A szubklinikus hypothyreosis mint kardiovaszkuláris kockázati tényező
A nyaki verőér intima-media vastagságát (IMT, intima media thickness), a bal kamrai tömeget (LVM, left ventricular mass) és a serdülőkori szubklinikus hypothyreosist kockázati tényezőnek tekintik olyan elhízott serdülőkorú betegeknél, akiknél a máj nem alkoholos eredetű zsíros degenerációja (NAFLD, nonalcoholic fatty liver disease) áll fenn.
A gyermek- és serdülőkori obezitás károsan befolyásolja a szív geometriáját, például növeli a LVM-et. A kóros LVM és kóros kardiális geometria a szív- és érrendszeri betegségek jól ismert rizikófaktora. Az utóbbi időben az elhízás egyre nagyobb közegészségügyi problémát jelent, és ezzel együtt növekszik a NAFLD előfordulási gyakorisága a gyermekek és serdülők között. Az adatok azt jelzik, hogy a NAFLD szorosan összefügg az elhízással, inzulinrezisztenciával, magas vérnyomással és dyslipidaemiával. A NAFLD-t jelenleg a metabolikus szindróma hepatikus manifesztációjának tekintik. Egyre inkább bizonyítottnak látszik a korreláció a NAFLD és a fokozott kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás között. A nyaki verőér IMT-meghatározását mind szélesebb körben alkalmazzák a kardiovaszkuláris kockázat felmérésére és a célszervi károsodás megítélésére metabolikus zavarban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél is.
Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés irányul a pajzsmirigy-működési zavarok és az elhízás között fennálló kapcsolat felé is. Az elhízott gyermekek 7−23 százalékánál a TSH-szint közepes mértékben emelkedett, mely normális szabad T4- (fT4, free T4) vagy T3-szintekkel párosul. Egyelőre azonban még nem tisztázott, milyen mechanizmusok húzódnak meg az elhízáshoz társuló pajzsmirigyhormon-eltérések mögött. Primer hypothyreosisban háromszorosára növekszik a korai atherosclerosis esélye – ez függetlennek látszik más kockázati tényezőktől, mint amilyen például az aterogén lipidprofil, magas vérnyomás vagy endoteliális funkciózavar. Egyelőre válaszra vár az a kérdés is, hogy a szubklinikus hypothyreosis miként befolyásolja a felsorolt rizikófaktorokat, illetve összefüggésben áll-e az atherosclerosissal. Egyes kutatások ilyen irányú összefüggéseket igazoltak, míg más szerzők nem erősítették ezt meg. Mind ez ideig nem rendelkezünk ugyanakkor adatokkal arra vonatkozóan, hogy van-e összefüggés a hypothyreosis és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők között NAFLD-ben szenvedő elhízott serdülőknél.
A fentiek ismeretében török szerzők vizsgálatot indítottak annak tisztázására van-e összefüggés a szubklinikus hypothyreosis és a kardiovaszkuláris kockázat között NAFLD-ben szenvedő elhízott serdülőknél.
Betegek és módszerek
Száztizenegy olyam elhízott serdülőt (57 lányt és 54 fiút) vontak be 2011 áprilisa és 2012 áprilisa között, akiknek átlagéletkora 13,19 ± 11,3 (12−17) év, átlagos testtömegindexe (BMI, body mass index) 29,89 ± 3,3 kg/m2 volt. Az obez csoportot két további alcsoportra osztották: NAFLD betegek (1. csoport: 25 lány és 38 fiú; átlagéletkor 13,13 ± 1,26 év; átlagos BMI 30,36 ± 3,08 kg/m2; ALT ˃40 U/l; ultrahangvizsgálattal a máj zsíros degenerációja látható) és nem-NAFLD-betegek (2. csoport: 32 lány és 21 fiú; átlagéletkor 13,25 ± 1,34 év; átlagos BMI 29,33 ± 3,47 kg/m2; ALT
A szubklinikus hypothyreosis definíciója: 4,0 mIU/l feletti TSH-szint és normális szabadtiroxin-szint (0,6−1,8 ng/dl). Azokat a résztvevőket tekintették elhízottnak, akiknek BMI-értéke meghaladta az életkor szerinti referenciatartomány 95-ös percentilisét. A pubertás stádiumát a Tanner-stádiumok szerint adták meg. Éhomi vérmintából mérték a vércukor, az inzulin és egyéb paraméterek szintjét, illetve rutin enzimatikus módszerrel meghatározták az össz-koleszterin, HDL-koleszterin és trigliceridek koncentrációját. A LDL-koleszterin szintjét a Friedwald-egyenlet alapján számították ki. A pajzsmirigyfunkció megítélésére a TSH és szabad tiroxin szintjét határozták meg. Kórosan magas transzaminázszintek és kóros ultrahanglelet esetén egyéb májbetegségek irányában is szűrést végeztek (hepatitis B felszíni antigén, hepatitis C antitest, protrombinidő, vas, teljes vaskötő kapacitás, ferritin és antinukleáris antitest), mely minden esetben negatív eredménnyel zárult.
A carotis-IMT-t az ultrahangos mérési paraméterek alapján számították ki. M-módú echokardiográfiával térképezték fel a bal kamra (LV) állapotát az alábbi paraméterek alapján: kamrasövény és hátsó fal vastagsága végdiasztoléban, valamint LV végdiasztolé (LVED) és végszisztolé.
Eredmények
Magas (˃4 mIU/l) TSH-szint mellett az elhízott NAFLD-serdülőknél a bal kamrai tömeg (LVM), LVM index mérések, nyaki verőér intima-media vastagsága (IMT) és HOMA-IR értékek nagyobbak voltak, mint az elhízott NAFLD-betegek azon csoportjában, ahol a TSH-szint nem volt emelkedett (Az obez NAFLD-csoportban az emelkedett TSH-értékek pozitív korrelációt mutattak a metabolikus és kardiovaszkuláris kockázati tényezők legtöbbjével, mint amilyen például az össz-koleszterin (r = 0,606, p = 0,001), trigliceridek (r = 0,476, p = 0,016), LDL-koleszterin (r = 0,461, p = 0,004), inzulin (r = 0,607, p = 0,001), HOMA-IR (r = 0,596, p = 0,002), carotis-IMT (r = 0,894, p<0,0001) és LVM (r = 0,563, p = 0,003).
Következtetések
A mostani vizsgálat azt igazolta, hogy elhízott serdülők szubklinikus hypothyreosissal társult NAFLD-jében a kardiovaszkuláris kockázati profil kedvezőtlenebb, az LVM pedig nagyobb. Az emelkedett LVM és carotis-IMT a szív- és érrendszeri halálozás szignifikáns prediktora. Az echokardiográfiás vizsgálat IMT-méréssel való kiegészítése segítséget nyújthat a szubklinikus hypothyreosissal kísért NAFLD-ben szenvedő elhízott serdülők kockázati besorolásához.
