Állatasszisztált terápiák: a kutya és a ló terápiás szerepe

Az emberiség történetét végig meghatározta az állatokhoz fűződő szoros kapcsolat, amely mind a mai napig tart – az emberek túlnyomó többsége ma is szoros, mindennapi életközelségben él állatokkal. A legtöbb közösségben ennek természetesen elsősorban gazdasági jelentősége van, mégis, a kedvtelésből (is) tartott állatok is mindig részei voltak a szigorúan haszonelvű állattartó közösségeknek. Különösen két faj esetében az állattartás legfőbb szempontja az állattal való közös munkavégzés volt, ami szükségessé tette az ember és az állat közötti kapcsolatot és kommunikációt. E két faj – a kutya és a ló – esetében a továbbtenyésztés legfontosabb szempontja az emberekkel való együttműködési készség volt.

A mai kutyák és lovak tehát több százezer év alatt az emberrel való minél szorosabb együttműködés mentén szelektálódtak – emiatt nem véletlen, hogy ez a két faj a leginkább alkalmas terápiás használatra (is). Ezzel egy időben ez a szoros kapcsolat azt is jelentette, hogy az állatok feltehetően már nagyon korán érzelmi igényeket is kiszolgáltak – nem véletlen, hogy a nagyvárosi családok mintegy 50%-a is tart társállatokat. A nagyvárosi házikedvenc-tartás általában teherrel jár, gazdasági haszna pedig nincsen – szinte kizárólag pszichológiai igényeket szolgál. Ezek a pszichológiai igények jelennek meg a filmekben, kultúrtermékekben, reklámokban az állatok bemutatásakor is – úgy látszik, az állatok virtuális jelenléte is nélkülözhetetlen az emberek számára.

Az ember és állat közötti kapcsolat tehát még a modern városi életben is mindennapi, és jelentős pszichológiai töltése van – kézenfekvő tehát a kérdés, hogy miért is ne használjuk ki ezt az intenzív kapcsolatot terápiás célokra?

Az állatasszisztált terápiák egyre népszerűbbek, a bulvársajtót olvasva is találkozhatunk „gyógyító lovakkal” vagy egyéb állatokkal. Sokan hallottak már történeteket arról, hogyan hatott jótékonyan egy állat jelenléte a súlyosan beteg ember életében. És tényleg, az állatasszisztált terápiák (a továbbiakban AAT-nak rövidítjük) esetében valóban igaz az a közhely, hogy ezzel már az ókori görögök (sőt személyesen Hippokratész) is foglalkoztak. Az alábbiakban elsősorban a pszichológiai AAT lehetséges hatótényezőit tekintjük át.

Az AAT-t fontos megkülönböztetni az állatasszisztált aktivitástól (AAA), amely állatok jelenlétét és állatokkal való kapcsolatot jelent a gyógyítási folyamat kapcsán. Állatasszisztált aktivitás például a sebesült katonák gyógyulása farmokon, állatok jótékony jelenléte a gyermekosztályokon és így tovább. Az állat jelen van a helyzetben, a betegek többé-kevésbé aktívan foglalkoznak is vele, de az állat jelenlétére és viselkedésére épített, specifikus állapotfelmérés és/vagy diagnózis alapján megtervezett, specifikusan képzett szakember által kivitelezett orvosi/pszichológiai beavatkozás nem történik – ezek ugyanis már az AAT kritériumai, vagyis ez utóbbi esetekben AAT-ről beszélünk (1, 2).

AAT-t általában három területen használnak: mozgásfejlesztés és rehabilitáció, gyógypedagógiai fejlesztés, valamint pszichológiai problémák vagy mentális zavarok kezelése során. A területek természetesen átfedésben vannak, hiszen egy jól kivitelezett AAT-alapú mozgásrehabilitációnak komoly pszichológiai nyeresége (is) van a kliensek esetében.

Ebben az összefoglalóban azokat az elsősorban pszichológiai hatótényezőket mutatjuk be, amelyek az állatok bevonásával történő pszichológiai, pszichoterápiás munka alapjait képezik.

