A férfiaknál enyhébb, mégis végzetesebb

Egy pitvarfibrilláció-regiszter adatai alapján 5842 nő- és 4290 férfi beteget követtek nyomon, és azt találták, hogy a nők összegzett kardiovaszkuláris kockázata szignifikánsan, 54 százalékkal kisebb, mint a férfiaké. Az eredményekről dr. Jonathan P. Piccini számolt be az American College of Cardiology éves kongresszusán.

A bármely okból bekövetkező halálozás tekintetében 31 százalékos különbséget találtak a nők javára, de ez valószínűleg a kardiovaszkuláris halálozásban a két nem között meglévő különbségre vezethető vissza, mert a pitvarfibrillációban szenvedő betegek nem kardiovaszkuláris mortalitása nemtől függetlenül nagyjából egyforma – emelte ki dr. Piccini, a durhami Duke University elektrofiziológus-kardiológusa.

A túlélésben a nők javára mutatkozó előny ellenére a nők több más paraméter tekintetében rosszabb helyzetben vannak: a nők súlyosabb tünetekről, kifejezettebb funkcionális károsodásról és rosszabb életminőségről számolnak be; ezen túlmenően rövidebb ideig vannak az antikoagulációs céltartományban, és nagyobb náluk a stroke kockázata is.

„Amikor pitvarfibrillációban szenvedő nőbeteget vizsgálunk, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy náluk nagyobb az esély a súlyosabb tünetekre és a rosszabb életminőségre. A tüneteket kezelni kell; amennyiben a tünetek tartósan fennállnak, rendkívül fontos azok kontrollja. Az adatbázis elemzésével választ kell találnunk arra a kérdésre, mi a férfiak és nők közötti különbségek oka. Ez a legnagyobb vizsgálat a pitvarfibrillációban szenvedő betegek életminőségével kapcsolatban” − mondta el a vizsgálat vezetője egy interjúban.

A regiszterben szereplő 10132 beteg közül 1339 beteget vontak be az életminőségi alvizsgálatba, melyben az Atrial Fibrillation Effect on Quality of Life (AFEQT) kérdőív segítségével mérték fel a betegek életminőségét.

Az Outcomes Registry for Better Informed Treatment of Atrial Fibrillation (ORBIT AF) korábban már fennálló, illetve újonnan diagnosztizált pitvarfibrillációban szenvedő betegeket egyaránt felölelt 184 praxisból (háziorvosi praxisok, illetve kardiológiai és elektrofiziológiai szakrendelések) 2010 júniusa és 2011 augusztusa között. A részt vevő férfiak átlagéletkora 73 év, a nőké 77 év volt.

Koszorúér-betegség a férfiak 39 százalékánál, a nők 23 százalékánál állt fenn; a nők 17 százalékának, a férfiak 14 százalékának kórelőzményében szerepelt stroke vagy TIA. A pitvarfibrilláció típusában nem volt lényeges különbség a két nem között, ám a nőknél egyértelműen magasabbak voltak a stroke kockázatát jelző pontszámok (CHADS2).

Az összes értékelt tünet nagyobb arányban fordult elő a nők között; a leggyakoribb tünetnek a palpitáció bizonyult, melyről a nők 40 százaléka, a férfiak 27 százaléka számolt be. A második leggyakoribb tünetnek a terhelésre jelentkező nehézlégzést, a fáradtságérzést és a szédülést találták, melyek mindegyike több százalékponttal gyakoribb volt a nőknél, mint a férfiaknál (a különbség statisztikailag szignifikáns).

Az antiaritmiás és orális alvadásgátló kezelés aránya mindkét csoportban azonos volt, a nőknél azonban hosszabb idő telt el két antikoagulációs kontrollvizsgálat között, mint a férfiaknál. Valószínűleg ezzel függ össze az is, hogy a nők hosszabb ideig vannak az alvadásgátló kezelés céltartományán (INR 2,0−3,0) kívül.

Az utánkövetés alatt mindkét nemnél hasonló arányban diagnosztizáltak újonnan fellépő szívelégtelenséget. A CHADS2 pontszám a nőknél nagyobb stroke-kockázatot jelzett, a stroke előfordulási aránya ugyanakkor – bár nőknél számszerűleg nagyobb volt, mint férfiaknál – nem volt szignifikánsan magasabb.

Az AFEQT eredményei a nőknél szignifikánsan rosszabbak (alacsonyabbak) voltak mind egészében tekintve, mind a négy AFEQT alkategóriát (tünetek, napi aktivitás, kezeléssel kapcsolatos aggodalmak, kezeléssel való elégedettség) nézve a vizsgálatba való belépéskor és 1 év múltán egyaránt.