A COPD-s betegek terápiahűségét meghatározó tényezők
A nem előírás szerinti gyógyszerhasználat több okra vezethető vissza: szerepet játszhat benne a beteg személyisége, maga a betegség, az orvos–beteg-kapcsolat és az alkalmazott gyógyszer is. Az egyes tényezők pontos feltárása segíthet a hatékonyabb kezelési formák kidolgozásában.
A COPD-s betegek terápiahűségét befolyásoló tényezők kevéssé ismertek, jóllehet az előírttól eltérő rendszerességgel alkalmazott kezelés nem képes a klinikai vizsgálatokban megfigyelt terápiás eredményt felmutatni. Ez a betegség jelentős költségvonzatait is figyelembe véve - mivel a COPD-s betegek kezelése a nem krónikus légúti megbetegedésben szenvedőkkel összehasonlításban kétszer annyi költséggel jár - társadalmi szinten is nagy jelentőséggel bírhat. A klinikai vizsgálatokban a betegek 70-90 százaléka az előírásnak megfelelően használta ugyan a gyógyszereit, a való életben gyűjtött adatok azonban ennél lényegesen kedvezőtlenebb képet mutatnak: mindössze a betegek 20-60 százaléka követi az orvos előírásait a gyógyszerhasználat vonatkozásában. A gyógyszerhasználat mellőzése a betegség gyakoribb akut exacerbációival járhat, emelkedhet a kórházi felvételek és a halálozások aránya, a költségek jelentős növekedése és az életminőség hanyatlása mellett.
A nem az előírások szerinti gyógyszerhasználat számos különböző okra vezethető vissza: szerepet játszhat benne a beteg személyisége, maga a betegség, az orvos-beteg kapcsolat és az alkalmazott gyógyszer is. Az egyes tényezők pontos feltárása segíthet a hatékonyabb kezelési formák kidolgozásában és javíthatja a betegek együttműködését is. Hasonlóan kevéssé ismert a terápiahűség és az életminőség alakulásának esetleges kölcsönhatása, jóllehet a beteg jobb vagy rosszabb életminősége befolyásolhatja a gyógyszerszedést is.
A cikkünkben bemutatott tanulmány szerzői (Ágh T., Inotai A., Mészáros Á. A COPD-s betegek terápiahűségét meghatározó tényezők, Respiration 2011) Magyarországon végzett egy éves megfigyeléses keresztmetszeti vizsgálatukban ambulánsan kezelt COPD-s betegek csoportjában elemezték a betegek terápiahűségét és ezzel párhuzamosan életminőségük alakulását. A betegek önbevallásos, validált kérdőívet töltöttek ki a COPD-re kapott gyógyszereik szedésére vonatkozóan (MMAS). A kérdőívben a magasabb pontszám a jobb terápiahűséget jelezte. Az életminőség vonatkozásában az EQ-5 kérdőívet alkalmazták, amely rákérdez a beteg mobilitására, önellátási képességére, esetleges fájdalmára, diszkomfort- vagy szorongásos tüneteire és depressziójára. A betegség súlyosságát spirometria alapján határozták meg a GOLD kritériumainak megfelelően. A COPD terápiás költségeit forintban határozták meg a 2009-ben érvényes forgalmazási árak ismeretében.
Összesen 250 beteget kértek fel a vizsgálatban való részvételre, 23-an elutasították a lehetőséget, a fennmaradó 227-ből 176 beteg küldte vissza az önbevallásos kérdőívet (77,5%), amelyek közül 170 volt értékelhető. A válaszolók többsége (58,2%) nő volt, átlagos életkoruk 63,8 év, háromnegyedük a vizsgálat ideje alatt is aktív dohányos. A betegek naponta átlag 2 gyógyszert használtak és 5,58 gyógyszerdózist alkalmaztak.
A válaszadók 58,2 százaléka tartotta magát a légúti gyógyszerét rendszeresen használónak. A leggyakrabban a feledékenység vagy a légúti gyógyszer okozta „rossz közérzet” szerepelt a gyógyszerszedés elmulasztásának indoklásaként. A terápiahűség összefüggést mutatott a beteg korával, életminőségével, dohányzási státuszával, a használt gyógyszerek és adagok számával, és a gyógyszer havi terápiás költségével. A gyógyszerszedést azonban nem befolyásolta a COPD súlyossága és a FEV1-érték. Az összes tényező a terápiahűség varianciáját 71,2 százalékban határozta meg.
A jelen vizsgálat is igazolta, hogy a COPD-s betegek terápiahűsége nagyon alacsony szintű. A vizsgálatban résztvevők 58,2 százaléka használta rendszeresen gyógyszereit. A terápiahűséget a beteg neme nem befolyásolta, de az életkor emelkedésével nőtt a gyógyszerhasználat megbízhatósága. A dohányzó betegek ezzel szemben szignifikánsan kevésbé használták az orvos előírásának megfelelően légúti gyógyszereiket. Hasonló módon rontotta a terápiahűséget a gyógyszerek számának és az alkalmazandó dózisok számának emelkedése. A tiotropium, amely naponta egyszer adandó inhalációs szer, növelheti a betegek terápiahűségét a naponta többször alkalmazandó szerekkel összehasonlításban. A szerzők szerint fontos lenne, hogy a betegeknek fix kombinációkat és/vagy kevés dózisban adott gyógyszereket írjunk fel, ezáltal javítva a mindennapi gyakorlatban terápiahűségüket. A vizsgálatban a gyógyszeres terápia költségei nem befolyásolták a gyógyszerszedés rendszerességét, ami azzal magyarázható, hogy a betegeknek mindössze a gyógyszerár 10 százalékának megfelelő térítést kellett fizetniük, a fennmaradó összeget az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizette.
A betegség súlyossága a jelen vizsgálat tanúsága szerint nem befolyásolta a betegek terápiahűségét.
Érdekes módon a jobb életminőségű betegek kevésbé használták rendszeresen gyógyszereiket. Ebben szerepet játszhat az is, hogy a rendszeres gyógyszerhasználattal ugyan ritkábbak az exacerbációk, de nem szűnnek meg teljesen a betegség jellemző tünetei. Ezért az éppen jó állapotban lévő beteg inkább megkockáztatja a gyógyszerszedés elhanyagolásával az esetleges állapotromlást, mintsem vállalja a mindennapos gyógyszerhasználattal járó nehézségeket.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a középkorú, dohányzó COPD-s betegek csoportja kiemelt figyelmet érdemel a terápiahűség ellenőrzése szempontjából, mivel esetükben a legnagyobb az esélye a rendszertelen gyógyszerhasználatnak. A betegnek tudnia kell, hogy amikor jól érzi magát, akkor is rendszeresen kell használnia gyógyszereit, hogy hosszú távon megőrizhesse jó életminőségét. Ennek megfelelően a mindennapi gyakorlatban fontos lenne a betegek életminőségének rendszeres monitorozása.