A terápiás állatok egyszerre többféle „minőségben” vannak jelen egy terápiás helyzetben, és számos olyan szerepet tudnak betölteni, melyek a pszichoterápiás folyamatban jól kihasználhatók. Önálló akarattal és saját kommunikációs rendszerrel rendelkeznek – ennek számos olyan következménye van, amelyek miatt az AAT lényegesen különbözik más terápiás helyzetektől. Az egyik legfontosabb következmény, hogy a terapeuta-kliens kétoldalú kapcsolatát egy terapeuta-kliens-terápiás állat hármas kapcsolata váltja fel. Mint látni fogjuk, az áttételi és viszontáttételi reakciók is megosztottá válnak, aminek számos előnye lehet, ha azokat a terapeuta képes tudatosan használni. Ugyanakkor a helyzet számos csapdát is rejt, ha a terapeuta nem rendelkezik megfelelő pszichoterápiás kompetenciákkal.

Élményalapú vs. interpretációalapú terápiás helyzet

A „hagyományos” egyéni pszichoterápiás helyzet legnagyobb részében a kliens által hozott helyzetekkel, gondolatokkal dolgozunk – a kliens mesél a vele történtekről, saját gondolkodásának megfelelően interpretálja azokat, de maga a helyzet nem a terápiás térben történik meg. Ezzel szemben az AAT esetében az idő legnagyobb részében a helyzetben frissen megjelenő élményekkel és viselkedéselemekkel dolgozunk. A kliens „helyben” éli át ezeket az élményeket, az interpretációk kialakulása is a terápiás helyzetben történik, a terapeuta szeme előtt – így például megjelenésük pillanatában, „élőben” tudunk dolgozni (pl. egy kognitív viselkedésterápia keretében) a helyzetben megjelenő automatikus gondolatokkal vagy kognitív torzításokkal. Az AAT a szó legszorosabb értelmében „itt és most” terápia, amely sok cselekvő elemet is tartalmaz, és nagyon erősen dolgozik a frissen megjelenő élményekkel. Ez pedig a betegek két csoportjánál különösen hasznos: 1) az élményeiket, gondolataikat szavakban nehezen kifejező kliensek, illetve 2) az eseményeket „túlgondoló”, intellektualizáló, „túl jól” verbalizáló kliensek esetén. Utóbbiak hajlamosak az élményeikhez kapcsolódó érzelmek gyors eltávolítására és racionalizálására, így a feszültségek gyors elhárítására, ami nem segíti a terápiát, különösen akkor nem, ha a kliensnek otthon bőven van ideje átdolgozni a vele történteket – erre a munkamódra azonban nincs lehetőség akkor, ha maga a helyzet, amelyben az érzelmek és az automatikus gondolatok megjelennek, a terápiás keretben történik.

Az állat és az állatok csoportja mint projekciós és projektív identifikációs felület

Mivel az állatok nagyon sok emberből érdeklődést és érzelmeket váltanak ki (AAT-t pedig feltehetően az állatokhoz vonzódó betegek választanak), így az állatok automatikusan projekciós felületként működnek. Ez a hatás érdekes módon felerősödhet akkor, ha a kliens az állatok egymás közti viselkedését (pl. ménes megtekintése keretében) figyeli meg. A megfigyeléses helyzetek nagyon fontosak a terápia elején, 1) egyrészt mert a projekciók segítenek a kliens problémájának megértésében, 2) felkészítik a klienst az állatokkal végzett közös munkára, 3) a kliens pedig természetesen nagy figyelmet fordít a terapeuta állatokkal kapcsolatos viselkedésére. Ez utóbbi általában szintén komoly hatással van a kliensre: a terapeuta gondoskodó, odafigyelő, védelmező kötődési modellszemélyként való megjelenése teremti meg az alapot a kötődési zavarok átdolgozására (5).

A projekciókkal folytatott munka másik kitüntetett területe a családokkal végzett munka. Ebben a helyzetben az állatokkal kapcsolatos projekciók nagyon erősen befolyásolhatják a családtagok egymással kapcsolatos működését (és projekcióit) a közös feladathelyzetekben. Ezekre akkor is nagyon fontos odafigyelni, ha nem pszichodinamikus keretben dolgozunk, mert az AAT cselekvő terápia, a kliensek nemcsak elmondják, hogy mit tennének, hanem cselekszenek is a terápiás helyzetben – nem mindegy, hogy ezt milyen projekciók és belső reprezentációk mentén teszik.

