Amit eddig nem mondtak el NEKED: kiterítik a lapokat a betegellátás valóságáról

Legyen bátorságunk megváltoztatni azt, ami nem jól működik! – fogalmazott a VIII. Betegbiztonsági Világnapi Konferenciát megnyitó előadásában Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, kiállva a gyökeres szemlélet- és a rendszerszintű kultúraváltás mellett, amelynek kiindulópontja, hogy a biztonságos ellátás alapja nem a hibák elhallgatása, hanem azok nyílt vállalása és az azokból való tanulás.

A magas ellátási színvonal nem azt jelenti, hogy soha nincs hiba – hangsúlyozta a miniszter a csütörtöki, budapesti rendezvényen, hozzátéve azt is, hogy a tragédiák és a nem kívánatos események (NKE) eredője jellemzően nem a szakmai tudás hiánya, hanem az olyan emberi tényezők, mint a stresszhelyzetben beszűkülő figyelem, a már nyilvánvalóan nem működő megoldásokhoz való ragaszkodás, a fáradtság, a kommunikációs fennakadások vagy az, ha a hierarchia miatt egy fiatalabb kolléga vagy nővér nem mer megszólalni, amikor veszélyt észlel.

Én hiszek abban, hogy Magyarországon is elkezd tanulni, elkezd élni, elkezd pulzálni a rendszer. Osszák meg az adatokat! –  kérte a miniszter, aki szerint az önálló minisztériumi és szakmai irányítás jelenlétével most egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy a büntető légkör helyett egy támogató, tanuló szervezeti kultúrára épüljön. Ezért a mentők kiérkezési ideje és a kórházi fertőzések adatainak közzététele után a következő meghatározó lépésként a nem kívánt betegbiztonsági események is nyilvánosak lesznek, intézményi bontásban.

Ne hazudjunk hibátlanságot!

Az úgynevezett never event esetek – a megelőzhető, súlyos hibák, mint a rossz oldalon végzett beavatkozás vagy a bent felejtett idegen test – transzparens bemutatása fontos társadalmi üzenetet hordoz. Amihez nem nyúlink hozzá, azt nehéz javítani, amit elérünk, azt hitelesíteni kell, és amiről nem beszélünk nyíltan, abból sem a rendszer sem a társadalom nem fog tanulni.

A transzparencia nem kommunikációs fogás, hanem a minőségfejlesztés eszköze – szögezte le a tárcavezető, és hasonlóan fontosnak nevezte a near miss (majdnem-események) helyzeteket is. „Ha okosak vagyunk, ezekből tanulunk a legtöbbet, még a tragédia bekövetkezte előtt” – mondta.

A cél nem az, hogy hibátlanságot hazudjunk, hanem az, hogy a magyar egészségügy folyamatosan tanuljon a saját és mások tapasztalataiból, és ezáltal minden évben kevesebb tragédia történjen – zárta előadását Hegedűs Zsolt.

Nem kalapács lesz az EMH

A tanulás és a fejlesztés lesz a legfontosabb az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóságnál (EMH), nem az, hogy a kalapácsként lesújtsanak mindenkire – jelentette ki Nemes Balázs, az EMH vezetői posztjának várományosa, alátámasztva, hogy az ágazatvezetés célja nem a büntetés, hanem a feltételrendszer biztosítása és a rendszerszintű tanulás elősegítése. A transzplantációs sebész, aki jelenleg miniszteri biztosként készíti elő a független intézmény szervezeti felépítését, hangsúlyozta azt is, hogy a hatóság működését nem az elvégzett ellenőrzések száma, hanem a betegellátás biztonságának tényleges növekedése fogja minősíteni, és ezt belső auditokkal is mérni fogják.

A független, szektorsemleges szervezet létrehozása, amely az állami, magán-, egyházi és honvédelmi ellátásban egyaránt felügyeli a biztonságot, az ágazati program kulcseleme.

Az EMH ellenőrzéseinek valójában azt is meg kell állapítania, hogy megvan-e a megfelelő feltételrendszere annak, hogy biztonságosan láthassuk el a betegeket – mutatott rá a miniszteri biztos, hangsúlyozva, hogy az EMH nem foglalkozik szakpolitikával vagy finanszírozással. Az értékelések öt közérthető alapelv köré épülnek majd:

• betegbiztonság,
• eredményesség és hatékonyság,
• betegközpontúság és méltóság,
• a kezeléshez való hozzáférés,
• az intézményi vezetés minősége.

Az auditorok felkészítése mellett alapvető elvárás a szakterületi kompetencia megőrzése. A gyermekgyógyászatot gyermekgyógyász, traumatológiát traumatológus fog vizsgálni – számolt be terveiről Nemes Balázs, aki szerint ugyancsak meghatározó változás, hogy az EMH leendő feladatai közé – a miniszter kifejezett kérésére – integrálták az egyedi betegpanaszok kezelését is. Ezek a jelzések most szétszóródnak a rendszerben, a cél viszont egyetlen közös belépési pont és csatorna kialakítása.

Szigorúan, külön szereplőkkel, adminisztrációval és hozzáférésekkel kell elválasztani egymástól a tanulási és a hatósági utat annak érdekében, hogy a dolgozók merjenek őszinték lenni, hiszen az emberi tévedésekből és a majdnem-eseményekből így lemondás nélkül lehet levonni a tanulságokat – mutatott rá a miniszteri biztos a brit CQC (Care Quality Commission) mintájára épülő elvekre és a Just Culture (igazságos kultúra) fontosságára.

Tabudöntő protokollal lép fel a hibák elfedése ellen az OKFŐ

Vadásznunk kell a hibákra! – fogalmazott előadásában Tótth Árpád országos kórházfőigazgató. A szervezet élére az ágazati megújulás jegyében érkező vezető határozott üzenettel érkezett, szerinte ugyanis a betegbiztonság nem kampányfeladat, hanem a mindennapi irányítás, tervezés és klinikai gyakorlat alapvető mércéje, amely elkötelezett vezetést és nyílt, transzparens működést követel.

A szemléletváltás már a gyakorlatban is megkezdődött, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) július 1-jével kezdeményezte a NEVES NEKED protokollrendszer bevezetését az összes kórházban. Az elkerült vagy bekövetkezett NKE-ket a főigazgatóság ezentúl pilotként, a NEKED szempontrendszere szerint követi, riportáltatja és elemzi.

Az OKFŐ nem megbüntetni akarja az intézményeket, hanem szakmai támogatást nyújt a gyökérokok feltárásához és a javítási tervek kidolgozásához, hogy a tanulságokból mindenki tanulhasson – emelte ki Tótth Árpád.

A NEVES NEKED – amely a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja és a NEVES Egyesület évtizedes szakmai alapjaira épül – éppen ahhoz ad egyértelmű útmutatót a kórházaknak, hogy mit, mikor, ki és hogyan kommunikáljon a súlyos kimenetelű NKE-k után. A protokoll szakít a hallgatás és az elfedés reflexes gyakorlatával, és strukturált mederbe tereli a beteg és a hozzátartozók őszinte, együttérző tájékoztatását, az esetek transzparens feltárását, valamint az egészségügyi személyzet mentális támogatását.

Meghatározó betegbiztonsági mutatók

Az NKE-k 80-90 százaléka nem egyéni mulasztásra, hanem rendszerszintű hibákra vezethető vissza. Ezért elengedhetetlen a pszichológiai biztonság megteremtése a munkahelyeken – folytatta Tótth Árpád, aki szerint olyan légkörre van szükség, ahol a dolgozóknak nem kell rettegniük a büntetéstől vagy a megszégyenüléstől, ha kockázatot észlelnek, vagy jelzik a hibát.

A hibák felszínre hozása nem szégyen, hanem a fejlődés egyetlen útja, a vezetők elköteleződése nélkül azonban nincs betegbiztonság – mutatott rá az OKFŐ vezetője, hozzátéve, hogy a jövőben az intézményi menedzsmentek teljesítményértékelésének is szerves részét kell képeznie a betegbiztonsági mutatók alakulásának.

