A szérum prolaktin- és makroprolaktinszintje major depresszió SSRI-kezelése után

Bizonyítottnak látszik, hogy a szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlók (SSRI, selective serotonin-reuptake inhibitor) hyperprolactinaemiát indukálnak, melynek következtében galactorrhoea, gynecomastia, hormonzavarok és szexuális diszfunkció léphet fel. Korábban már beszámoltak arról, hogy a gyógyszer okozta hyperprolactinaemia leggyakoribb oka a SSRI-terápia. A rövid távú (1 napos−12 hetes) SSRI-kezelés által indukált hyperprolactinaemiát prospektív módon elemző klinikai vizsgálatok többsége azonban egymásnak ellentmondó eredményekkel zárult: egyes kutatások szerint a SSRI-k megemelik a szérum prolaktin- (PRL) szintjét, míg mások nem igazolták ezt. Papakostas és munkatársai nemrégiben arról számoltak be, hogy major depresszív zavar (MDD, major depressive disorder) eseteiben a férfiak 4,5%-ánál, a nők 22,2%-ánál alakul ki újkeletű hyperprolactimaenia a fluoxetinkezelést követően. A macroprolactineamia ráadásul egy heterogén kórállapot, melynek sokféle oka lehet; a makroprolaktin 87%-a PRL-IgG komplexből áll, 67%-a autoantitesthez kötött PRL. Úgy tűnik azonban, hogy a makroprolaktin – alacsony biológiai hozzáférhetősége miatt – nem indukált hyperprolactinaemiára visszavezethető nem kívánt hatásokat.

A prolaktinnal kapcsolatos korábbi vizsgálatok többsége rövid távú SSRI-terápiában részesült betegek bevonásával zajlott. A mostani vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy a viszonylag hosszú távú SSRI-kezelés kivált-e hyperprolactinaemiát. Ennek kapcsán mérték mind a PRL, mind a makrorplaktin szintjét.

Betegek és módszerek

Összesen 55 olyan ambuláns beteget vontak be a vizsgálatba, akiknél teljesültek a DSM-IV MDD-re vonatkozó kritériumai. A résztvevők hosszú távú (átlagosan 14,75 hónapos) SSRI-kezelésben részesültek. Kizárási kritérium volt egyéb mentális betegség (pl. szkizofrénia, bipoláris zavar, szorongásos zavar, evészavar, borderline személyiségzavar), illetve komolyabb belgyógyászati és/vagy neurológiai kórállapot fennállása. A vizsgálat 2012 januárja és 2013 áprilisa között zajlott.

A szérum PRL- és makroprolaktinszintjeit egyetlen időpontban (azaz keresztmetszeti elrendezésben) határozták meg. Minden beteg SSRI-monoterápiában részesült escitaloprammal (n = 35), paroxetinnel (n = 24) vagy sertralinnal (n = 6) átlagosan 14,75 (2−84) hónapon keresztül. A PRL normáltartományát nőknél 4,8−23,3 ng/ml-ben, férfiaknál 4,0−15,2 ng/ml-ben határozták meg. A macroprolactinaemia szűrése a korábban máshol leírt módszer szerint történt.

Eredmények

A PEG előtti, illetve a PEG utáni szabad PRL-szint átlagértéke az 55 fős betegcsoportra vonatkozóan 15,26 ng/ml, illetve 11,29 ng/ml; a SSRI-kezelés átlagos időtartama 14,75 hónap volt. A hyperprolactinaemia aránya 10,9%-nak (6/55 beteg), míg a macroprolactinaemia aránya 3,6%-nak (2/55 beteg) adódott. A PRL-szintek nem különböztek szignifikánsan a nők, illetve a férfiak esetében (15,52±24,24 ng/ml, illetve 14,41±8,74 ng/ml; p = 0,87). Két férfinál és négy nőnél észleltek hyperprolactinaemiát. A hyperprolactinaemiás betegek egyikénél sem állt fenn ugyanakkor egyidejűleg macroprolactinaemia is; a macroprolactinaemiás betegek (n = 2) mindegyikének PRL-szintje a normáltartományba esett, még a PEG-kezelést megelőzően is. A PRL-szint nem különbözött attól függően, hogy a SSRI-monoterápia időtartama elérte vagy meghaladta a 6 hónapot (n = 34) vagy rövidebb volt annál (n = 21). Az átlagos PRL-szint hyperprolactinaemia eseteiben 51,36 ng/ml-nek, normális PRL-szintek esetén 10,84 ng/ml-nek adódott. A PEG-kezelés előtt az átlagos PRL-szint escitalopramot szedő betegeknél 13,25 ng/ml, paroxetinnel kezelt betegeknél 21,62 ng/ml, a sertralint szedő betegek csoportjában 12,15 ng/ml, a szabad prolaktin átlagos szintje PEG-kezelés után rendre 10,34 ng/ml, 14,37 ng/ml, illetve 9,64 ng/ml volt. A SSRI-k szerint nem mutatkoztak statisztikailag szignifikáns különbségek a PEG-kezelés előtti átlagos PRL-szint, illetve a PEG-kezelés utáni átlagos szabad PRL-szint tekintetében. Ezen túlmenően nem tértek el szignifikánsan a PRL-szintek a SSRI-csoportok közötti párokban sem (escitalopram vs. paroxetin, paroxetin vs. sertralin, escitalopram vs. sertralin) (p˃0,05). Az egyes SSRI-csoportokban nem különbözött a hyperprolactinaemia előfordulási gyakorisága sem. A korrelációs analízis nem jelzett összefüggést a SSRI-kezelés időtartama vagy dózisa, illetve a PRL-szintek között.

Megbeszélés

Az itt bemutatott adatok szerint a SSRI-indukált hyperprolactinaemia prevalenciája 10,9%. Úgy tűnik, hogy a SSRI-terápia időtartama nem befolyásolja számottevően a hyperprolactinaemia előfordulását.

A most bemutatott vizsgálatokhoz hasonlóan más vizsgálatok is arra utalnak, hogy a SSRI-k megemelik a szérum PRL-szintjét, míg más kutatásokban nem észlelték a szérum-PRL-szintek emelkedését. Mindezek fényében a SSRI-indukált hyperprolactinaemia továbbra is ellentmondásos téma. A mostani vizsgálatban azonban a 6 hyperprolactinaemiás beteg közül 5 beteg átlagos PRL-szintje 28,93 ng/ml-nek adódott, míg a hatodik betegnél kifejezett hyperprolactinaemia (163,5 ng/ml) állt fenn. Ezen túlmenően a nők és férfiak átlagos PRL-szintjei nem különböztek szignifikánsan egymástól. Ezek a megfigyelések azt jelzik, hogy a szokványos SSRI-terápia kapcsán megemelkedhetnek a PRL-szintek, a kezelés PRL-szintekre gyakorolt hatása azonban nem szükségképpen jelentős.

Macroprolactimaemiának nevezzük azt az állapotot, amikor makroprolaktin − melynek molekulatömege meghaladja a 150 kDa-t, és a monomer PRL-lel ellentétben nincs hatása az emberi szervezetben – túlsúlyba kerül a szérumban (a PEG-precipitált PRL szintje meghaladja az 52,8%-ot). A macroprolactinaemia prevalenciáját 10 és 46% közötti értékre teszik a hyperprlactinaemiás betegek csoportjában. E vizsgálati csoportban azonban a hyperprolactinaemiás betegek egyikénél sem állt fenn macroprolactinaemia. A két macroprolactinaemiás betegnél ugyanakkor nem igazolódott hyperprolactinaemia; a PRL-szint 12,04 ng/ml, illetve 15,85 ng/ml volt. Ez ellentmond azoknak a beszámolóknak, melyek szerint macroprolactinaemia kapcsán gyakran fordul elő hyperprolactinaemia, melynek hátterében a makroprolaktin elhúzódó clearance-e áll. Ez arra ösztönözte a kutatók némelyikét, hogy minden hyperprolactinaemiás beteg esetében szűrővizsgálatot javasoljon a klinikusoknak macroprolactinaemia irányában, hogy ily módon elkerülhessék a felesleges vizsgálatokat és kezeléseket.

A korrelációs analízis nem igazolt összefüggést a SSRI-k dózisa és a PRL-szintek között. Ez ellentmond az antipszichotikumok által indukált hyperprolactinaemiával kapcsolatos megállapításoknak: az idevágó vizsgálatok többsége pozitív korrelációt talált az antipszichotikum dózisa és a PRL-szint között.

Összefoglalás

Az eredmények azt jelzik, hogy a MDD-ben alkalmazott SSRI-terápia hyperprolactinaemiát indulálhat. A klinikusnak mérnie és kontrollálnia kell a szérum PRL-szintjeit e betegcsoportban, még SSRI-k és antipszichotikumok egyidejű alkalmazása esetén is.

(Forrás: Kim S, Park Y. Serum prolactin and macroprolactin levels among outpatients with major depressive disorder following the administration of selective serotonin-reuptake inhibitors: A cross-sectional pilot study. PLoS ONE. 2013;8:e82749.)