Tükröző funkció

Az AAT-be bevonható állatok közül elsősorban a lovak és a kutyák azok, amelyek viselkedésükkel világosan és érthetően visszatükrözik a kliens érzelmi állapotát, a kliens kommunikációjának következetességét, illetve a kliens kommunikációja és érzelmi állapota közötti kongruenciát vagy annak hiányát. Az AAT-ben ez a tükröző funkció kulcsfontosságú, mert számos kliens nincs tudatában az érzelmeinek, vagy nem tudja megfogalmazni azokat, és nincs rálátása arra sem, ha inkongruens vagy következetlen módon kommunikál.

Az érzelmek és azok változásainak visszatükrözésében a ló mint menekülő állat különösen érzékeny. Nagyon hamar átveszi az emberekben észlelhető feszültséget, és azonnal ki is fejezi. A lovak sokszor olyan finom változásokat is észrevesznek és visszatükröznek, amelyeknek a kliensek nincsenek tudatában.

Kötődési viselkedés, áttétel és viszontáttétel az AAT-ben

Mivel az AAT többször dolgozik a terápiás helyzetekben frissen, azonnal megjelenő élményekkel (a kliens által „hozott” témák pusztán kiindulópontok), nagyon jól használható a kötődési élmények tapasztalati alapú előhívásában, az ennek kapcsán megjelenő típusos érzelmekkel való munkában, és ezek segítségével az érzelemreguláció és (a már említett) kötődési mintázatok újrarajzolásában. Vagyis az AAT keretében érzelemfókuszú terápiás (EFT) elemek is használhatók, egyéni, illetve pár- és családterápiás keretben egyaránt. A kliens kötődési viselkedése nagyon jól követhető az állatokkal kapcsolatos munkában, annak problémás elemei nagyon hamar kiderülnek a terápiás munka során (pl. a túlkövetelő, manipulatív, gyanakvó magatartás), és nagyon könnyen a terápia fókuszába állíthatók (5). A kötődési reprezentációk azért is dolgozhatók át sokkal könnyebben AAT-ben, mert az állatokkal való kapcsolati helyzet kommunikációs szempontból sokkal egyszerűbb: az állatok egyértelműen kommunikálnak, nem használnak metaforákat, nem adnak kettős üzeneteket, nem használnak szimbólumokat, átvitt értelmű kifejezéseket, nem ironizálnak. Mindezek miatt a terápia során erős kötődési élmény alakulhat ki a terápiás állat és a kliens között, amit szintén kezelni kell végig a terápia során, akárcsak a terápia befejezése esetén.

Az áttétel-viszontáttétel az AAT-ben nem diádikusan, hanem háromszöghelyzetben jelenik meg, az áttételi feszültségből nagyon sokat „kap meg” az állat. Ez megkönnyíti a terapeuta helyzetét, legalábbis első pillantásra. A fentiekben leírt kötődési problémák állat felé való áttételi megjelenítése lehetővé teszi a terapeutának, hogy mintegy kívülről, objektívabban tekinthessen rá a kliens problémájára, kisebb viszontáttételi feszültséggel. Csakhogy a terapeuta általában maga sem semleges a saját terápiás állatával kapcsolatban, a legtöbben – elsősorban érzelmileg megterhelő helyzetekben – biztos pontként tekintenek terápiás állatukra, és saját negatív érzelmeik kiegyensúlyozására is használják (5). Ezt támasztja alá az a hétköznapi tény, hogy az AAT-terapeuták általában arról számolnak be, hogy állatuk megkönnyíti az áttételi helyzetek kezelését. Ez pedig kettős terhet tehet az állatra, márpedig a terápiás állatok általában nagyon érzékenyek a túlterhelésre és könnyen kiégnek. A terapeutának tehát nemcsak a klienssel, hanem a terápiás állatával kapcsolatos érzéseit is kezelnie kell a terápiás helyzetben. Többek között ezért is szerencsés, ha az AAT-terapeuta több állattal is dolgozik.

Többek között a fentiek miatt kell szigorú határvonalat húzni az állatasszisztált aktivitások (AAA) és az AAT indikációs területe és alkalmazhatósága közé. A pszichológiai AAT-hez pszichoterápiás kompetenciákra van szükség. A kötődési élmények egy állattal kapcsolatos helyzetben nagyon könnyen aktiválódnak, mint ahogyan a problémás kötődési viselkedés is: ezeket a nem megfelelően kezelt terápiás helyzet meg is erősítheti, ezért ennek kezelésére képzett szakemberre van szükség.