Az adatalapú döntéshozatal, a betegek és hozzátartozók visszajelzéseinek szisztematikus beépítése, valamint a jó gyakorlatok országos megosztása jelenti a fejlődés zálogát. Tótth Árpád az OKFŐ nevében partnerséget és nyílt együttműködést kért a szakmától, hangsúlyozva: a cél egy olyan biztonsági kultúra meghonosítása, amelyben a hibákból való tanulás a mindennapi munka természetes részévé válik.

Töredezett betegutak, hiányzó adatok

Ne kerüljön a beteg abba a helyzetbe, hogy azért nem megy el többet a laborvizsgálatra, mert öt orvos öt különböző vizsgálatot öt külön napra rendel meg számára – mutatott rá a betegbiztonságot leginkább veszélyeztető töredezett betegutak problematikájára Belicza Éva, az SE Betegbiztonsági Tanszékének alapítója, a NEVES Egyesület elnöke.

A 65 év felettiek aránya az EU-ban 2050-re eléri a 29 százalékot, ami a halmozott krónikus betegségek terjedésével óriási nyomást helyez az ellátórendszerekre, a biztonságos ellátást a töredezett betegutak mellett az információáramlás hiánya és a dolgozók túlterheltsége is veszélyezteti. Bár az OECD szerint a szövődmények megelőzése betegenként több mint 4000 eurós megtakarítást jelentene, a hazai helyzet pontos nemzetközi összehasonlítása nehézkes, mivel Magyarország jelenleg nem szolgáltat szisztematikusan adatokat az OECD-nek.

Ennek híján proxy-mutatók alapján állapítják meg, hogy a legrosszabb teljesítményt nyújtó uniós csoportba tartozunk, hiszen például a mammográfiás szűréseken való részvétel folyamatosan csökken, egy négyéves hazai kutatás szerint pedig a diagnosztizált cukorbetegek mindössze 7,5 százalékánál végezték el az előírt éves laborvizsgálatokat legalább a megelőző három évben.

A rendszerszintű biztonság megteremtéséhez elengedhetetlen a szisztematikus adatszolgáltatás elindítása, a koordinált betegút-szervezés, a finanszírozási ösztönzők beépítése, valamint a betegek visszajelzéseit mérő nemzetközi rendszerekhez (PREM és PROM) való csatlakozás – szögezte le Belicza Éva, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a szakma nem jól dolgozik – sőt, lehet, hogy kiválóan dolgozik –, de nem attól gyógyul meg a beteg, hogy a kórházban végrehajtottak egy sikeres műtétet, hanem a teljes betegellátási folyamattól.

Pilottapasztalatoktól az orvosképzésig

Az ellátási szinteken átívelő kötegelt finanszírozási modellekkel és a gondozási folyamatok jobb szervezésével – a ráfordítások növelése nélkül is – érdemben javítható a betegellátás minősége és a betegbiztonság – támasztotta alá Belicza Éva szavait előadásában Szigeti Szabolcs, az SE EKK Egészségpolitikai Tanszékének oktatója. Az elmúlt években lefutott pilotok (TBC, COPD) példáján bemutatta, hogy a gondozás-fókuszú szemlélet és a betegek szorosabb nyomon követése a kórházi tartózkodások csökkenésével és jelentősen jobb terápiás együttműködéssel jár.

Míg Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora azt hangsúlyozta, hogy a betegbiztonság alapja a folyamatos és gyakorlatorientált oktatás, a biztonsági szemléletet pedig már a graduális orvosképzésben el kell ültetni, posztgraduális szinten pedig tovább mélyíteni, Szabó Attila klinikai rektorhelyettes a megelőzést és a komplex fejlesztéseket emelte ki. Mint fogalmazott, a betegbiztonság az infrastruktúra, a betegutak és a szakmai tudás folyamatos csiszolása mellett a betegek és családjaik partnerként való bevonásán és a hatékony kommunikáción múlik.

Közel két évtizede épül Magyarországon az a betegbiztonsági tudás és módszertan, amely most minden korábbinál közelebb kerülhet ahhoz, hogy ne a szakmai műhelyek ügye, hanem az egészségügyi rendszer működésének része legyen. Ha a most bejelentett lépésekből valóban napi gyakorlat válik, Belicza Éva és munkatársai hosszú éveken át épített szakmai missziója végre nem újabb ígéret marad, hanem a betegellátás meghatározó eleme lehet.

Fotók: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem