„A helyzet félig-meddig reménytelen”
Amíg a szív- és érrendszeri megbetegedések mutatói hasonlóak az unióhoz velünk együtt csatlakozó országokéival, a daganatok esetében eltérő utat járunk – írja a honi rákhelyzettel foglalkozó cikkében a Népszabadság.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 100 ezer 65 évesnél fiatalabb magyar közül egy év alatt 120-an meghalnak rákban, míg a 2004-ben Magyarországgal együtt az unióhoz csatlakozott országok átlagában ez a szám 90. A tizenöt régebbi uniós tagállamban feleannyian halnak meg rákban 65. életévük előtt (százezerből 63-an).
Nyugaton ráadásul a daganatos halálozások számában megindult egy csökkenés az 1990-es évektől, míg nálunk növekedett mind az új esetek, mind a halálozások aránya. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója szakmai fórumokon ezt általában azzal magyarázza, hogy akkoriban tettük rendbe a rákstatisztikánkat. Azaz, nem a helyzet romlott, hanem a statisztika pontossága javult.
Poller Imre onkológus, a PX Consulting vezetője kevésbé kegyes a magyar helyzet megítélésében, amikor a gyógyítás útjairól beszél a cikkben: „hiába költ az ország sok pénzt a kezelésekre, a helyzet félig-meddig reménytelen”.
A betegek jó része bennragad az alapellátásban. A háziorvosoknak nincs fölhatalmazásuk a legalapvetőbb vizsgálatok elvégzésére sem, ezért szakorvoshoz küldik a beteget. Csakhogy mindenütt többhetes előjegyzések vannak, mire összejönnek a leletek, hosszú hónapok vesznek el az eredményes kezelés lehetőségéből. Van példa arra is, hogy hónapokig kezeltetnek a reumatológián csontáttétes beteget. Mire a rendszer korrigálhatna, az illető már meghalt.
Megoldás lehetne, ha gyanú esetén a páciensek azonnal kivizsgáló szakorvos csoportok elé kerülnének. Néhány éve ugyan létrehozták az úgynevezett onkoteameket, de azok jelen formájukban nem tudják ellátni feladataikat: teljesen eltérő körülmények között dolgoznak, gyakran csak iratokat véleményeznek, nem jut el hozzájuk minden eset, és senki nem elemzi a döntések utóéletét.
A megyékre szervezett ellátás miatt a hazai onkológia teljesítménye egyenetlen, teljesen más szokásokat, gyakorlatokat alkalmaznak azonos szituációkra az egymástól néhány tíz kilométerre lévő megyei centrumokban. Mi ennek az oka? Poller Imre szerint az onkológiai osztályok gyógyszerkerete, ágyszáma, dolgozói létszáma semmilyen összefüggést nem mutat az ellátandó betegek számával és összetételével. Több mint hatszázféle engedélyezett és finanszírozott kemoterápiás eljárási rend, úgynevezett protokoll áll a gyógyítók rendelkezésére, viszont az intézmények egészen eltérő módon választják ki az általuk alkalmazottakat. A 2012-es adatok szerint mindössze egy olyan intézmény volt, méghozzá az Országos Onkológiai Intézet, ahol a lehetséges eljárások csaknem felét alkalmazták, a következő tíz intézmény a protokollok egyharmadát használta, de három olyan megyei onkológiai központ is akad, ahol a lehetséges kezeléseknek mindössze a tíz százalékát vették igénybe egy év alatt” – olvasható a nol.hu-n.