Egyéb hatótényezők

A cselekvő, élményalapú terápiás munkának egyéb hatásai is vannak, például sok benne a mozgás, ami számos kiegészítő előnnyel bír: stresszcsökkentő, fitneszjavító, antidepresszív és alvásjavító hatású. AZ AAT-helyzetben a klienseket sokkal könnyebb mozgásra rávenni, mint egyéb terápiás helyzetekben. Mivel a terápia nagyrészt szabad térben történik, a természetes fény biológiai órát beállító – és ezért alvásjavító és antidepresszív – hatása is érvényesülni tud. A lovasterápiák túlnyomó többsége természetes, zöld környezetben történik, arra vonatkozóan pedig egyre több adatunk van, hogy önmagában a zöld környezet számos testi betegségben és mentális zavarban is kedvező hatású. A másik fontos aspecifikus modalitás, amely mind kognitív viselkedésterápiás, mind dinamikus alapú AAT-ben is jól kihasználható, az állatokkal folytatott kommunikáció. Egyrészt az állatoktól jövő visszajelzések kíméletlenül őszinték, amelyeket a legtöbb ember komolyan vesz és hitelesnek fog fel (az emberektől jövő visszajelzéseket hajlamosak vagyunk torzítani). Ez egyrészt segíti az önismereti munkát, másrészt pedig a kommunikációs képességek fejlődését – elsősorban persze a nonverbális rendszerét. A harmadik modalitás az érzelem- és magatartás-szabályozás képességét (pl. impulzuskontroll, szorongásszabályozás) fejleszti, a negyedik pedig az önérvényesítés különböző formáit – ezekben a komplex pszichológiai folyamatokban az AAT-ben specifikusan kidolgozott feladatok állnak rendelkezésre, elsősorban lovak és kutyák segítségével. A mai lovak és kutyák emberrel való kommunikációs és együttműködési képessége több tízezer év gondos tenyésztői munkájának a gyümölcse – vétek volna tehát parlagon hagyni.

Az AAT-k nemcsak népszerűek, hanem hatékonyságukkal kapcsolatban is egyre több meggyőző adattal rendelkezünk (6, 7), és ma már kiváló magyar nyelvű kézikönyv is rendelkezésre áll a témában (1). Fejlődése jól illeszkedik a medicina legújabb ökológiai vonulatába, amely a természetes környezettel való kapcsolat fontosságát hangsúlyozza az egészség megőrzésében (8). A természet legfontosabb képviselői pedig sok ember számára az évezredek óta velünk szoros közelségben élő állatok.

Irodalom:

1. Kardos E. A pszichológiai lovasterápia alapjai. Kapcsolat Lovasterápia és Tréning Központ, Pilisszántó, 2021.
2. Fine A. Handbook on Animal-Assisted Therapy Foundations and Guidelines for Animal-Assisted Interventions, Academic Press, 4th edition, 2015.
3. Erin F, Zoller AG, Gandenberger J, Morris KN. Improving Engagement in Behavioral and Mental Health Services Through Animal-Assisted Interventions: A Scoping Review. Psychiatric Services 2022; 73 (2): 188–195.
4. Louise R, Quinn S, Tolson D, Jenkins N, Sharp B. Exposing the mechanisms underlying successful animal-assisted interventions for people with dementia: A realistic evaluation of the Dementia Dog Project. Dementia 2021; 20(1): 66–83.
5. Sigal ZM, Mikulincer M, Shaver PR. Pet in the therapy room: An attachment perspective on animal-assisted therapy. Attachment & Human Development 2011; 13(6): 541–561.
6. Jones MG, Rice SM, Cotton SM. Incorporating animal-assisted therapy in mental health treatments for adolescents: A systematic review of canine assisted psychotherapy. PloS one 2019;14(1): e0210761.
7. Charry-Sánchez JD, Pradilla I, Talero-Gutiérrez C. Animal-assisted therapy in adults: A systematic review. Complementary therapies in clinical practice 2018; 32: 169–180.
8. Purebl Gy, Kőpájer G. Fenntartható egészség, avagy ökológiai modellek az orvoslásban és az egészség megőrzésében. OTSZ Online 2020, otszonline.hu/cikk/fenntarthato_egeszseg__avagy_okologiai_modellek_az_orvoslasban_es_az_egeszseg_megorzeseben#