2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.

A vírus csak felnagyította a problémákat

Tévedés azt gondolni, hogy a vírus miatt omlott össze az egészségügy, olvaható a VálaszOnline páros interjújában.

Magyarországon azért is olyan magasak a halálozási adatok, mert nagyon kevés a nővér, ami – különösen az intenzív terápiás osztályokon – akár háromszorosára is növelheti a veszteséget. A múlt héten egymás után dőlt meg a koronavírussal kapcsolatos napi halálozási rekord, az egészségügyi kormányzat pedig megtiltotta egy orvosi webes szeminárium résztvevői számára, hogy a kórházak intenzív osztályainak halálozási mutatóiról és a nővérek számáról egymást képzési céllal tájékoztassák. A VálaszOnline Leiner Tamás főorvossal (North West Anglia NHS Foundation Trust) és Szakmány Tamás professzorral (Cardiff University), a webinárium előadóival beszélgetett.

– Az az érzésem, hogy ez a mostani epizód sem csalogatja önöket haza. Segíteni szerettek volna az itthoni kollégáknak, átadni a kinti tapasztalatokat: kitalálták, hogy a Transzlációs Medicina Alapítvány tanácskozásán mutassák be a résztvevők a saját kórházuk adatait. Aztán ezt felülről letiltották. 

Szakmány: Szomorúan hallottam, mi történt. Az Egyesült Királyságban sokkal nyíltabb a kommunikáció. Az első hullám idején például a kórházam a BBC-vel több dokumentumfilmet is forgatott az intenzív osztály működéséről.

– Beléphettek az operatőrök az intenzív osztályra? 

Szakmány: Nem, mi vettük fel azt a 160 órányi anyagot, amelyből a BBC összevágta a filmeket.

– Nem zavarta ez a munkájukat? 

Szakmány: Nem zavarta, sőt csaknem terápiás jelentősége volt számunkra, mert megmutathattuk, mit csinálunk, mit gondolunk a járványról.

Leiner: A filmek mindannyiunk munkájára hatással voltak, mert ezekből ismerte meg az Egyesült Királyság az intenzívesek járvány alatti munkáját.

– Az Egyesült Királyságban óriási területi különbségek vannak a fertőzöttek számában. Mi a helyzet jelenleg az önök kórházaiban? 

Leiner: Nálunk viszonylag csend van, talán egy koronavírusos beteg fekszik az intenzív osztályunkon, a programozott műtétek is zajlanak, nem álltunk le. 

Szakmány: Wales talán az egyetlen hely, ahol még mindig nem csökkennek az esetszámok, nagy nyomás alatt állunk, 22-23 intenzív ágyon tudunk dolgozni, és a felén koronavírusos betegeket látunk el. Nálunk állnak a nem életmentő műtétek, mert a nővéreknek a járvány miatt megbetegedőkkel kell foglalkozniuk. Persze ez a terhelés semmi ahhoz képest, amit márciusban, áprilisban megéltünk. 

Leiner: Magyarországon szeptemberig nem is volt járvány. Az első hullámot kormányzati intézkedésekkel elfojtották, nagyon helyesen. Az orvosok nagyobb része őszig nem is találkozott fertőzöttel. Pontosan ezért gondolkodtunk azon, hogy át kellene adni a tapasztalatainkat. Ha az angol rendszer így megroppant a vírus hatására, mi történik majd a magyarral? Ha nem készülünk fel, itt kő kövön nem marad. A koronavírus nem csak azért nehéz, mert rengeteg a beteg. Nincsenek még valóban hatásos eszközeink a kezelésére.

(...)

– A második hullámban sokkal több a fertőzött, mégis úgy beszélnek róla, mintha ez lenne az enyhébb. 

Leiner: Igen, 62 ezer ember halt meg eddig az Egyesült Királyságban és ebből 46 ezer az első hullámban. Kezdetben Angliában is alig voltak tesztek, és hat-hét napig kellett várni az eredményre. Hiányzott a védőruha, valóban háborús helyzet alakult ki, derült égből villámcsapásként ért mindenkit, ami történt. Szerencsére az otthoni kollégáknak több hónap felkészülési idejük volt. Mire a járvány Magyarországra ért, már meghozhattak számos intézkedést.

– Mégis 150-200 közötti ember halt meg naponta az elmúlt időszakban. Elképesztő adatok. 

Leiner: Előre látható volt, hogy a második hullámban ilyen számok lesznek. Ez egy internacionalista és demokrata vírus, nem tesz különbséget a walesi herceg, a miniszterelnök és egy buszsofőr között, és a határokat sem tiszteli. 

– A magyar számok még ennek ismeretében is drámaiak. 

Szakmány: Igen, de ugyanezt a türelmetlenséget tapasztaljuk az itteni lakosság részéről is, amit a kérdéséből kiérzek: mintha azt várnák, tegyünk csodát, szüntessük meg a járványt, vagy legalábbis a betegséget, gyógyítsunk meg mindenkit. A járványt csak járványkezelési módszerekkel lehet csökkenteni, ha az emberek tömegesen megfertőződnek, akkor mi, orvosok kényszerpályára kerülünk.

(...)

– Ha egy ápolóra átlagosan két és fél vagy annál több beteg jut, az három és félszeresére növeli a halálozási rizikót. Ha nálunk nővérhiány van, akkor a halálozási számainkat az durván ronthatja. Naná, hogy titkosítják őket.

Leiner: Nem kellene. Ha folyamatos, nyílt kommunikációval elmagyaráznák az embereknek, mi és miért történt, nem lenne több találgatás, nőne a bizalom az egészségügy iránt.

A kórházban, ahol dolgozom, mindennap minden dolgozó kap egy emailt, amelyben még azt is közlik, hány beteg kapta el magában a kórházban a fertőzést. Az adatok titkolása azért is különös, mert minden egészségügynek gondot okozott a járvány, az Egyesült Államoktól Franciaországig. 

– Miért ilyen sebezhetőek a világ legjobb rendszerei? 

Leiner: Tévedés azt gondolni, hogy a vírus miatt omlott össze az egészségügy. A vírus csak felnagyította a már meglevő gondokat. Magyarországon sem most kezdődött a nővérek pályaelhagyása vagy az egészségügyi ellátás minőségéről szóló adatok hiánya. Anglia ezt a rendszert 25 éve építi.

Szakmány: Mindennap megnézem a magyarországi koronavírus-adatokat, de az átláthatóság hiánya miatt még az sem derül ki, a halálozások hány százaléka történt kórházon kívül vagy az intenzív osztályokon. Az Egyesült Királyságban tudjuk, hogy az első hullámban a halálozások hét százaléka történt intenzív osztályokon.

 – Az mégis hogyan lehet? Hiszen minden az intenzívekről szólt. 

Szakmány: Igen, ez egy érzelmileg túlfűtött terület, amit a média jól meg tudott ragadni. Mi ismerjük a számokat, de vajon az otthoni kollégák tudják, hogy szeptemberben, októberben, novemberben hogyan alakult ez az adat? Nem, pedig ebből tudnának tanulni.

– Mi történik, ha egyszer ennek vége lesz? Minden ugyanúgy megy tovább, vagy a vírus hatására átalakul az egészségügy? 

Leiner: A koronavírus nemcsak kihívás, hanem lehetőség is arra, hogy kezdjünk el építkezni. A járvány megmutatta az egészségügy erősségeit és gyengeségeit, de ehhez két dolog kell: adat és őszinteség.

(forrás: VálaszOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés