A vizeletből végzett gyógyszerteszt: értékes módszer rendelői körülmények között

A vizeletteszt elvégzése és értékelése megköveteli az egyes vizsgálómódszerek ismeretét, ezen kívül tisztában kell lenni az adott gyógyszer detektálhatóságának idejével, valamint az álpozitív és álnegatív eredmények gyakori okaival.

Kit kell szűrni?

A vizeletből végzett drogteszt gyakran a munkáltató előírása alapján készül (pl. alkalmazás előtti szűrés; igazolatlan távolmaradást követően a munkába való visszatérés; sérüléssel járó ipari baleset, sérülés vagy halál; a szerződés vagy engedély meghosszabbítása előtti random szűrés). Szűrés válhat szükségessé a nagy biztonságot követelő munkakörökben (pl. teherautósofőrök, tömegközlekedésben dolgozók, olaj- vagy gáziparban foglalkoztatottak). Drogteszt eredményéhez köthetik ezen kívül a honvédségbe való belépést vagy a sportversenyekre való nevezést is, de szükségessé válhat egészségi okból is.

A gyógyszerabúzusnak, -dependenciának vagy -addikciónak gyakran nincs megbízható jele. Az aberráns viselkedés megfigyelése alapján a gyógyszereit nem megfelelően használó betegek kevesebb mint fele azonosítható. Az opiátok nem megfelelő használata szempontjából kockázati tényezőnek tekinthető a fiatal életkor, a férfi nem, a kórelőzményben szereplő alkoholfogyasztás vagy kábítószerélvezet, illetve a bűncselekmények elkövetése.

Mikor kell szűrni?

Számos olyan klinikai szituáció felmerülhet, amikor célszerű elvégezni a drogtesztet. Ilyen például, amikor kontrollált gyógyszerfelírású szer rendelése előtt fel kell mérni a beteg állapotát korábbi addikció vagy abúzus irányában. Korábbi nem megfelelő szerhasználat nem kizáró ok opiát analgézia alkalmazására, ám ilyenkor szigorúan le kell fektetni a szabályokat a beteg számára és aktívan be kell őt vonni a terápia folyamatába.

A vizelet-drogteszt negatív eredménye nem zárja ki az esetenkénti, sőt még a naponkénti szerhasználatot sem.

Milyen módszerrel kell szűrni?          

A vizeletből végzett gyógyszertesztnek két fő típusa van: az immunoassay és a kromatográfia (gázkormatográfia/tömegspektrometria [GC/MS, gas chromatography/mass spectrometry) vagy nagy teljesítményű folyadékkromatográfia). A módszer nem megfelelő megválasztása laboratóriumi hibákhoz, illetve téves eredményekhez vezethet.

Az immunoassay teszt antitestek segítségével detektálja a gyógyszer jelenlétét. E módszer gyorsan eredményt ad, olcsó, ezért első szűrőmódszerként javasolható. Leggyakrabban a kokainmetabolitok, amfetaminok, fenciklidin, marihuánametabolitok és opiátmetabolitok kimutatására használatos. Az immunoassay tesztek pontossága viszonylag széles határok között változhat, prediktív értéke marihuána és kokain esetében magas, opiátok és amfetaminok esetében alacsonyabb.

Az immunoassay pozitív eredményét meg kell erősíteni GC/MS vagy nagy teljesítményű folyadékkromatográfia végzésével. Ez utóbbi tesztek költségesebbek és időigényesebbek, ugyanakkor az immunoassay-nél pontosabb eredményt adnak. E módszerrel a molekulákat gázkromatográf segítségével elkülönítik és tömegspektrométerrel analizálják.

Hogyan kell a szűrés eredményét értékelni?

Tekintetbe kell venni, hogy mind az álnegatív, mind az álpozitív eredmények aránya viszonylag magas. A rutin opiáttesztet úgy alakították ki, hogy a morfin metabolitjainak jelenlétét jelezze. Más, gyakran használt narkotikumok detektálására a kiterjesztett opiátteszt alkalmas, mely kimutatja a fentanilt, a hidrokodont, a metadont, az oxikodont, a buprenorfint és a tramadolt is.

A váratlan eredményeket meg kell erősíteni és meg kell vitatni a beteggel is. A marihuána kivételével (mely nagy mennyiségű használat után több héttel is kimutatható lehet), a pozitív eredmény a korábbi 1−3 napon belüli droghasználatra utal. A morfinra pozitív eredményt okozhatja a morfinin kívül kodein vagy heroin is (a morfin a heroin és a kodein metabolitja). A heroinhasználat a 6-monoamino-acetil-morfin kimutatásával is igazolható, a detektálhatóság időablaka a heroinfogyasztást követően mindössze néhány óra. Az esetenkénti passzív marihuánafüst-expozíció jó eséllyel nem ad pozitív teszteredményt.

A hidrokodon a májban hidromorfonná metabolizálódik, ezért a hidrokodont rendeltetésszerűen szedő betegek vizelete pozitív lehet hidromorfonra. Az álnegatív eredmények különösen akkor jelentenek problémát, amikor a teszt elvégzésének célja az előírt terápiás sémával kapcsolatos adherencia felmérése. Tévesen az adherencia hiányának gyanúját keltheti a híg vizeleten kívül az is, ha a gyógyszerhasználat után nem megfelelő időben történik a vizsgálat, vagy a laboratórium nem megfelelő küszöbértékeket vesz figyelembe. Hasznos, ha megvitatjuk a beteggel az adherencia kérdését, ugyanakkor hasznos lehet adott szerre specifikus tesztek végzése, ha arra van gyanúnk, hogy a beteg a számára felírt gyógyszert továbbadja vagy azt másokkal is megosztja.

A híg vizeletből nyert negatív eredmények értékelése problematikus. Kérdéses esetekben hasznos lehet kikérni toxikológus tanácsát.

Forrás: Standridge JB, et al. Urine drug screening: A valuable office procedure. Am Fam Physician. 2010;81(5):635−640.