hirdetés
2021. július. 30., péntek - Judit, Xénia.

Anyagcsere és a testsúly: metabolikusan kóros normális testsúlyú vagy metabolikusan egészséges elhízott betegek

A testsúly és/vagy derékkörfogat mégoly kismértékű javulása is kedvezően befolyásolja a kardiometabolikus kockázat markereit.

hirdetés

Az elhízást leggyakrabban 30 kg/m2/*/ feletti testtömegindexként (BMI, body mass index) definiálják, melyen belül megkülönböztetnek I. osztályt (BMI >30 kg/m2), II. osztályt (BMI ≥35 kg/m2) és III. osztályt (BMI ≥40 kg/m2), melyek közül az utóbbi tekintik súlyos fokú elhízásnak. Bár a klinikai gyakorlatban leginkább ez a klasszifikáció terjedt el, a beosztásnak ismeretesek a korlátai, például a nagy izom/zsír arányt mutató, illetve az ázsiai származású személyek esetében. Az obezitás alternatív definíciói olyan adatokat vesznek figyelembe, mint például a derékkörfogat, a csípő−derék arány vagy a testzsír százalékos aránya.

Az elhízás BMI-kritériumainak alkalmazásával világszerte 600 millió ember minősül elhízottnak. Az elhízáshoz társuló mortalitást és költségeket tovább növelik a kardiovaszkuláris betegségek, illetve a másodlagos malignitások. Ezek a rosszabb metabolikus profilra vezethetők vissza, mely magában foglalja a csökkent glükóztolerancia/2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), dyslipidaemia, hipertónia és szisztémás gyulladás különböző kombinációit.

A hagyományos vélekedés alapján az elhízás elsődleges veszélye az egyidejűleg fennálló metabolikus és kardiovaszkuláris kockázatban rejlik. Az elmúlt években azonban egyre több adat halmozódott fel arra vonatkozóan, hogy az érintettek egy része nem felel meg a tradicionális fenotípusnak. Ehelyett megkülönböztethetők a metabolikusan egészséges elhízott (MHO, metabolically healthy obese) és a metabolikusan kóros normális testsúlyú (MUHNW, metabolically unhealthy normal weight) személyek.

Jelenleg – a sebészeti beavatkozásokhoz szükséges határértékeken túl – az elhízással kapcsolatos irányelvek nem tesznek különbséget az obezitás egyes altípusainak terápiája között, noha nincsenek bizonyítékok arra, hogy a II. osztályba sorolt egyszerű obezitáshoz fokozott mortalitás társulna. Egyes adatok szerint az I. osztályba sorolt elhízásban kisebb a bármely okból bekövetkező halálozás, mint a normális testsúlyú személyek körében. Ezen túlmenően a jelenleg érvényben lévő irányelvek nem individualizálják a MHO vagy a metabolikusan kóros/kórosan elhízott (MUHO/MAO, metabolically unhealthy/abnormal obese) betegek kezelését.

 

Metabolikusan egészséges elhízott (MHO) betegek

1982-ben azonosították a betegek azon alcsoportját, melyben az elhízás klasszikus BMI-kritériumainak teljesülése ellenére nem áll fenn fokozott kockázatú metabolikus profil. Ezeket a személyeket tekintjük „metabolikusan egészséges obez” (MHO) betegeknek. Nagy vonalakban, e csoportban hiányoznak az olyan metabolikus zavarok, mint például az inzulinrezisztencia, a T2DM, a dyslipidaemia és a magas vérnyomás, noha a BMI meghaladja a 30 kg/m2 értéket. További zavart okoz az inzulinrezisztencia különböző definícióinak bevezetése, melyek érinthetik az éhomi vércukorszintet (FPG, fasting plasma glucose), a hemoglobin A1c- (HbA1c) koncentrációt és/vagy a homeosztázis modell értékelését (HOMA). Egy vizsgálatban például kimutatták, hogy az esetek több mint 30%-ában helytelen a csökkent glükóztolerancia/T2DM diagnózisa, amennyiben az éhomi vércukorszintet tekintik elsődleges kritériumnak.

 

Metabolikusan kóros normális testsúly (MUHNW/metabolikusan obez normális testsúly (MONW)

A metabolikusan egészséges elhízott személyekkel szemben van a betegeknek egy olyan alcsoportja, akiknek testsúlya „normálisnak/egészségesnek” tekinthető, ugyanakkor metabolikus/kardiovaszkuláris kockázatuk fokozott. E betegeket azonban még nehezebb azonosítani vagy karakterizálni, mint a korábban említett csoportot. Ruderman 1980-ban nyilvánosságra hozott első leírása szerint e betegek hyperinsulinaemiásak, inzulinrezisztensek, hypertrigliceridaemiásak, és fokozott hajlam áll fenn náluk T2DM és coronariabetegség kialakulására. Nagy vonalakban, e betegek BMI értéke nem éri el a 25 kg/m2-t, ugyanakkor gyakrabban társulnak metabolikus eltérések, többek között a hasi zsírszövet kóros eloszlása és magas vérnyomás.

Az elkövetkező években még nagyobb jelentőséget nyer az, hogy konzisztens kritériumokat állítsunk fel e metabolikus kórállapotok/testi fenotípusok elkülönítésére.

 

Prevalencia

A MHO definíciója nem egységes, ennél fogva e fenotípusok becsült prevalenciája is széles tartományban szóródik. Egy 2010-es elemzés szerint a MHO prevalenciája 3,3% és 32,1% közé esik férfiak, illetve 12,2% és 57,5% közé nők esetében. Egy másik tanulmány szerzői 53,7%-ban adták meg a MHO prevalenciáját túlsúlyos felnőttek csoportjában. A közelmúltban Rey-Lopez és munkatársai 27 prospektív vizsgálat adatait elemezve azt találták, hogy a prevalencia – az alkalmazott klasszifikációs rendszertől függően – 6% és 75% között szóródik.

Standardizált definíció hiányában azonban a MUHNW fenotípus tényleges prevalenciáját nem könnyű meghatározni. Két vagy több metabolikus eltérést használva kritériumként, Wildman és munkatársai a NHANES 1999 és 2004 közötti adatai alapján azt találták, hogy a normális testsúlyú felnőttek 23,5%-a metabolikusan kóros. Vannak adatok arra nézve, hogy az etnikai hovatartozás befolyásolja a MUHNW előfordulási esélyét, mivel bizonyos etnikai csoportokban a centrális adipozitás prevalenciája annak ellenére magas, hogy az összegzett BMI alacsony. Az afroamerikaiak és a spanyol ajkú amerikaiak körében a legnagyobb az összegzett prevalenciája annak, hogy zsírmentes testtömeg mellett diabétesz áll fenn, azaz magas a MUHNW összegzett aránya.

 

Kezelések és beavatkozások

A MHO-hoz vezető, illetve annak kockázatát befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos ellentmondások dacára korlátozottan ugyan, de rendelkezünk adatokkal a MHO eseteiben megfelelő hosszú távú kezelésekre és beavatkozásokra vonatkozóan. Egy vizsgálatban az ezzel kapcsolatos vizsgálatok adatait dolgozták fel, melyek többsége a testmozgásra és az életmód megváltoztatására fókuszált. Egy vizsgálatban például 6 hónapos intenzív testedzési program hatására a metabolikus profil szignifikáns változását tapasztalták metabolikusan egészséges túlsúlyos vagy elhízott posztmenopauzális nők esetében. Egy másik szerző a testsúlycsökkentést célzó beavatkozások közé a testmozgás mellé bevette a diétát is, melynek eredményeként MHO férfiaknál és nőknél, valamint MAO betegeknél az antropometriai paraméterek általános javulását sikerült elérni, míg a MHO betegeknél az inzulinszenzitivitás/éhomi inzulinszint javulását tudták elkönyvelni kardiometabolikus javulásként. A vizsgálatok azt jelzik, hogy a testmozgás és az életmód megváltoztatása a hosszú távú inzulinszenzitivitás szempontjából terápiás hatású lehet MHO eseteiben, ám az egymásnak ellentmondó adatok birtokában a jövőben nagyobb vizsgálatok szükségesek a kérdés tisztázására.

MUHNW fenotípus esetén nem ismeretes specifikus kezelés, ezért e csoportban a metabolikusan kóros obez betegek esetében alkalmazott beavatkozásokra kerül sor az életmód megváltoztatásával és a fizikai aktivitás fokozásával, melyek mellett a metabolikus zavaroknak megfelelő gyógyszeres terápiára is sor kerül.

Úgy tűnik, hogy a testsúly és/vagy derékkörfogat mégoly kismértékű javulása is kedvezően befolyásolja a kardiometabolikus kockázat markereit.

 

Forrás: Mathew A, et al. Metabolic health and weight: Understanding metabolically unhealthy normal weight or metabolically healthy obese patients. Metabolism Clin Experiment. 2016;65:73−80.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Az Alkotmánybíróság óvatoskodva döntött: a kuruzslótörvény velünk marad, de nem lehet alkalmazni, mert alaptörvény-ellenes.

Mindenkinek jár az emberhez méltó élet. Ezért küzd a fővárosban hat bátor nő, akik sorstársaik helyett is harcolnak súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekeikért, és saját magukért.