Kiderült, milyen folyamatok zajlanak az agyban éjjeli virrasztás után
A Massachusettsi Műszaki Egyetem tudósai kiderítették, mi történik az aggyal, amikor virrasztással telik az éjszaka, írja a hvg.hu.
A Nature Neuroscience című tudományos lapban megjelent publikáció alapján a kutatók 26, átlagosan 25,6 éves egészséges felnőttet vontak be a vizsgálatukba. Az önkéntesek agyát kétszer vizsgálták meg: egyszer egy kiadós alvás után, egyszer pedig azután, hogy laboratóriumi felügyelet mellett egész éjszaka ébren voltak. Az MRI-vizsgálat közben az alanyok egyszerű, a figyelemmel kapcsolatos feladatokat oldottak meg, amely során fény- és hangjelzésekre kellett reagálniuk.
A kutatók az agyi aktivitás mellett a szemmozgást, a pupillaméretet, a pulzusszámot, a légzésüket és az agy-gerincvelői folyadék (az agyat körülvevő tiszta folyadék) áramlását is figyelemmel kísérték.
A megfigyelések szerint alváshiány esetén nagy mennyiségű agy-gerincvelői folyadékáramlást lehetett megfigyelni, hasonlóan ahhoz, ami egyébként az alvás non-REM fázisára jellemző. Ezek a hullámok nem véletlenszerűek voltak: megegyeztek azokkal a pillanatokkal, amikor a figyelem kiesett.
Amikor a résztvevők a figyelemfeladat során elmulasztottak egy ingert – ami egyértelműen jelezte, hogy a fókuszuk elveszett –, egy meghatározott sorrend bontakozott ki. Először maga a figyelemkiesés következett be, majd másodperceken belül összeszűkültek a pupillák, ami alacsony éberséget jelzett. Az agyhullámok mintázata megváltozott, a pulzusszám lelassult, a légzés is, és az agy-gerincvelői folyadék kifelé kezdett áramlani az agyból. Néhány másodperccel később a minta megfordult: a pupillák kitágultak, az agyi aktivitás fokozódott, és a folyadék visszafelé áramlott, ahogy a figyelem is helyreállt.
A kutatók agyi felvételek és szemmozgás-követés segítségével igazolták, hogy a résztvevők valójában nem aludtak el. Az alvásmegvonásos ébrenlét során az agy-gerincvelői folyadékáramlás nagysága elérte a 2. alvási szakaszban jellemző szintet.
Minden jel arra mutat, hogy az erek változásai hajtják ezeket a folyadékmozgásokat, összhangban egy érrendszeri mechanizmussal, bár a közvetlen ok-okozati bizonyíték továbbra is közvetett – írja a hvg.hu.
