteiben. Fontos megjegyezni, hogy a fizikai aktivitás fokozására épülő beavatkozások hasznosnak tűnnek az úgynevezett neurohumorális aktiváció csökkentésében pangásos szívelégtelenség kapcsán.

A plazma noradrenaliszintjének az autonóm funkció megítélése céljából történő mérése vonatkozásában az jelenti a legjelentősebb korlátozó tényezőt, hogy a kapott érték csak egy pillanatképet nyújt az aktivitásról (még sorozatos mérések esetében is). Ráadásul a plazmában meghatározott értékek a neurális release, a neurális reuptake és a clearance egyéb formáinak nettó egyensúlyát tükrözik. Például bizonyos körülmények között (többek között akut hipoxiában) a szimpatikus neurális aktivitás egyértelműen fokozódhat, miközben a plazma noradrenalinszintje csak korlátozottan emelkedik.

 

Noradrenalin spillover

Radioaktív jelölést alkalmazó technikákkal lehetőség van a teljes testre, illetve egy adott szerv (például a vesék) vérellátásának felmérésére. A módszer hátránya, hogy invazív, és több katéter bevezetését igényli a keringés bizonyos pontjain. Ezen túlmenően a radioaktív anyag alkalmazása logisztikai és szabályozási nehézségeket is felvet. Ennek ellenére jelenleg ennek a  technikának nincs versenytársuk vagy alternatívájuk az olyan régiók regionális szimpatikus aktivitásának meghatározásában, melyek a direkt neurális feltérképezés számára nem elérhetőek.

 

Mikroneurográfia

Emberek esetében lehetőség van az izmokat és a bőrt ellátó perifériás idegek szimpatikus neurális aktivitásának mérésére mikroelektródák segítségével. A leggyakoribb mérési pont a nervus peroneus a lábszár oldalsó részén, a térd közelében.

 

Összefoglalás és perspektívák

Az autonóm funkciók változása sokrétű összefüggést mutat a kardiovaszkuláris és az összegzett halálozás arányával embereknél. Az autonóm funkciók mérésére többféle technika áll rendelkezésre, melyeknek mind megvannak a maga erősségeik és gyengéik, melyeket az eredmények értékelésekor figyelembe kell venni.

 

Forrás: Joyner MJ, et al. Preclinical and clinical evaluation of autonomic function in humans. J Physiol. 2016;594.14:4009−4013.

 

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!